December elején áll osztrák bíróság elé Alfons Mensdorff-Pouilly, aki a BAE Systems brit fegyvergyártó cég volt tanácsadójaként közreműködött többek között a magyar Gripen-beszerzés körüli lobbitevékenységben. A grófot nem közvetlenül ezzel összefüggésben, a vádirat szerint pénzmosás és hamis tanúzás miatt vonják felelősségre.

Ennek az eljárásnak a hivatalos tájékoztatás szerint „nincs magyar szála". A vádiratban a vadászgépek, illetve más hadiipari termékek korrupcióval terhelt beszerzése nem szerepel, azt nem sikerült rábizonyítani Mensdorff-Pouillyra; az osztrák vádhatóság viszont állítja, hogy 2000 és 2008 közt kerülő utakon közel 13 millió euró folyt be hozzá a BAE Systemstől.

Az úgynevezett Gripen-ügyben az elmúlt években Svédországban, Ausztriában, Nagy-Britanniában és Csehországban is nyomozás indult, Magyarországon a hatóságok nyomozás elrendelését eddig nem tartották indokoltnak. A legmélyebbre talán a brit korrupcióellenes hivatal (SFO) jutott, eljárásuk során megállapították például, hogy Mensdorff-Pouilly a BAE kijárójaként kenőpénzeket juttatott magyar, cseh és osztrák köztisztviselőknek azért, hogy a Gripen harci gépeket részesítsék előnyben országuk beszerzési programjában.

A gróf a brit adatok szerint 1993-tól dolgozott a BAE tanácsadójaként, s 2007-ig Budapesten, Bécsben és Prágában is tevékenykedett. Mensdorff-Pouillyt egyszer le is tartóztatták Londonban, viszont a nyomozás és az eljárás egy meglehetősen hirtelen pillanatban véget ért, miután az SFO és az amerikai igazságügyi minisztérium megállapodást kötött a BAE Systemsszel, amelyben kikötötték, hogy a súlyos kihágásokért inkább jelentős pénzbüntetést fizetnek a megsértett és a hátrányba hozott államoknak.

Cserébe a büntetőeljárást a brit oldalon lezárják, további nyomozásnak helye nincs. A BAE-nek ez Angliában közel egymilliárd forintnyi kifizetésbe, az Egyesült Államokban pedig közel százmilliárdjába került. A korrupcióellenes mozgalmak a bűnbocsánat megvásárlásáról beszéltek. Magyarországon a Gripen-sztori az első Orbán-kormány idején kezdődött, amikor 2001-ben a szakértők és a HM F-16-osok mellett érvelő javaslata ellenére a miniszterelnök és a nemzetbiztonsági kabinet a svéd-brit Gripen-lízing mellett döntött.

A szerződést az utánuk következő szocialista kormány módosította, kiegészítve egyéb képességbővítéssel. A szocialisták szerint, ha történt korrupció, úgy az csakis a fideszes döntés idején lehetett, míg a Fidesz politikusai szerint inkább a szocialisták idején történt szerződésbővítés gyanús, hiszen az szerintük indokolatlan volt. A Gripen-ügylet kapcsán azután merült fel a korrupció gyanúja, hogy svéd riporterek rejtett kamerás felvételekkel erősített leleplező filmet készítettek a beszerzésekről.

Konkrét bizonyíték a magyar szálra vonatkozóan ebben sem szerepelt, de visszás pénzmozgásra utaló adatok már felbukkantak. Később a New York Times is foglalkozott az üggyel, az amerikai lap CIA-jelentésekre hivatkozva azt írta: a Fidesz és az MSZP is tíz-tízmillió dollár kenőpénzt kapott. E cikk hitelességét gyengítheti, hogy a Gripen-üzletben az amerikaiak a vesztes, vagyis a sértődött oldalon állnak. Ugyanakkor az is tény, hogy az origo.hu-nak annak idején Lányi Zsolt volt kisgazda politikus, aki a honvédelmi bizottság vezetője volt a szerződés megkötésekor, azt mondta Mensdorff-Pouilly grófról: „Lehet, hogy sokan letagadják, de mindenki találkozott vele.”

A magyar ügyészség eddigi álláspontja

2008-ban fordult jogsegélykérelemmel Magyarországhoz a brit nyomozó hatóság, aminek következményeként a magyarok házkutatást tartottak a Mensdorff-Pouilly gróf érdekeltségébe tartozó M. P. A. Kft. budapesti székhelyén és ingatlanaiban. Korábbi sajtóhírek szerint a cégben 1999 és 2004 között kézbesítési megbízott, valamint ügyvezető volt Gyuricza Ágnes. Ő a Fidesz katonapolitikai szakértőjének, az első Orbán-kormány védelmi-politikai államtitkárának, Gyuricza Bélának a lánya.

