A cigány a kilencvenes években ugyancsak megkéselte akkori feleségét. A gyilkosság miatt tíz évet ült, a büntetéséből 2005-ben szabadult. Új életet kezdett, de a jó magaviseletet nem bírta sokáig. Új párjára, Katalinra is féltékeny volt, mindenhol hangoztatta is: ha a szerelme megcsalja, akkor megöli őt. Vélhetően senki nem vette komolyan a fenyegetőzést, annak ellenére sem, hogy a nőt pár hete nagyon megverte. Katalin fel is jelentette párját, akit a rendőrség meg is gyanúsított az ügyben. A nő azonban mégis kibékült Jánossal.

A pár együtt mulatott a tragédia napján, december 28-án, majd hazamentek, hogy „összebújjanak”. A féltékeny cigány a szex előtt újra megkérdezte az asszonytól, hogy van-e más az életében rajta kívül. A nő erre nem adott egyértelmű választ, erre János felkapott egy kést, és mellbe szúrta az asszonyt. Katalinnak esélye sem volt, azonnal meghalt.

A gyilkos azt állítja, a szúrásra nem is emlékszik, csak arra, hogy veszekedtek, majd szerelme vérbe fagyva fekszik. Miután feleszmélt, úgy döntött, végez magával, legalábbis ezzel érvelt, amikor elfogták. Állítása szerint kötéllel ment ki a dabasi erdőbe, hogy felakassza magát, azonban „rájött, hogy előtte el kellene búcsúznia szeretteitől” - és nem is akarta elsietni a dolgot. Így elment az egyik testvéréhez, ott is aludt, majd egy másik családtagjához utazott Budapestre. Ott fogták el a rendőrök.