A perbe fogott vállalkozók 2008. március 19-én egyetlen nap leforgása alatt, engedély nélkül ledózeroltatták a volt posztógyár ideiglenes műemléki védettséget élvező, egyébként romos állapotú épületét. A Kőszegi Városi Bíróság 2009 szeptemberében első fokon felmentette a vállalkozókat a műemlékrongálás vádja alól, az akkor meghozott nem jogerős bírói döntés szerint ugyanis az ideiglenes műemléki védelem alatt álló épület nem minősült műemléknek. A bíróság álláspontja szerint ugyanis védettséget csak jogszabály, miniszteri rendelet adhatott volna.

A Vas Megyei Bíróság az ügyészi fellebbezésnek helyt adva új eljárásra kötelezte az elsőfokú bíróságot, s a tárgyalás lefolytatására a Szombathelyi Városi Bíróságot jelölte ki. A megismételt eljárásban a bíróság a korábbiaktól eltérően ítélte meg az ideiglenes műemléki védettség kérdését. Varga Roland bíró szerint, noha a büntető törvénykönyv nem határozza meg pontosan, hogy mi is számít műemléknek, ilyenkor más jogszabályokat kell figyelembe vennie, pontos definíció hiányában pedig végső soron a törvényalkotó szándékát kell mérlegelnie a bíróságnak.

A törvényalkotó szándéka a műemléki védettség megalapításával egyértelműen a műemlékek megóvása, az ideiglenes védettség pedig, amely ugyan nem törvényen, hanem közigazgatási határozaton alapul, arra szolgál, hogy biztosítsa, a tulajdonosok megóvják a műemlék-jellegű épületek állagát mindaddig, amíg végleges döntés nem születik arról, megkapják-e a végleges műemléki védettséget vagy sem.

Abban az esetben, ha a bíróság az ítéletében kimondaná, hogy az ideiglenes műemléki védettség nem jelent védelmet, sok arra érdemes épület sem jutna el addig, hogy végleges műemléki védettséget mondjanak ki rá - érvelt a csütörtöki tárgyaláson ismertetett döntése mellett Varga Roland bíró.

Az elsőrendű vádlottat, Kovács Szabolcsot - akit egyrendbeli közokirat hamisítás bűntettében is bűnösnek mondott ki - 6 hónap börtönre és 500 ezer forint pénzbüntetésre, a másodrendű vádlottat, Markovics Andrást 8 hónap börtönre és 800 ezer forint pénzbüntetésre, a harmadrendű vádlottat, Lépold Attilát 8 hónap börtönre és 800 ezer forint pénzbüntetésre, a negyedrendű vádlottat, Gergye Pétert 1 év börtönre és 800 ezer forint pénzbírságra, az ötödrendű vádlottat, Görög Zoltánt 300 ezer forint pénzbírságra, míg a hatodrendű vádlottat, Nagy Gábort 8 hónap börtönre és 500 ezer forint pénzbírságra ítélte a bíróság. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre minden érintett vádlott esetében felfüggesztette.

A bíróság a másodrendű vádlottat ugyanakkor felmentette a sikkasztás és a számviteli fegyelem megsértésének vádja alól. A vádlottaknak az elsőfokú ítélet szerint ki kell fizetniük a felmerült bűnügyi költségeket is. Az ügyész a tárgyaláson három napi gondolkodási időt kért, négy vádlott és védője felmentésért fellebbezett, míg egy vádlott szintén három napi gondolkodási időt kért. Az ítélet nem jogerős.

A védelem a tárgyaláson ismételten rámutatott: a posztógyár épülete romokban állt, "a környék szégyenének számított", azzal sem a korábbi tulajdonos önkormányzat, sem a későbbi tulajdonosok nem tudtak mit kezdeni. A műemlékvédelem pedig a bíróság felkérésére sem tudta igazolni, hogy elindította az épület műemlékké való átsorolását. Emlékeztettek, hogy a műemlékvédelmi eljárás egy névtelen levél hatására azután indult el, hogy az önkormányzat pályázat útján értékesítette a területet és felvetődött annak hasznosítása.

A régi posztógyár területén azóta egyébként egy multinacionális áruházlánc bevásárlóközpontja áll, az egykori posztógyárra pedig, a műemlékvédelemmel megegyezve, egy fal, annak tövében állandó kiállítás emlékeztet.