A három fiatal május közepén az újszegedi Alsó kikötő sor egyik buszmegállójában rabolt ki egy lábtörése miatt két mankóval közlekedő kiskorú fiút. Volt egy negyedik társuk is, aki a bűncselekmény elkövetésekor gyermekkorú volt, őt ezért nem ültethették a vádlottak padjára.

A fiatalok megvárták, amíg áldozatuk leszáll a buszról, majd félkör alakban körbeállták. J. Alex Tibor felszólította, hogy adja oda „felpróbálásra” az óráját, amit a bicegő fiú nem teljesített. J. Alex Tibor erre egyik kezét a hasa magasságába emelte, és fenyegető mozdulatot tett. A fiú erre odaadta az óráját, majd K. Erik Krisztofernek a fülhallgatóját. A két cigány 60 forintot tett a kirabolt fiú zsebébe azzal, hogy „ki van fizetve”.

A vádlottak és védőik azt bizonygatták, hogy a fiú önként adta oda értékeit, szó sem volt közvetlen fenyegetésről, így rablásról sem. Az óra J. Alex Tibor szerint „véletlenül” maradt nála, azt a sértett önszántából adta neki, és különben is fizetett érte. Az ügyész szerint a fiatalok társtettességben elkövetett rablást követtek el - ezt mondta az áldozat is. A fiatalkorú fiúkra az 1 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény középmértékének kiszabását kérte, próbaidőre felfüggesztve. Ez 2 és fél év és 15 nap. K. Zsanett véleménye szerint bűnsegéd volt.

Az ügyvédek elsősorban védenceik felmentését kérték, másodsorban a bűncselekmény átminősítését kifosztássá vagy lopássá. A bíró végül a bűncselekmény fajtáján nem változtatott, de a fiúkat felfüggesztett fogház helyett próbára bocsátotta, míg K. Zsanettet megrótta. Hangsúlyozta, hogy a büntetlen előéletű fiatalok esetében élnie kell a bíróságnak azzal a lehetőséggel, hogy ne azonnal szabadságvesztést szabjon ki rájuk.

Mivel a két fiú hosszabb időt töltött előzetesben, és a lányt is őrizetbe vették a rablás után, véleménye szerint ez kellő visszatartó erő ahhoz, hogy a próbaidő letelte előtt és után bármilyen bűncselekményt kövessenek el.