Zólyomi Csilla tanácsa - helyt adva az ügyészi indítványnak - különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssé minősítette a tettet, hivatkozva arra, hogy a támadó tizenegyszer szúrta meg áldozatát, életfontosságú szerveket, a szívet, a tüdőt támadva, egy felkari verőeret is átvágva.

A sértett egyes sérülései védekezésre utaltak, az utolsó szúrás hátulról a combját érte. Mindebből megállapítható, hogy a vádlott „kitartóan és gátlástalanul törekedett arra, hogy a sértett életét kioltsa” - szólt a bírói indokolás. Az ítélőtábla elutasította azt a védői felvetést, hogy a férfi tettét erős felindultságból elkövetett emberölésnek minősítse.

Az elsőfokú döntés ismertetésekor elhangzott: a 23 éves sértett keresztanyja a 38 éves vádlott élettársa volt. Ez a kapcsolat pár nappal a gyilkosság előtt szakadt meg, miután a későbbi tettes többször megverte az asszonyt. Egy névnapi ivászaton keveredett szóváltásba a két férfi, és amikor a későbbi vádlott hazaindult, vitapartnere követte, hogy tisztázza a nézeteltérést. Előbb beszélgetett, majd ismét összeveszett a két férfi. A vádlott ekkor kapta fel a konyhakést, amellyel halálra szurkálta áldozatát.