A magyar ügyészség leszögezte: a házkutatás során tudomásukra jutott információk „nem utaltak magyar állampolgár érintettségére, illetve nem tartalmaztak olyan adatokat, amelyek alapján magyar joghatóság alá tartozó bűncselekmények miatt büntetőeljárás megindításának lenne helye”.

A vallomás

Legutóbb az osztrák Profil című lapban jelent meg újabb tényfeltáró írás. Ebben Martin Staudinger, a lap külpolitikai újságírója ismerteti Mark Cliffnek a brit korrupcióellenes hivatalban tett tanúvallomását, aki a korrupciós botrány egyik főszereplője, a néhai Tim Landon egyik pénzügyi tanácsadója volt. Landon dandártábornoknak, Pouilly gróf unokatestvérének a férjeként közvetlen rálátása volt a vitatott tranzakciókra, s azokban részt is vett.

A bécsi újságíró által hivatkozott Cliff-tanúvallomás állítólag közel ezeroldalas, ebből alig száz olyan van, amelyben valamilyen utalás szerepel Magyarországra vagy magyar szereplőkre. A Népszabadság megszerezte ezeket az oldalakat. A különböző feljegyzésekkel, emlékeztetőkkel alátámasztott tanúvallomás részletesen beszámol a különféle, Landonhoz és Pouillyhoz kötődő cégek működéséről és terveiről; így például a magyar vadászgépbeszerzésben játszani kívánt szerepükről is.

Az egyik iratból az tűnik ki, hogy a magyar szerződés sikerdíjának mozgatásában a Prefinor, a Broadman és a Promanex nevű offshore cégek jutottak vagy juthattak szerephez. Az egyik Prefinor-emlékeztetőben például - amely 2001 októberében készült, alig egy hónappal a magyar döntést követően - az szerepel, hogy a magyar Gripen-szerződés kapcsán a lobbistáknak 180 millió osztrák schilling kiadása keletkezett, amelyet „harmadik félnek” kellett kifizetniük, összesen öt különböző szereplőnek.

Hogy ők kik, nem szerepelnek a vallomásban. Az is kiderül azonban, hogy a Prefinor sikerdíját meg kívánják emeltetni, köszönhetően annak, hogy lízingelés lett a végső döntés, nem pedig vásárlás. Egy másik részletben ez olvasható Mark Clifftől: „Ahogyan a Foxbury, úgy a Prefinor is kötött egy szerződéses megállapodást a BAE Systemsszel a Red Diamondon keresztül. A Red Diamond egy Virgin-szigeteki offshore cég, amelyről mindig is tudtam, hogy a BAE felügyelete alatt áll. A megállapodás arról szólt, hogy a Prefinor sikerdíjként jutalékot kap a beszerzési megállapodások összértékéből, ha a BAE lesz a győztes (jelen esetben kezdetben Magyarországon).

„Ez a sikerdíj feltehetően a Gróf lobbitevékenységének a jutalma” - fogalmazott a brit hatóságon tett tanúvallomásában Mark Cliff, aki egyébként a hivatkozott szerződést a Prefinor részéről ellenjegyezte. Egy másik vallomásrészletben (ez pontos dátumot nem jelöl meg, így nem tudni, melyik időszakról vagy országról szól, de a gyakorlatot illetően meglehetősen konkrétan) így fogalmaz: „Ezen a találkozón esett szó a harmadik félnek való kifizetésekről. A Gróf megadta, hogy hány ilyen kifizetést kell eszközölnie a Prefinornak a siker érdekében. Elmondta, hogy mennyi pénzt és hány harmadik félnek kell átadni. A kézzel írt feljegyzésemben erről azt írtam: a harmadik felek nem cégek, hanem emberek. Úgy tűnt, hogy a Gróf és a BAE-vezetők szabad kezet adtak a pénz útját illetően, csak azt akarták, hogy minimalizáljuk a papírmunkát, vagyis hogy elrejtsük ezeket a kifizetéseket”. Cliff ezzel együtt aggódott, hogy Landon hitelessége csorbulhat ezen kifizetések visszavezethetősége miatt. Egy újabb részlet így szól: „Summersnek ugyanazok voltak az aggodalmai, vagyis a Tábornok védhetősége. Ha például valaki Magyarországon eddig egy középszerű házban élt és hirtelen Rolls-Royce-szal kezd el furikázni, az emberek esetleg nyomozni kezdenek, és visszakövetik a bankszámláján, honnan érkezett a pénz”.

