Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs megye gettósodott településein ingatlant eladni már önmagában kihívás, a lincselések, romagyilkosságok miatt elhíresült falvakban és községekben pedig szinte lehetetlen. A Tokaj-hegyaljai Olaszliszka, a Nyírbátorhoz közeli Kisléta, a Tiszaújváros melletti Nagycsécs, a Pest megyei Tatárszentgyörgy neve egyszerűen röghöz köti az ingatlantulajdonosokat. Az sem vonzó, ha egy-egy település neve kaszával-kapával kerül be a köztudatba: mint például a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyírlugasé, ahol korábban ilyen eszközökkel fogadták a faluba érkező terepjárókat.

Értékcsökkentő tényező

Persze hírnév sem szükséges ahhoz, hogy az ingatlantulajdonosok pórul járjanak: “Polgáron van olyan utca, ahol korábban nem éltek romák, de nemrég odaköltözött egy család és ennek hatására ott közel egymillió forinttal csökkentek az árak - ez egy 6-7 millió forintos ingatlannál rengeteget számít” - mondja egy tiszaújvárosi ingatlanos, majd hozzáteszi, hogy a kistelepüléseken még rosszabb a helyzet, sok helyütt el sem lehet adni a lakásokat.

Mint elmondta, Kesznyéten, Körömön, Kiscsécsen, Tiszagyulaházán, Tiszakeszin, Tiszatarjánban a romákon kívül nem vesz senki ingatlant. Oszláron annyira rossz a közbiztonság, hogy a házakat csak észrevétlenül lehet elhagyni, ügyelve arra, nehogy meglássa valaki, hogy üresen marad az épület. A tulajdonosok ezen a településen is próbálnak szabadulni az ingatlantól: ennek érdekében a végtelenségig leviszik az árat, végső esetben pedig hátra is hagyják otthonaikat. A házak sorsa ekkor megpecsételődik: szó szerint széthurcolják azokat.

Önképzőkör

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy kistelepülések elgettósodásával öngerjesztő folyamat indult be: azokban a falvakban, amelyekbe túl sok “problémás család” települt, elkezdtek csökkenni az ingatlanárak. A környezetükre igényes emberek — legyenek bár romák vagy nem romák — innentől kezdve nem vesznek házat ezen településeken, a faluban maradók többsége pedig nem jelentett fizetőképes keresletet. Emiatt a kisebb falvakban a pármillió forintos ingatlanok szinte ingyen cseréltek gazdát.

“Régebben egymillió forintos kölcsönnel már parasztházat lehetett vásárolni, amivel nem is lett volna probléma, ha kellőképpen vizsgálták volna a hitelképességet, a jövedelmet. Nagyjából azonban az történt a kistelepüléseken is, ami az elhíresült miskolci Avas lakótelepen” - mondja ingatlanos szakértőnk, majd hozzáteszi, hogy a most kialakult helyzet leginkább azokat a cigány családokat sújtja, amelyeknek esélyük sem volt hosszútávon törleszteni.

Fordított arány

A gondokat már az ingatlanárak is jól jelzik: a Zemplén megyei Alsóvadászon, ahol a legutolsó, azaz a 2001-es népszámláláson a lakosok negyede vallotta magát roma származásúnak, egy közel 2 ezer négyzetméteres telken álló, 90 négyzetméteres, összkomfortos, felújított parasztházat már 5,5 millió forintért meg lehet venni. A 2001-es adatok szerint 49 százalékban romák lakta Makkoshotykán szintén nagyon alacsonyak az árak: itt 4,7 millió forintért árulnak ezer négyzetméteres telken álló, 64 négyzetméteres, szépen felújított családi házat. Körömön már 2001-ben is roma többség volt - ezen a településen ma 4,5 millió forintért kínálnak közel ezer négyzetméteres telken álló, 80 négyzetméteres családi házat.

Szomszédi iszony

Érdekes, de azokon a településeken, ahol köztudottan sok cigány ember él - és ahol félő, hogy az ingatlanok emiatt nehezebben eladhatók -, a tulajdonosok hirdetésében még a roma szomszédság hiányát is hajlamosak kiemelni: cigányokat ugyan nem emlegetnek, de más módon utalnak arra, hogy az ingatlan “ebből a szempontból jó adottságú”.

