Női bv-őr kísérte a tárgyalóterembe a szőkés-vöröses, göndör hajú, kék szemű asszonyt szeptember 24-én. A farmernadrágban és barackszínű pulóverben a bírói pulpitus előtt álló K. J.-né vizet kortyolgatva vallott megpróbáltatásairól. A vád szerint rendszeres vásárlója, majd alkalmazottja is volt annak a péceli boltnak, ahol a szerelmi dráma bekövetkezett. A pszichiátriai ápolás alatt álló, gyógyszerekkel kezelt nő anyagi gondjai miatt állapodott meg az üzlet tulajdonosával 2012 őszén abban, hogy havi 100 ezer forint értékű vásárlásért cserébe kitakarítja a helyiségeket, rendbe rakja a bolthoz tartozó kis lakást, segít a vállalkozással kapcsolatos papírmunkában, és szexuális szolgáltatást is nyújt a későbbi áldozatnak.

2012. december 9-én, este a vádlott hazaindult volna a munkából, de a férfi előbb szexet akart. K. J.-né visszautasította főnökét, aki rosszul tűrte a kikosarazást. Megragadta az asszony kezét, erre a nő felkapott egy kést, és először a férfi arca előtt hadonászott, majd szívtájékon szúrta az üzlettulajdonost. A mentők már nem tudták megmenteni a sérült életét. K. J.-né állítása szerint semmire sem emlékezett a szúrásból. Elpanaszolta viszont, hogy a megállapodás ellenére - amely heti két intim együttlétről szólt - a bolttulajdonos több „törődést” igényelt. „Hiányzol” üzenetekkel bombázta éjszakánként alkalmazottját, majd kérte, hogy költözzenek össze. „Hitel alma!” - állítólag így fenyegette meg a nőt, ha az nemet mondott neki. K. J.-nének a fülébe jutott, hogy a főnöke szerelmes lett belé. - Próbáltam mindig a kedvére tenni, de nem tudtam folyton parancsra teljesíteni - kísérte le mondatát egy fél pohár vízzel.

A vádlott beismerte, hogy ő semmilyen érzelmet nem táplált a férfi iránt, aki gyakran a boltban, ráadásul többnyire kora reggel közeledett hozzá. A rendszeresen szedett gyógyszerek teljesen elnyomták a szexuális vágyait. Az ügyész és a védő is arról faggatta, hogy ez esetben mégis miért fogadta el az áldozatnak azt a felajánlását, hogy „természetben dolgozhassa le” a felgyülemlett tartozását.

- Éppenséggel nem haragudtam rá, és muszáj volt kapcsolatot kezdenem vele, mert különben nem tudtam volna megélni - folytatta. - Amikor még csak vevő voltam, előfordult, hogy rám szólt a sok adósság miatt. Szeretett, de kizártam vele bármilyen komolyabb dolgot.
Noha a „segítői” munkakörben tevékenykedő egykori alkalmazott úgy emlékezett, hogy a főnöke melegítőnadrágot viselt a szúráskor, a rendőrség alsónadrágban talált rá a holttestre. Rejtély továbbá, hogy miként kerülhetett a feltehetően a pénztárgép alatti fiókban tárolt bevétel az ügyészség szerint egy gyümölcsösdobozba. A zsaruk a befőttesgumival összefogott pénzköteget - amely több mint hatszázezer forint volt - a szeletelőgép alatt, újságokkal letakarva találták meg. A fiókban viszont csupán némi apróra bukkantak.

- A pénzről semmit sem tudok - jelentette ki határozottan K. J.-né, aki kitartott amellett, hogy soha nem nézett bele a pénzesfiókba. Kiderült viszont, hogy alkalmanként a boltban dolgozott a férfi volt felesége is, aki szintén munkával törlesztette az exférjével szembeni adósságát.

A bíróság tanúk meghallgatásával folytatja a bizonyítási eljárást.