A háttér

Az EU-tagállamok közötti szállítás forgalmiadó-mentes. Az áfa értéke akkor adódik a termék árához, amikor az Magyarországon eladásra kerül, a forgalmi adót azonban a gyanúsítottak nem fizették be az államkasszába. A B’oker Kft. 2008-2009-ben mintegy 4,5 milliárd, az M-Tech Electronic Kft. 2010-ben mintegy 900 millió, az Árco Kft. 2010-ben mintegy 340 millió forint értékben szerzett be jellemzően holland, német és cseh nagykereskedelmi cégektől számítástechnikai eszközöket és alkatrészeket. A termékeket - a Virtuál Reklám Stúdió Kft., a Rajmund Ker. Kft., a Tag Energy Kft., a Callisto Consulting Kft., a Kainz és Társa Kft. nevű gazdasági társaságoktól származó fiktív számlákkal magyarországi beszerzéseknek álcázva — belföldön értékesítették az IT-Complex Zrt., a Computer Emporium Kft., az Asbis Kft., a Flash-Comp Kft., a Flash Group Kft., a Fortrader Kft., az Atico Kft., a Hardimpex Kft., az e-Profession Kft., a Merischel Kft., a Cordines Kft., az Acotech Hungary Kft., a Sunny Computer Kft., az L&D Kft., az Euro Time Credit Kft., a Liltech Kft., az Automex Kft., a Shot Line Kft. részére, amelyek az árucikkek jelentős részét továbbértékesítették informatikai termékeket forgalmazó társaságoknak - köztük a Ramiris Europe Kft-nek, az Expert Zrt-nek, és a Bravotech Kft-nek -, így többszörös számlázási láncolatok alakultak ki. A nehezen követhető keresztbeszámlázásokra, keresztbeutalásokra, „árukörbefuttatásokra” épülő rendszerben felbukkanó cégek többsége azóta már felszámolás alá került vagy fantomizálódott, utóbbiakat az illetékes cégbíróság törölte a cégjegyzékből. A NAV pénzügyi nyomozói szerint a szövevényes céggúlák tetején álló B’oker Kft. . mintegy 750 millió, az M-Tech Electronic Kft. közel 200 millió, míg az Árco Kft. mintegy 150 millió forint általános forgalmi adót titkolt el.

Hová tűnhettek az elcsalt százmilliók? A Privát Kopó információja szerint a céggúlák csúcsára állított három céget - amelyek külföldről beszerezték a termékeket - strómanok irányították, akik havonta 100-150 ezer forintokat kaptak az áfacsaló hálózat valódi irányítóitól. Bűnügyi portálunk értesülései szerint a csaló társaságok ügyvezetőit A. György, P. Balázs Dániel, és K. Norbert (mindhárman ismert szereplői a hazai számítástechnikai kereskedelemnek) pénzelhették. A lapunk birtokába került dokumentumok arra utalnak, hogy a céggúlák második szintjén elhelyezkedő társaságok vezetői az eltitkolt, illetve be nem fizetett (előbb 20, később 25 százalék mértékű) áfából - adómentesen - 4-5 százalékot, míg a harmadik szinten tevékenykedő vállalkozások irányítói - ugyancsak adómentesen - 15-20 százalékot kaphattak. Voltak olyan számlázási láncolatok is az ügyben, amelyekben negyedik szint is létezett, ezekben a formációkban a második és a harmadik szinten működő vállalkozások gazdái egyaránt 4-5 százalékos, a negyedik szintet elfoglaló társaságok vezéralakjai pedig 10-15 százalékos „visszatérítésben” részesülhettek a lenyúlt forgalmi adók összegéből.

A B”oker Kft. legnagyobb vevője az IT-Complex Zrt. volt: a csaló cég a mintegy 4,5 milliárd forintos forgalmából összesen 2,1 milliárd forintot képviselt a zrt-től származó bevétel. Az IT-Complex Zrt. részvényese az a dr. Nagy Károly András volt, aki ellen a közelmúltban emelt vádat az ügyészség az Electro World Kft-nél elkövetett mintegy 230 millió forintos áfacsalásban játszott - feltételezett - szerepe miatt. A nyomozati iratok tanúsága szerint az áfacsalásokat koordináló N. Péter jogi képviseletét ugyanaz a dr. Doma István látta/látja el, aki dr. Nagy Károly András állandó ügyvédje. N. Péter korábban a Seacomp Kft. alkalmazásában állt, amely cég dr. Nagy Károly András érdekeltségébe tartozott. Az IT-Complex Zrt. bankszámlái vonatkozásában a pénzintézeteknél - rendelkezésre jogosult személyként - bejelentették azt a H. Györgyöt, akiről a számítástechnikai kereskedelemben az a hír járja, hogy ő az egyik „táskás pénzszállító”, aki úgymond „visszaosztja”  a számlázási láncolatok szereplőinek az elcsalt áfát.

A számlázási láncolat végén (a céggúla harmadik és negyedik szintje) álló cégek ezúttal sem kerültek a NAV pénzügyi nyomozóinak látókörébe, a bűnüldözők csak a cégpiramis csúcsára helyezett, valamint a második vonalban munkálkodó társaságok tevékenységét vizsgálták. A harmadik és negyedik sorban üzletelő társaságok makulátlannak tűntek, hiszen a szerződésekben meghatározott bruttó (áfával növelt) vételárakat utalták át az eladóknak, tisztakezűségüket áfás számlákkal, és a banki átutalásokat igazoló bankszámlakivonatokkal tudták bizonyítani. Arra pedig, hogy a nagytáskákban mik utaztak vissza a vevőkhöz - egyelőre nincs bizonyíték. Ahhoz a nyomozószervek aprólékos operatív felderítő munkájára lenne szükség.

Az „áfázás” több mint egy évtizede jellemzi és mételyezi a számítástechnikai piacot. A rendszer gyakorlatilag alig-alig változik, csak a „feláldozásra”, a balhék elvitelére kiszemelt személyek, valamint a lenyúlásra, majd „beborításra” létrehozott cégek cserélődnek. A kusza üzleti láncolatok végén hosszú ideje ugyanazok zsebelik be százmilliókat, ugyanazok gyarapítják vagyonukat. Azok a vállalkozások pedig, amelyeknek tulajdonosai betartják a vonatkozó törvényeket, előbb-utóbb lehúzzák a rolót, tönkremennek, becsődölnek, hiszen a trükközők életszerűtlenül alacsony áraival - a jogszabályokat betartva - lehetetlen versenyezni.

Most tizenkét ember vádemelésre vár, és retteg a várható többéves börtönbüntetéstől. A „nagyhalak” vígan lubickolnak tovább, politikusokkal cimborálnak, hatósági döntéshozókat vesztegetnek, kapcsolatokat „olajoznak” - van miből. Vélhetően már csatasorba állították az újabb áldozatokat, minden mehet tovább, mintha mi sem történt volna…

(folytatjuk)