Ózdon például 10 millió forintért árulnak egy 120 négyzetméteres panorámás családi házat, amelynek hirdetésében kiemelik: az ingatlan biztonságos környéken van. Rendezett lépcsőház, kulturált lakóközösség kulcsszavakkal kínálják azt a 37 négyzetméteres ózdi panelt is, amelyért tulajdonosa kevesebb, mint 4 millió forintot szeretne kapni. Az ilyen jellegű hirdetések nem egyedülállóak: kulturált szomszédság a varázsszó annál a 80 négyzetméter körüli, újszerű ózdi családi háznál is, amelyet 8,5 millió forintért árulnak. A szomszédok kiléte a telkeknél is lényeges lehet: a Mezőkövesdhez közeli Tardon például a “tisztán magyarok lakta faluban” kifejezés szerepel a 4 ezer négyzetméteres parcella erényei között.

Fajta, fajta…

A szegregáció a cigányságon belül is óriási, a romák ingatlanvásárláskor sem a többségi társadalomtól félnek, hanem a cigányoktól. Egy szabolcsi ingatlanos például arról számolt be, hogy roma ügyfele egyenesen leszögezte: ő a gyerekeit a cigányok közé nem engedi. Ez is azt látszik igazolni, hogy nem faji kérdésről van szó.

“Jól mutatja ezt, hogy például Baranyában is sok cigány él, ott mégis kisebb a probléma. Ez amiatt van, mert Baranya sokkal polgárosultabb, és sok ugyan a reménytelen helyzetű kistelepülés, de fejlettebb a roma intézményrendszer: meglátszik, hogy ott van a Gandhi Gimnázium és a Pécsi Tudományegyetem romológia tanszéke. A megyében egészen más viszony alakult ki az elmúlt 15 évben, mint Észak-Magyarországon: Pécsett például 11-12 százalékos a roma gyerekek aránya a közoktatásban, mégis jóval alacsonyabb a szegregáció, mint mondjuk Miskolcon vagy Nyíregyházán. Egyszerűen más a hozzáállás, más a lakókörnyezet” - magyarázza Zolnay János szociológus.

Ördög a malomban

A cigányügy a szociológus szerint valójában nem is cigányügy, hanem társadalmi csapda: „A legnagyobb probléma például az, hogy az alacsony végzettségűek foglalkoztatottsága - legyenek romák vagy sem - nálunk mindössze 28 százalékos, szemben az uniós 47 százalékos átlaggal. Gond az is, hogy a magyar közoktatás a fejlett országok egyik leginkább egyenlőtlen közoktatásává változott, aminek pusztító tünete a szegregáció. A harmadik probléma a kistérségi gettósodás, ami szintén csak látszólag romaügy. Valójában arról van szó, hogy sok száz nem roma középrétegbeli család kiszervezi saját életét a kistelepülésekről - és akár a kistérségekből is. Egyszerűen máshova íratják a gyerekeiket iskolába, nem a helyi intézményeket használják, nem a helyi jóléti ellátásokat veszik igénybe, miközben esetleg el sem akarnak költözni lakóhelyükről. A gettósodás tehát jórészt funkcionális gettósodás” - hangsúlyozza a szociológus.

Röghöz kötve

Akármilyen gettósodásról legyen is szó, az ingatlanpiac kegyetlen: ha baj van a környékkel, a szomszédokkal, lemegy az ingatlan értéke. Emellett probléma az is, hogy Magyarországon kevés a bérlakás, azon belül is a közösségi bérlakás. Ez a legnagyobb gátja a munkaerő mobilitásának, hiszen aki állami támogatással épített házat vagy hitelt vett fel, és egy életre eladósodott Miskolcon, Ózdon, Kazincbarcikán, vagy egy isten háta mögötti kistelepülésen, hiába kap munkát Győrben vagy Székesfehérváron, nem tud odaköltözni, mert foglya saját ingatlanának.

Emiatt leginkább az alacsony iskolázottságúak, azon belül is a romák mobilitása korlátozott. A szociológus azt is hangsúlyozza, hogy a 80-as évek közepéig az aktív korú roma férfiak 85 százaléka foglalkoztatva volt, részben azért, mert voltak munkásszállások, és nagy volt a helyszínen élő hozzátartozók aránya is. A legjobb megoldás persze nem a munkásszállók újjáélesztése, hanem a helyi foglalkoztatottság megteremtése lenne, ami koránt sem lehetetlen: a 80-85 százalékban romák lakta Tarnabodon például hajléktalanok befogadásával létesítettek elektronikai bontóüzemet.