Labanc nem árulta el sem az albán állampolgárságú alvilági figura, sem a nyugalmazott rendőrtiszt nevét, akivel kapcsolatban kijelentette: „ha szigorúbb lett volna a nyomozás, megnyílt volna”.

A privatkopo.hu megbízható, rendőrségközeli forrásból úgy értesült: a kivégzés helyszínén tartózkodó, és arról telefonon „jelentő” férfi S. Mead, a hívott fél pedig Chilkó Ferenc, nyugalmazott rendőr ezredes, a BRFK életvédelmi alosztályának egykori vezetője volt. A telefonbeszélgetés valóban nagyon rövid ideig, mintegy fél percig tartott, és az albán nehézfiú a gyilkosság tényéről tájékoztatta Chilkót, aki azt javasolta neki, hogy értesítse a rendőrséget.

Chilkó Ferenc 1996 februárjában vonult nyugállományba a BRFK életvédelmi alosztálya éléről, Fenyő Jánost pedig két évvel később, 1998. február 11-én végezték ki a Margit körút-Margit utca sarkán. A privatkopo.hu információja szerint S. Mead korábban informátora, alvilági „téglája” volt Chilkónak.

Az albán férfi és Chilkó telefonbeszélgetése kapcsán több kérdés is felmerül:

1. Honnan tudta S. Mead, hogy Fenyő Jánost gyilkolták meg egy géppisztolyból leadott sorozattal?

2. Miért éppen Chilkót hívta, aki akkor már 2 éve nem tartozott a rendőrség kötelékébe?

3. Miről beszélhetett egymással a 32-33 másodpercig tartó telefonkapcsolat ideje alatt az albán és a volt életvédelmis főrendőr? (Fél perc a legalapvetőbb információk közlésére is kevésnek tűnik…)

Portálunk úgy tudja, Chilkót kihallgatták a Fenyő elleni gyilkosság ügyében nyomozó rendőrök, de érdemleges információkat nem kaptak tőle.

Labanc arra is utalt a műsorban, hogy az albán - akinek „a priusza, ha leporellóra nyomtatnák, a Moszkva térig érne” - korábban állítólag rálőtt egy volt bokszolóra, de abban az ügyben sem meszelték el.

A privatkopo.hu ezzel kapcsolatban a következőket tudta meg: 1996 novemberében kilenc lövéssel életveszélyesen megsebesítették T. Pál vállalkozót, egykori válogatott ökölvívót. Az elkövető személyére utaló tárgyi és/vagy személyi bizonyíték nem került elő, így végül megoldatlan maradt a bűnügy, de az akkori fővárosi éjszakában keringő hírek szerint a tettes S. Mead lehetett. T. Pál azonban - feltehetően félelemből - nem nevezte meg támadóját.