A vádlott 2019 végén fogadta be házába az epilepsziás és pszichés betegségben szenvedő sértettet, akivel élettársi kapcsolatot létesített. A férfi egocentrikus, gátlástalan, öntörvényű személyiség. Állandó ellenőrzés alatt tartotta, megfélemlítette, sőt rendszeresen bántalmazta is a betegség okozta tünetek miatt meggyengült asszonyt, akinek életvitelét kifogásolta, s emellett még féltékeny is volt rá. A sértett a közte és a vádlott között fennálló jelentős fizikai erőkülönbség, valamint megfélemlítettsége miatt sem volt képes egy egészséges személytől elvárható ellenállás, illetve védekezés kifejtésére.

A vádlott 2020. február havában ismétlődően, brutális módon verte meg az asszonyt. Tompa eszközzel fején és testszerte ütlegelte, hegyes eszközzel a lábán több szúrt sérülést ejtett, sőt a földön fekvő sértettet taposva és rugdosva belső sérülést is okozott. Összesen 45 rendbeli erőbehatással bántalmazta, míg végül az asszony belehalt az erőszakba. Amikor a vádlott észlelte a halálát, a bántalmazás nyomainak eltüntetésére törekedett. A vádlott viselkedésének, valamint a sértett állapotának gyanút keltő körülményei alapján rövid időn belül rendőrségi helyszíni szemlére került sor.

A törvényszék a vádlott bűnösségét a vádhatóság indítványával ellentétben halált okozó testi sértés bűntettében állapította meg. Ezért 8 év börtönre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítélet indokolása szerint „nyilvánvaló, hogy különös kegyetlenségre utal az elkövetői módszer. A vádlott tudatában legalább annak fel kellett merülnie, hogy a folyamatos, napi szintű, elhúzódó és a halált megelőző néhány órával testszerte történő bántalmazás miatti sérülésekbe az asszony belehalhat”. A törvényszék álláspontja szerint azonban - mivel valamennyi sérülésének tényleges gyógytartama 8 napon belüli volt - a vádlott könnyelműen bízott a halálos eredmény elmaradásában.

A vádhatóság a minősített emberölés bűntettében történő bűnösség megállapítása és életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabása végett fellebbezett. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a táblabírósághoz intézett indítványában rámutatott, a vádlottnak a törvényszék által hivatkozott bizakodásra reális oka nem lehetett. A tettlegesség brutalitása és intenzitása miatt nyilvánvalóan belenyugodott abba, hogy a vele szemben a megfélemlítettsége, valamint legyengült állapota miatt védekezésre képtelen  asszony a napokon át tartó bántalmazást nem éli túl. Tudata átfogta a halálos következmény reális  lehetőségét  és elkerülhetetlenségét, amellyel szemben azonban közömbös maradt. A halálveszély felismeréséhez nem kell  orvosi tudás, ahhoz az általános élettapasztalat is elegendő. A szexuális erőszak és súlyos testi sértés bűntette miatt korábban két ízben is szabadságvesztésre ítélt vádlottal szemben a tettarányos büntetés egyedül az életfogytig tartó fegyház lehet.

A büntetőügyben az ügyészségi, valamint a tagadásban lévő vádlott, illetve védője által bejelentett fellebbezés alapján a Debreceni Ítélőtábla dönt.