Amikor valamit agyonhallgatnak, és csak féligazságok derülnek ki, akkor szárnyra kap a pletyka, és az emberek kedvük szerint egészítik ki a részinformációkat. Így lehetett annál a 28 évvel ezelőtti kettős gyilkosságnál is, amelyről hivatalosan szinte semmit nem mondtak. Az emberek találgatni kezdtek, és megszületett a legenda.
„Úgy nézett ki, mint egy kivégzés.” Kovács Lajos ezredes fogalmazott így, amikor az 1977-es Hungária körúti OTP-rablásra emlékezett. 1977. március 4-én ebédszünetben toppant be a gyilkos a kis bankfiókba, az ott dolgozó két nőt a WC-be terelte, majd mindkettejüket tarkón lőtte. A nyomozók kezdettől fogva nem hitték el, hogy a két asszonynak a hiányzó 113 ezer forint miatt kellett meghalnia. Úgy gondolták, a tettes valamilyen módon kötődhetett az OTP-fiókhoz vagy a két áldozathoz. Mint kiderült, a két 50 éves nő közül az egyiknek sok férfiismerőse volt, őket mind ellenőrizték. Mivel a helyszínnel szemben volt a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia és egy katonatiszti lakótelep, sok tisztet is ellenőrizni kellett, akiknek neve szerepelt a nő noteszében.
Lábtörés és botrány
A gyilkos fegyver egy TT-pisztoly volt, amit akkoriban a munkásőrök és a katonák használtak, ezért is gyanakodtak a fegyveres testületek valamelyik tagjára. Az esettel a Kékfény is foglalkozott. Szabó László számára, aki akkoriban az elsőszámú bűnügyi riporternek számított az országban, emlékezetes maradt az a nap: akkor törte el a lábát. Úgy emlékszik: élő adást terveztek, a BRFK központi ügyeletéről. Adás előtt néhány perccel telefonon keresték a belügyminisztériumból. Azt mondták, erről a bűnügyről egy szót sem lehet ejteni a televízióban. Szabó rohant vissza a stábhoz, de rálépett egy kábelkötegre, és eltörte a bokáját. Az adást persze leadták, botrány is lett belőle. Szabó levelet írt Kádár Jánosnak, hogy abbahagyja az újságírást és a tévézést. De Kádár még a kórházban felhívta, és rábeszélte, hogy maradjon.
Azt csak sejteni lehet, hogy miért akarták agyonhallgatni a brutális gyilkosságot. Valószínű, hogy a rendőrök és a katonák a mundér becsületét akarták védeni, amikor kiderült, esetleg közülük kerülhet ki a tettes. És persze nem akartak pánikot se kelteni.
Őrizetbe vett szerető, szigorúan ellenőrzött Ladák
A rendőrök közben őrizetbe vették a Fóti úti lőszerraktár parancsnokát, aki szeretője volt az egyik meggyilkolt nőnek, és persze neki is volt TT-pisztolya. Korom Mihály, aki akkoriban nyomozóként dolgozott, úgy emlékszik, hogy még titkosszolgálati eszközökkel is nyomoztak a férfi után, de nem találtak elegendő bizonyítékot. Pedig a férfi nem tudott elszámolni a pisztolyával, azt a búvárok a Dunában találták meg, olyan állapotban, hogy már nem lehetett megállapítani: lőttek-e vele az OTP-ben. A férfit végül kiengedték.
A rendőrök soha nem látott erőkkel nyomoztak, leellenőrizték például az ország összes világoskék Ladáját, mert az egyik tanú egy ilyet látott a helyszínről távozni. Kovács ezredes azt meséli, még őt is ellenőrizték a kollégák, mivel akkoriban ő is egy ilyen színű kocsit használt. A környéken már csak kevesen élnek azok közül, akik még emlékezhetnek a rablásra. Tóth néni úgy emlékszik, az egyik nő ott akarta hagyni az OTP-t, és el is akart költözni, mert félt valamitől. Vagy valakitől. A környékbeliek egyébként még ma is arról beszélnek: szerintük a rendőrök tudták a megoldást, de eltitkolták.
Ma sem tudni, ki a gyilkos
Évekkel később úgy tűnt, mégis van megoldása az ügynek: Soós Lajos, akit rendőrgyilkosság miatt halálra ítéltek, beismerte, hogy ő ölte meg a két banki alkalmazottat is. El is kezdték újra a nyomozást, de fél év múlva kiderült: Soós csak az időt akarta húzni a kivégzése előtt. Végül sose derült ki, hogy ki, és miért gyilkolta meg a két asszonyt. Lehet, hogy már a gyilkos is meghalt. És ha mégis előkerülne, büntetlenül megúszná. Az ügy ugyanis sok éve elévült.
|