2012. december 14-e Korsós András számára rémálommá vált. Aznap reggel korán reggel megszólalt a telefon. A felesége készüléke. A rendőrség kereste őt, mármint a hívott férjét, aki ott állt mellette. Ekkor még nem sejtette, hogy néhány óra múlva bilincs csattant a csuklóján, úgy, hogy nem volt gyanúsított, nem vádolták semmivel. Csupán tanú volt, akivel ma így bánnak Magyarországon.
Korsós Andrást - tanúként - egy volt cégével kapcsolatos ügyben hallgatták ki, még 2002-ben. 2007-ben újra megkeresték, hogy fenntartja-e korábban tett vallomását. Azóta, ahogy elmondta, nem tudott meg többet az ügyről.
- Akkor reggel a feleségemtől azt kérdezték, hogy hol vagyok. Mondta, hogy mellettem áll. Ekkor kihívtak a lakásunk kapujába, ahol közölték, hogy elővezetnek, mert meg kell jelennem egy büntetőügyben - amire nem kaptam idézést. Elvittek a szigetszentmiklósi rendőrségre és ott leültettek. Néhány óra várakozás után, és amikor hátra akarták bilincselni a kezem, kinyilvánítottam nemtetszésemet. Erre bejött néhány rendőr a szobába, gumibotokkal... Jobbnak láttam, ha hallgatok. Előtte mindent kipakoltattak a zsebemből, éppen úgy bántak velem, mint egy bűnözővel. A bilincseléstől a csuklóm megsérült, vezetőszáron elvittek a bíróságra és leültettek a vádlottak padjára. Az igazi vádlott mellé. A bírónő megkérdezte, hogy fenntartom-e eddig tett vallomásomat? Fenntartottam, ezután elengedtek. Ezért kellett velem úgy bánni, mint egy bűnözővel? Ez bizonyára a jogalkotók szerint egy szükséges és arányos intézkedés volt, ami miatt szabadságomat kellett korlátozni. Természetesen panaszt tettem a megalázó eljárás ellen - fejezte be kálváriája felelevenítését Korsós András. |