Szeghalmi informátoraink úgy tudják, a férfi biztosan nem vízbe fúlt, hiszen hanyatt fekve találták meg a mederben, s felsőtestét, arcát nem lepte víz.

Sz. I., az áldozat, egyedül élő agglegény volt, a Berettyó hídján túl, a volt tanműhely épületében élt. A férfinak négy hölgytestvére él, közülük hárman Szeghalmon, egyikük Budapesten. Három testvérével a Várhelyi Ifjúsági Táborban beszélgettünk.

- A tragédiát megelőző csütörtökön, azaz március 22-én meg fent volt nálunk a tömbben. A boncolási jegyzőkönyv koponyaalapi törést, agyzúzódást állapított meg, de az egyik válla is szét volt csúszva - elevenítette fel a történteket a 61 esztendős Balog Istvánné Szabó Erzsébet.

- Tízen voltunk testvérek, szegény ő volt a legfiatalabb. Először az egyik helyi orvos azt állapította meg, hogy nem történt idegenkezűség, aztán kiderült, hogy mégsem természetes halált halt. Minket már csak az nyugtatna meg, ha rendőrkézre kerülne a tettes. Az ilyen nem ember, aki elüt egy ártatlan férfit, majd még a holttestet is megpróbálja eltűntetni. Az ügyet a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztálya vizsgálja - vette át a szót húgától a 67 esztendős Cseh Istvánné Szabó Julianna, s egy esztendővel idősebb nővére, a Budapesten élő Szűcs Sándorné Szabó Margit.

- Már 27-én is kerestük, mivel aznap már senki nem látta. Aztán 28-án, szerdai nap volt, a sógornőmmel, Balog Istvánnéval, és a vejével, Boruzs Zsolttal ismét a keresésére indultunk. A Berettyó és az Ó-Berettyó környékét fésültük át. A Temesvári hídig először a meder túloldalán jártam végig. Már az Árpád utca felőli oldalon jöttem, amikor megtaláltam a sógoromat. Hanyatt feküdt a mederben, de csak derékig volt vízben. A bal keze, ökölbe szorítva a mellkasán feküdt, a jobbja maga mellett pihent. Látszólag nem volt sérülése, csak amikor levetkőztették derült ki, hogy a jobb válla szét volt csúszva - nyilatkozott a szemtanú hitelességével a 69 éves Cseh István.