A rendőrnő elmondása szerint a háromnapos határrendészeti szolgálata alatt két kollégája - egy harmadik társuk által a lefoglalt szerekből eltulajdonított anyaggal - elkábította, majd mindketten közösültek vele.  

A nő állítása szerint az elkövetők a történtekről videófelvételt készítettek, amelyet közzétettek az interneten, valamint egy üzenetküldő alkalmazáson, a rendőrségi laktanyában lévő ágya fölé és a zuhanyzóban elhelyezett kamerák felvételeivel együtt. Minderről egy kolléganőjétől két hónappal később értesült, aki a videófelvételt megmutatta neki és meg is osztotta vele. Előadta azt is, hogy az egyik erőszaktevő beszámolt neki az elkövetés részleteiről, - egyidejűleg megöléssel fenyegette, ha erről bárkinek beszél - majd hozzátette, hogy rajta kívül két másik kolléganőjüket is „elintézték”.  

A széles körben folytatott nyomozás során beszerzett bizonyítékok a feljelentő valamennyi állítását egyértelműen cáfolták. A nő az elmondottakat többször módosította, azokat alátámasztani nem tudta és ellentmondásokba keveredett.

A rendőrnő által megnevezett egyik elkövető több száz kilométerre tartózkodott az állítólagos elkövetéskor, és azzal a kolléganőjével sem beszélt, akitől állítása szerint tudomást szerzett a történtekről. A hivatkozott videófelvétel nem létezik, ahogy a rendőrök közötti üzenetküldő alkalmazásban sincs nyoma a rendőrnőt érintő tartalmaknak. A szakértői vizsgálatok szerint a szolgálat során használt rendőrségi jármű üléshuzatán és a nő ruházatán nem volt anyagmaradvány. A nyomozás eredménye alapján a rendőrnő lakókörnyezetében nem volt kamera, az elöljáróinak becsatolt írásbeli jelentését nem hamisították meg, továbbá más nők sem jelezték, hogy sérelmükre kollégáik erőszakos bűncselekményt követtek volna el.

Kétséget kizáró módon megállapítható, hogy a rendőrnőt kollégái nem erőszakolták meg, és sérelmére más bűncselekmény sem történt.