Ma: 2017.10.23. Vissza a főoldalra
RSS
 
Keresés
 
Rovatok
Info







 
Régi idők nagy bűnügyei
Richter Richárd ámokfutása a Csillag börtönben: 26 éve ölt a késdobáló gyilkos
Archív 2010.12.05.

A magyar büntetés-végrehajtás történetében egyedülálló bűncselekmény zajlott 26 évvel ezelőtt, 1984. október 19-én a Szegedi Fegyház és Börtönben. Richter Richárd elítélt két művezetőt megölt, négyet súlyosan megsebesített a börtöngyárban ámokfutása során. Miután közülük egy később a kórházban meghalt, kimondta a bíróság: Richter büntetése legyen halál. 1985-ben, a börtön alapításának 100. évében, a Csillag akasztóudvarán szorult meg Richter nyakán a kötél.



„A Szegedi Fegyház és Börtönben emberölés kísérlete miatt 7 évi szabadságvesztés büntetését töltő Richter Richárd 28 éves budapesti lakos e hónapban, október 19-én, munkahelyén, az Alföldi Bútorgyár szerelőüzemében megsértette művezetőjét. Amikor ezért felelősségre akarták vonni, kést vett magához. Előbb elfutott, majd a vele szemben fellépő polgári alkalmazott művezetők közül hatot megsebesített. A sérülések következtében Frank Tibor a cselekmény elkövetése után rövid idővel, míg Nagy Ferenc október 23-án kórházi kezelés közben meghalt. A rendőrség az ügyben szakértők bevonásával folytatja a vizsgálatot.”

E szűkszavú közleményből tudhatta meg Szeged és az ország népe, mi is történt október 19-én a Csillag börtönben. De hiába tartotta vissza érthetetlen módon napokig a megyei pártbizottság vezetése a nyilvánosságnak szánt információkat, teljesen bűnlistával így sem tudott a sajtó szolgálni. Ugyanis a közlemény megjelenése után Tóth András is elhunyt, így végül három művezető meggyilkolása, valamint három másik börtönalkalmazott, Konkoly István, Varga József és Szabó Béla ellen elkövetett emberölési kísérlet miatt vonták felelősségre Richter Richárdot.

Ricsi, a „különösen nehezen kezelhető” rab

Richter Richárd már kötekedő természetű gyerekként számtalan balhéban részt vett, jogtalan behatolás, bűnszövetkezetben elkövetett lopás, betörés szerepelt többek között a bűnlajstromán. A Csillagba vezető út utolsó állomása egy kocsmai verekedés volt, amikor Richter egy szóváltással induló veszekedés végén szúrta hasba áldozatát.


Richtert a Csillagban a „különösen nehezen kezelhető” fegyencek csoportjába sorolták, viselkedése miatt harmincegyszer fenyítették meg alig négy év alatt. De Richter kifejezetten élvezte, hogy ezért felnéznek rá rabtársai, akik elmondták: Ricsi minden nap százasával nyomta a fekvőtámaszokat, és különleges erőfejlesztő gyakorlatokat is kitalált. Vagyis Richter, artista szüleinek tízedik, legkisebb gyerekeként, ha nem is került be a cirkusz világába, az erőfejlesztés hagyományát tovább ápolta. Ám lelkileg rendkívül labilis volt. Richtert a Csillagban töltött évek alatt halálfélelem gyötörte, rettegett, hogy megmérgezik. Testvéreit arra kérte: ha netán meghalna a börtönben, mindenképp boncoltassák fel, hogy kiderüljön, hogyan végeztek vele.

