Magnus Gafgen 2002. szeptember 27-én rabolta el az egyik frankfurti iskolából hazafelé tartó, 11 esztendős Jakob von Metzlert. Röviddel később áldozatát megfojtotta, majd a holttestet egy tóban tüntette el. A gyerek már halott volt, amikor gyilkosa a szülőktől 1 millió eurós váltságdíjat követelt. A szülők fizettek, a rendőrség azonban a pénz átvételekor megfigyelte Gafgent, és nem sokkal később letartóztatta őt.

A kihallgatás során - amikor még az áldozat haláláról csak a gyilkos tudott - a frankfurti rendőrség helyettes vezetője a gyermek megmentésének reményében Gafgent fájdalmat okozó kínzással fenyegette meg. A tettes megijedt, beismerte a gyilkosságot, és a hatóságok megtalálták a holttestet.

Gafgent életfogytiglani börtönre ítélték, majd a gyilkos és ügyvédje a kínzással való fenyegetés miatt előbb a német alkotmánybírósághoz, majd az emberi jogok európai bíróságához fordult. A német bírói testület ezt elutasította, a strasbourgi bíróság azonban másodfokon a kínzással való fenyegetést "embertelennek" minősítette, és a német hatóságokat az ügy újratárgyalására szólította fel. Így került végül Gafgen panasza 2011 márciusában a frankfurti tartományi bíróság elé. A gyilkos 10 ezer eurós "fájdalomdíjat", továbbá külön kártérítést követelt. A bíróság csütörtökön végül 3000 euró kártérítést ítélt meg számára.

Az ítélet kapcsán még német jogászkörökben is többen a jogállamiság megcsúfolásáról beszéltek, és úgy vélekedtek, hogy a hivatalos elnevezés szerinti kártérítés - valójában fájdalomdíj - az áldozat hozzátartozói és valamennyi jóhiszeműen gondolkozó ember durva arcul csapását jelenti. Mások szerint a frankfurti bíróság jogszerű, de erkölcsileg elfogadhatatlan ítéletet hozott. Megint mások úgy látják, hogy az emberi méltóság védelme még a leghidegvérűbb gyilkosnak is kijár.

Egy sebtében végzett felmérés szerint a német lakosság 96 százaléka az ítéletet teljes mértékben elfogadhatatlannak nevezte.