Egy 2002 májusában keltezett feljegyzés alapján pedig Cliff azt mondja a tanúvallomásában: „ezt követően a Gróf közölte, hogy egy 300-500 ezer dollárnyi kifizetést kell eszközölni két csoportnak, a cseheknek és a magyaroknak.” De további utalások is találhatóak a közel ezeroldalas vallomásban arra, hogy voltak magyarországi pénzmozgások. „Azt hiszem, ez a kifizetés a magyar szerződéshez kapcsolódik. A BAE közölte, hogy nem tud többet fizetni a Prefinornak, mert ennek a kapcsolatnak így vége. A kezdeményezés, hogy találjunk új fizetési útvonalakat a Gripen érdekében, szintén a BAE-től érkezett”.

Kérdés, hogy a magyar ügyészség meg kívánja-e ismerni például Mark Cliff teljes tanúvallomását, és be kívánja-e kérni a Gripen-ügyben feltehetően további, nyilvánosságra még nem került - vélelmezhetően magyar vonatkozásokat is tartalmazó - adatokat is a britektől. A magyar ügyészség ugyanis eddig azt közölte minden ezzel kapcsolatos megkeresésre: ők a társszerveknek (legyenek svédek vagy britek) jelezték, hogy várják a magyar érintettségre vonatkozó adatokat, eddig azonban ilyet nem kaptak. Megkerestük a brit korrupcióellenes hivatalt, amely előtt Mark Cliff a hivatkozott tanúvallomást tette.

David Jones, az SFO sajtófőnöke a Népszabadság kérdésére elmondta: a brit hatóság elsősorban Mensdorff-Pouilly szerepét vizsgálta az ügyben, és a nyomozás végén vádat is emelt az osztrák férfi ellen. A vádat azonban végül visszavonták, miután a BAE Systems alkut kötött. A BAE által elkövetett szabálysértések kapcsán így „hivatalosan nem történt korrupció”. David Jones a Népszabadságnak hozzátette: az SFO-nak ezért nincs mondanivalója, részükről az ügy lezárult. Így arra a kérdésünkre sem kívánt érdemben válaszolni, hogy a magyar hatóságok ismerik-e Cliff tanúvallomását és az azt alátámasztó egyéb információkat, kérték-e valaha azok megismerését, illetve ha kérnék, a britek készek-e a teljes iratcsomagot átadni, vagy sem.

Ehhez kapcsolódik még, hogy David Jones lapunk kérdésére korábban egyértelművé tette, hogy a Mensdorff-Pouillyval szembeni, 2010. január 29-én megtett vádemelésben azt fogalmazták meg: „az osztrák lobbista 2002 és 2008 között korrupciós összegeket adott cseh, osztrák és magyar köztisztviselőknek, kormányzati kapcsolattartóknak a BAE Systems előnyhöz juttatása érdekében”.

Félő volt, hogy hivalkodnak a pénzzel

Részlet Mark Cliff vallomásából: „A 2001. október 3-i találkozón közölték velem, hogy bizonyos személyek kifizetéseket fognak kapni a Gróftól. Később valaki azt mondta - már nem tudom, hogy ki -, hogy a Gróf arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek a harmadik felek még nemigen kaptak ekkora mennyiségű pénzt, és félő, hogy hivalkodó módon fogják elkölteni, ami felhívhatja mások figyelmét is ezekre a hatalmas összegekre. Következésképp meg kell őket tanítani arra, hogy nem szabad kimenniük és venniük egy Mercedest, ha eddig Trabantot vezettek vagy akármi ilyesmit. Persze én nem értettem, hogy ha legális úton kapják a pénzt, akkor miért ne költhetnék arra, amire akarják. Azt beszéltem meg Güntherrel, hogy meg kell tanítani ezeket az embereket erre. Komolyan feltételezem, hogy ezek a beszélgetések olyan kifizetésekről szóltak, amelyek olyan emberekhez mentek, akik valamilyen módon kötődtek a döntéshozatali folyamathoz. Olyan pénzekről volt szó, amelyekkel kapcsolatban volt egy olyan elvárás, hogy lehetőség szerint maradjanak titokban. Nekem ezek az emberek magyaroknak és cseheknek tűntek…”