Richter félelmei alaptalanok voltak, de őrei tudtak róla. Ezért megdöbbentő, hogy a gyorsan „robbanó” férfit munkába engedték egy veszélyesnek minősített üzembe. Emellett azt is eltűrték, hogy rendszeresen gyakorolja a késdobálást. Ez is magyarázatot adhat arra, hogyan tudta a vérengzést véghezvinni ott, ahol szinte minden sarokban egy-egy őr leste a rabok mozdulatait. Vagy nem is leste? (De erről később…)

A három ember halálát okozó ámokfutás napján Richtert ismét figyelmeztetni kellett. Délelőtt művezetője ráparancsolt: dolgozzon már végre rendesen. Richter ekkor sértegetni kezdte a művezetőt, és megtagadta azt az utasítását, hogy a főművezetőhöz menjen. Végül is a főművezető parancsára egy másik művezető kísérte Richtert az irodához. Ám amikor itt megjelent, és meglátta, hogy a főművezető kezében egy összecsukható gumibot van, nem lépett be az irodába, hanem elfutott a szerelő üzemhez, ahol korábban elrejtett két kést. Ezeket ekkor magához vette, és mindkét kezében egy-egy késsel rohant át a szerelő üzemen.

Richtert egy bévés főtörzsőrmester művezető könnygázspray-vel akarta megállítani. Ekkor szúrt először, ám a művezetőnek sikerült elugrania, így csak könnyebb sérülést szenvedett.

Szúrt, ölt, rohant, szúrt…

Richter ekkor továbbrohant a lakköntő üzembe, és egy neki háttal álló művezető nyakát és mellkasát is megsebesítette. A szúrások következtében a megtámadott olyan súlyos, belső vérzéssel járó sérüléseket szenvedett, hogy néhány percen belül meghalt. Richter pedig folytatta ámokfutását, és egy másik művezetőt - aki szintén gázspray-vel próbálta feltartóztatni - támadott meg. Egyik kését a hasába dobta, majd kétszer is nagy erővel megszúrta. Ez a művezető november 24-én, a kórházban halt meg.

Richter rohant tovább, majd az udvaron összetalálkozott egy művezetővel, akit először a jobb kulcscsontja alatt, majd a jobb hónaljvonalban is megszúrt. A mellkasba hatoló kés életveszélyes sérülést okozott. Richter ezután befutott a gépterembe, és ott egy hivatásos állományú bévés főtörzsőrmester művezetőt szúrt kétszer hasba, újabb életveszélyes sérüléseket okozva. Ezt követően Richter ismét a gépházba rohant, ahol egy neki háttal álló művezetőt támadott meg. Balkézzel, hátulról átkarolta, majd nagy erővel nyakon, illetve mellkason szúrta. A sérülések ezúttal is életveszélyesek voltak.


Ezután a készáru raktár előtt pihent meg először az ámokfutó - vizet kért egy elítélt társától, akinek ennyit mondott: „Megöltem három smasszert, ezért felakasztanak!”. Ekkor Richtert már több elítélt társa is üldözte, akiket megfenyegetett, hogy ne közelítsék meg. És futott tovább, a gépterembe, ahol egy művezetőt kétszer is hasba szúrt. Áldozata október 25-én a kórházban meghalt. Itt már látta Richter, hogy nem tud tovább menekülni, és kését átadta egy bévés zászlósnak.

Richtert bilincsbe verve kísérték át a Csillagba, ahol annyira tartottak egy újabb rohamtól, hogy a gyilkos kezéről le sem vették a vasakat, ruháját az elkülönítőben ollóval vágták le róla.

A hogyan tudta ezt végrehajtani? - kérdésére sok válasz adható. Az egyik: a túlzsúfolt Csillagban (1985 decemberében 1.721 rabot őriztek itt!), akárcsak a bútorgyárban a rengeteg fogvatartotthoz képest nagyon kevés bévés gondoskodott az őrzésről. Az őrzésvédelmi technikai eszközök ekkorra elavultak. Az is segítette Richtert ámokfutásában, hogy az eseménysor rendkívül gyorsan történt, az átjáró ajtók a gyilkosságok ideje alatt anyagvételezés miatt nyitva maradtak, és a nagy üzemi zaj miatt sokan nem is tudták, mi történik. Richternek kedvezett az is, hogy a bútorgyáron belül fegyveres őr nem tartózkodott, és hiányzott a jelzőrendszer.

