Ma: 2017.12.13. Vissza a főoldalra
RSS
 
Keresés
 
Rovatok
Info







 
Régi idők nagy bűnügyei
Aranykéz utcai robbantás: „Volt abban az információhalmazban valami, ami valakinek nagyon kellemetlen volt”
privatkopo.hu 2012.12.12. 8:41:00

„Álmomban nem gondoltam, hogy ez az információ derékba töri a rendőri pályámat. Ellenőriztük az információkat. Stimmelt. A szálloda, a szobaszám, a gépkocsi. Minden. A szobában a helyszínelők semtexmaradványokat találtak. Ezt jelentésben leírtuk, és eljuttattuk a megfelelő szintre. Aztán menekültünk. Nem a bűnözők, hanem az a három zsaru, aki megszerezte az információt. Rejtélyes körülmények között ugyanis nyilvánosságra került, hogy tőlünk származik az alapinformáció…”



„(…) A fordulat éve: 1998. Teplán Tibor ekkor már a BRFK Szervezett Bűnözés Elleni Főosztály Kábítószer-bűnözés Elleni Osztályának tagja. Az év július 2-án, az Aranykéz utcában négy civil áldozatot követelő pokolgépes merényletben meggyilkolják Boros Tamást. Aztán bő egy év múlva, 1999. október 16-án egy arab vállalkozó gépkocsija alatt kézigránát robban a fővárosi Nagy Lajos király útján. Teplán nem sokkal korábban a helyszín közelében jár, két nap múlva már a rácsok mögött találja magát, mint a merénylet „felbujtója”, és kilencven nap előzetes letartóztatás után kerül csak szabadlábra. Hat év pokol után a bíróság felmenti. Visszahelyezik a rendőrséghez, de ő abból már nem kér, él a lehetőséggel, és nyugállományba vonul… (…)

Teplán Tibor: 1998 tavaszán kerültem a kábítószer-bűnözés elleni egységhez. Jó kis csapat volt. Főleg operatív munkát végeztem, és azon az arab, orosz, ukrán területen, ahol már kiépítettem a kapcsolataimat. Egyre komolyabb pozíciókat szereztünk, és egyre több olyan információ birtokába jutottunk, amely egészen különleges körökhöz vezetett: rendőrökhöz. Addig senki sem akarta elhinni, hogy zsaruk is állnak a bűnözők oldalán. Álltak, jobbára középvezetői szinten, de nem csupán drogügyekről kaptunk információkat, hanem magas beosztású rendőri vezetők nem éppen tisztességes üzleteiről is. Ha valósnak bizonyultak, leírtuk, és eljuttattuk az illetékesekhez. Megjegyzem, óvatosan kellett ezekkel az információkkal bánni, legalább hatvan-hetven százalékuk pontatlan volt, csak hallomásokon és pletykákon alapult. A másik harminc-negyven százalék azonban nagyon-nagyon komoly volt. Ilyen állapotok között jutottunk el 1998. július 2-ig. Az Aranykéz utcában, délben pokolgépes merényletben megölték Boros Tamást, és július 4-re virradó éjjel sikerült a feltételezett elkövetők paramétereit megismernünk. Azért mondom, hogy paramétereit, mert a hozzánk befutó információ nemcsak a nevüket tartalmazta, hanem azt is, hogy hol tartózkodtak Budapesten, milyen gépkocsival közlekedtek. Álmomban nem gondoltam, hogy ez az információ derékba töri a rendőri pályámat. Ellenőriztük az információkat. Stimmelt. A szálloda, a szobaszám, a gépkocsi. Minden. A szobában a helyszínelők semtexmaradványokat találtak. Ezt jelentésben leírtuk, és eljuttattuk a megfelelő szintre. Aztán menekültünk. Nem a bűnözők, hanem az a három zsaru, aki megszerezte az információt. Rejtélyes körülmények között ugyanis nyilvánosságra került, hogy tőlünk származik az alapinformáció, és persze a bűnözők tudni szerették volna, hogyan jutottunk hozzá. Nem is csináltak titkot abból, hogy keresnek bennünket. A BRFK felső vezetésének az volt az álláspontja, hogy nem kell túldimenzionálni. Saját magunknak kellett megszerveznünk a védelmünket. Mi pedig abból nem csináltunk titkot, hogy ha velünk vagy a családunkkal történik valami, akkor lesz, aki keményen odavág. Emiatt aztán nekem nem tetszett a dolgok alakulása. Nagyon nem. Éppen ezért a Kriminális stábjának egy titkos helyen kamerába mondtam a sztorit, azzal a kitétellel, ha velem történik valami, hozzák nyilvánosságra. A legnagyobb félelmem éppen az volt, hogy akár maga a rendőrség kezdeményezhet ellenem valamilyen eljárást. Mire gondolhat az ember akkor, amikor a saját kollégái szivárogtatnak ki olyan információt, amelynek soha semmilyen körülmények között nem szabadna kikerülnie a belső körből. Sajnos a mai napig nem tudom, kinek a tyúkszemére léptünk rá, de hogy valamibe nagyon beletenyereltünk, az biztos. Volt abban az információhalmazban valami, ami valakinek nagyon kellemetlen volt. Nyilván politika természetű lehetett, mert az egyik, általunk leírt tettes neve később felvetődött az 1998-as választások idején a Fidesz-székház és Szájer József lakása ellen elkövetett robbantás vizsgálatában, mint lehetséges tettes. Hogy azokat a merényleteket ki rendelte meg, mi köze volt a magyar és a szlovák titkosszolgálatokhoz, magyar politikai körökhöz, valamint a híres-hírhedt Omega fedőnevű akcióhoz, hát azt jó lenne tudni. Az erre vonatkozó információinkat mi szintén leírtuk különböző jelentésekben, de akkor senki sem vette komolyan. Sőt azt mondták, ezek „vak információk”, ezekkel nem kell foglalkozni. Egyébként az Aranykéz utcai nyomozásban a tetteseket a „mi tetteseinkben” azonosították, de soha nem kapták el őket. (…)

(zona.hu, 2008. június 3.)
További friss információk
30 éve követték el az évszázad magyar bűnügyét
Szorulás: biztonsági rács vette őrizetbe a betörőt
Egyre közelebb kerülnek a nyomozók a Fenyő-gyilkosság megrendelőjéhez
40 éve történt a balassagyarmati túszdráma
Indíték nélkül ölhették meg Fenyő Jánost? - Magas, sportos vagy alacsony, vékony testalkatú lehetett az elkövető
 
Top cikkek
Kilógó lóláb: 12,5 milliárd forint közpénzzel bélelték ki az ugyanazon a napon alapított, azonos székhelyű, offshore hátterű cégeket
Nulladik típusú találkozások: Pintér Sándor és a furcsa véletlenek
Titkok és szolgák: a hülyének nézett ország
Lázár János „zseniális” üzleti húzása: bannerekért adta el a vásárhelyi iskola épületét egy szexiparban (is) érdekelt internetes cégnek
Egy úr a zűrből: százmilliókkal károsíthatott meg magánszemélyeket (is) az Electro World vezére!
Friss cikkek




 
           
ImpresszumKapcsolatMédiaajánlat