„Meglepően pontos és fegyelmezett a megjelenési arány, az ügy gyors lefolytatása érdekében ezt köszönöm” - szólt elégedetten a hétfő tárgyalás elején dr. Szeleczki Zoltán tanácselnök. A „striciper” huszonhárom vádlottja közül ugyanis huszonegyen ott voltak a tárgyalóteremben. A bíró ugyanakkor kijelentette: a hiányzók esetében rendőri elővezetést foganatosít, illetve elfogatóparancsot ad ki.

A terembe bilincsben vezették be a más ügy miatt büntetését töltő 34 éves C. Miklóst, a többiek szabadlábon érkeztek. Az elsőrendű vádlott mellett 58 éves apja, idősebb C. Miklós, még egy székkel odébb pedig fia, a harmadrendű vádlott ifjabb C. Miklós ült. De jelen volt a nagyapa felesége, közös lányuk illetve annak a férje is - ők a hatod, heted-és nyolcadrendű vádlottak.

Ahogy az a dr. Benczúr Csaba ügyész által ismertetett vádból kiderült: ők irányították azt a bandát, mely a kecskeméti prostituáltak jelentős részét futtatta 2006 és 2008 között. A nagyapa - akinek már korábban is voltak hasonló ügyei, a nyolcvanas években kerítés bűntettért öt év fegyházat kapott - és fia valóságos hálózatot építettek ki embereikből. Felosztották maguk között a várost, és az 52-es és az 54-es főút mentén ők határozták meg azokat az útszakaszokat, ahol a bandához tartozó stricik kiállíthatták az örömlányokat.

A csoport tagjainak napi ötezer forint útpénzt kellett fizetniük a vezéreknek, illetve be is kellett számolniuk a lányok napi forgalmáról. Az ügyészség szerint a csoport szervezetten működött, kialakult alá-és fölérendeltségi viszonyokkal. A hierarchiában alsó szinten álló stricik - köztük az öt női vádlott - felügyeltek a lányokra, hogy meg ne szökjenek, hozták-vitték őket a Mindszenti körútra és a Külső-és Belső-Szegedi útra, illetve értesítették egymást, ha a közelben rendőrjárőr bukkant fel.

A zömében kitartottság bűntettével vagy kiskorú veszélyeztetésével vádolt „huszonhármak” közül gyakorlatilag egyiknek sem volt munkája, magukat a lányok bevételeiből tartották fenn. Ha ezt kevesellték, akkor több prostituáltat bántalmaztak. Az elsőrendű vádlott például futtatott egy gyermekotthonból megszökött lányt, akit egy alkalommal megvert - a lány ezután a strici elől visszamenekült az otthonba. A hatodrendű vádlott nagymama szintén részt vett a hálózat működtetésében, több lányt elszállásolt magánál, akiket gyakran személyesen ellenőrzött a dunaföldvári vagy a jakabszállási út mellett. A munkába bevonta fiatalkorú unokáját is.

- Fatális tévedés a rám vonatkozó rész, nevetséges a vád. Nem vagyok Al Capone - reagált az ügyész által elmondottakra C. Miklós, aki csak részben ismerte el bűnösségét. Tagadta, hogy strici-hálózatot szervezett és apjával a kéjipar szemponjából felosztotta volna Kecskemétet. „Bár úgy lett volna” - tette hozzá. Azt elismerte, hogy fia kiskorú prostituált barátnőjét pár napra befogadta, de azt már nem, hogy pénzt szedett el tőle, és bántotta.

- Üzletelgettem, autókkal bizniszeltem - válaszolta az ügyész kérdésére, miszerint honnan származott állítólag havi százezer forintos jövedelme.

Idősebb C. Miklós kijelentette: ő azt se érti, mivel vádolják, szerinte az egész eljárás csak egy „elterelő manőver” az ügyészség részéről.

- 1999 óta cukorbeteg vagyok, húsz méterre se látok el (a szokásos cigány önsajnáltatás - privatkopo.hu), a zoknit nem tudom felhúzni - részletezte a szintén autókkal bizniszelő nagyapa, szerinte miért is lett volna képtelen a stricik irányítására. Hozzátette: ő csak ”társadalmi munkában” segítette a prostituáltakat, például az egészségügyi könyv kiváltásával, mert sajnálta őket az állandó rendőri ellenőrzések miatt. A per a többi vádlott meghallgatásával folytatódik.