A súlyos bűncselekmény hatására rendkívüli intézkedéseket vezettek be a Csillag börtönben. Több őrt állítottak szolgálatba, megkezdődött az őrzésbiztonsági technikai eszközök gyors fejlesztése, rendszerbe állították a személyi riasztórendszert, korszerűsítették az őrszemélyzet fegyverzetét, és több kényszerítő eszközt vezettek be.

Szöget nyelt, bilincsbe verve

Miközben a Csillagban még a felelősöket kutatták, Richter Richárdot bíróság elé állították. Ám úgy tűnt, hogy nem tudják elítélni. Ugyanis az eljárás ideje alatt az elkülönítő zárkában Richter két szöget lenyelt, egyet a hasába szúrt. Ennek fala párnázottra épített, akárcsak az elmegyógyintézet „dühöngői”. A rendkívül ügyes Richter, bár ebben a szobában is bilincsbe verve raboskodott, máig sem kiderített módon, a falra erősített kárpitból húzta ki a szögeket, amikkel önmagában kárt tehetett. A több sebből vérző Richterre végül időben rátaláltak, beszállították a szegedi klinikára, ahol a gondos orvosi beavatkozás eredménnyel járt: megmentették az életét. A műtét után három hétig kezelték, közben Richter tíz kilót veszített testsúlyából.

Richter legyöngülve állt bírái elé, ám még így is rendkívül veszélyesnek ítélték őrzői, kezeit nem bilincs, hanem lakatokkal lezárt vaslánc szorította össze. Richter a tárgyalás során leginkább csak közömbösen bámult maga elé, csak akkor szólt, ha kifejezetten hozzá intézett valaki kérdést, vagy az ellene valló rabtársakat vádolta meg azzal, hogy különböző kedvezmények ellenében mondanak rosszakat róla.


A védő mi mást is tehetett a tények ismeretében, mint Richter kórós elmeállapotára alapozta védekezését. Ám ez a próbálkozás nem vezethetett semmilyen eredményre, a bírói tanács, mérlegelve az összes körülményt, arra a megállapításra jutott, hogy Richter Richárd tettének végrehajtásakor pontosan fel tudta mérni annak következményeit, tehát büntetőjogilag felelősségre vonható. Ez meg is történt, mind az első fokon eljáró Csongrád Megyei Bíróság, mind a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága halálra ítélte Richter Richárdot, kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította. Így Richter Richárd volt az egyik utolsó halálra ítélt, akit a Szegedi Fegyház- és Börtön akasztóudvarában kísértek a bitófa alá.

A dátumra szinte minden egykori szegedi bévés emlékezik: 1985. február 26-án hajnalban fél 5-kor hurkolták Richter nyakára a csomót. „Egyébként a halálbüntetés végrehajtása során semmilyen rendellenesség, illetve rendkívüli esemény nem történt” - mondta el nekem egy olyan bévés tiszt, aki jelen volt a kivégzésen.

További friss információk
30 éve követték el az évszázad magyar bűnügyét
Szorulás: biztonsági rács vette őrizetbe a betörőt
Egyre közelebb kerülnek a nyomozók a Fenyő-gyilkosság megrendelőjéhez
40 éve történt a balassagyarmati túszdráma
Indíték nélkül ölhették meg Fenyő Jánost? - Magas, sportos vagy alacsony, vékony testalkatú lehetett az elkövető
 
Top cikkek
Kilógó lóláb: 12,5 milliárd forint közpénzzel bélelték ki az ugyanazon a napon alapított, azonos székhelyű, offshore hátterű cégeket
Nulladik típusú találkozások: Pintér Sándor és a furcsa véletlenek
Titkok és szolgák: a hülyének nézett ország
Lázár János „zseniális” üzleti húzása: bannerekért adta el a vásárhelyi iskola épületét egy szexiparban (is) érdekelt internetes cégnek
Egy úr a zűrből: százmilliókkal károsíthatott meg magánszemélyeket (is) az Electro World vezére!
Friss cikkek




 
           
ImpresszumKapcsolatMédiaajánlat