- A káposztásmegyeri lakótelep mellett van egy kis erdő, oda szoktunk járni a bará­taimmal szalonnát sütni - idézte fel a történteket Bence. - Éppen az erdőből sétáltunk kifelé, amikor egy legalább 15 fős csapat berohant mellettünk a fák közé, azt kiabálva: - Fussatok, jönnek a rendőrök!

Bence és barátai nem menekültek, és hamarosan oda is ért hozzájuk egy egyenruhás.

- Megmutattam, merre futottak, ő pedig azt mondta, menjünk a rendőrautó felé, ahol a társa igazoltatni fog. Mi így tettünk, pedig talán jobban jártunk volna, ha elfutunk.

Bence ment elöl, társai utána. Hamarosan velük szemben futva érkezett a második zsaru, aki a fiatalember szerint kérdés nélkül gyomorszájon ütötte őt.

- Azonnal összegörnyedtem - emlékezett vissza Bence. - A rendőr pedig újra lesújtott rám, ezúttal a fejemre. Ekkor már összeestem, de ő csak folytatta, rugdosott, miközben magatehetetlenül, félájultan feküdtem a földön.

Miután a zsaru befejezte Bence csépelését, továbbállt. A fiút a barátai segítették fel a földről.

- Először fel sem fogtam, hogyan történhetett mindez - mondta a fiú. - Soha nem hittem volna, hogy ilyen bárkivel is megeshet!

Bence azonnal feljelentést tett, látlelet is készült sérüléseiről. A feljelentés átkerült a budapesti nyomozó ügyészséghez, azóta nincs hír róla.

- Mivel a rendőrök végül elkaptak néhányat a randalírozók közül, nyoma kell, legyen annak, hogy kik voltak ott - magyarázta Bence. - Nem értem, miért hallgatnak ennyire azóta is.

A Fővárosi Főügyészség válaszából kiderült, még nem haladt előre az ügy.

- Hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt indult el a nyomozás, gyanúsítottakat még nem hallgattunk ki - közölte az ügyészségi szóvivő.

- Addig megyek, amíg ki nem derül az igazság. Szeretnék annak az embernek a szemébe nézni, aki megütött - közölte Bence.