Nem egy titkosszolgálati vezető bábáskodott a 90-es évek legnagyobb olajügyében központi szerepet játszó Energol Rt. alapításánál, kapcsolatrendszerének kiépítésénél és működtetésénél, állítják forrásaink, ezért ismerői számára érthetetlen, miért nem rajtuk keresztül lépett kapcsolatba Portik a titkosszolgálat vezetőjével, Laborc Sándorral.

Emellett szerintük az is elgondolkodtató, hogy az amúgy rendkívül óvatos emberként ismert Portik, aki gyakran még egy rutinszerű üzleti tárgyaláson is kivette mobiljából az akkumulátort, jelezvén, hogy ő nem rögzíti a beszélgetést, a jelek szerint nem foglalkozott azzal, hogy a beszélgetést rögzíthetik.

Márpedig, amint azt lapunk megtudta, Laborc tárgyaláson jelen lévő munkatársa az egész találkozót felvette, majd az anyag az irattárba került.

Lapunk úgy tudja, az akta már hónapokkal ezelőtt előkerült. Jelentős részben erre a dokumentumra jelentette ki még a nyár végén a Belügyminisztérium, hogy nem volt intézményes kapcsolat Portik Tamás és az NBH között. Mondták ezt a megtalált hangfelvételen elhangzottakra, valamint arra alapozva, hogy semmi nyomát nem találták annak, hogy a beszélgetést bármiféle nyílt vagy titkos információgyűjtés, egyáltalán az elhangzott állítások hitelességének ellenőrzése követte volna.

Laborc még ma is hivatalos találkozónak tekinti a Portikkal folytatott megbeszélést, aminek - a környezetéből származó értesülések szerint - egyrészt azért nem lett folytatása, mert Portik Laborc számára semmi újat nem mondott, másrészt azért, mert a röviddel utána kirobbant UD-ügy a főigazgató figyelmét elvonta az ügyről. Ha Laborc számára semmi újat nem mondott is Portik, Kocsis Máténak - igen. Az Országgyűlés rendészeti bizottságának fideszes elnöke Laborc bizottsági meghallgatása után az ATV-ben azt mondta: „Megnyúlnának az arcok, ha feloldanák a Laborc-Portik-találkozó titkosítását”.

Pénteken a Magyar Nemzet azt írta: a jövő év elején részlegesen feloldják a Laborc-Portik-találkozó aktáinak titkosságát. Hogy miért nem teszik nyílttá a teljes aktát, nem tudni. Hiszen ha nem hivatalos találkozó volt, közös titkai sem lehetnek Portiknak és Laborcnak, ha pedig hivatalos volt, akkor csak az esetleges politikai „intimpistáskodásokat” lehet belőle nyílttá tenni, az összes többi információt még ellenőrizni kell, fel kell dolgozni, ez eddig ugyanis nem történt meg.

Az ügyben érdekelt szakbizottságok egyes tagjaival folytatott beszélgetések alapján úgy tűnik, hogy a Laborc-ügy kivizsgálását pártállástól függően többé-kevésbé a legtöbben még csak-csak ambicionálják, ám ennél mélyebbre senki nem akar ásni. A titkosszolgálatok és a hazai szervezett alvilág (rendőrségi források szerint) a 70-es évek közepéig visszanyúló munkakapcsolatát senki nem akarja piszkálni. Azok sem, akiknek pedig ez lenne a dolguk.

Pedig mint azt volt és ma is aktív rendőrök, volt rendőrségi vezetők elmondták, a titkosszolgálatok egy időben igencsak sokrétűen használták, kihasználták a bűnözőket. Egy volt vezető beosztású vámtiszt mesélt először lapunknak arról, hogy munkaidőn kívül „rosszarcú alakokat” okítottak arra, hogyan tudják elrejteni a határon (az osztrák vámosok elől) a csempészáruikat. Cserébe „megkérték őket”, hogy az akkori Állambiztonsági Szolgálat részére is hozzanak át ezt-azt a határon. Több volt magas beosztású rendőr is tudni vélt olyan esetekről, amikor a szolgálat számára fontos emberhez törtek be, a tettesek elvitték a lakásban fellelhető készpénzt, ékszereket és néhány fontos, bizalmas iratot is, amire egy betörőnek semmi szüksége, akkoriban még pénzzé se tudta volna tenni.

Az, hogy a „Cég” adhatta a betörésre a tippet, és a „derék” betörő nekik lopta el az iratokat, a rendőrség számára akkor vált (szinte) bizonyossá, amikor egy másik ügy kapcsán elfogták a betörőt, majd pár nappal később az állambiztonságiak úgymond kiemelték a büntetőeljárásból. Később több, a titkosszolgálatokkal korábban együttműködő - vagy legalábbis akként ismert - alvilági alak neve is megjelent az olajügyekben és más, szervezett bűnözéshez köthető bűnügyben. Nem tudni, milyen munkákat végeztek még a bűnözők a „Cégnek”, és hogy miképpen fizették ki őket szolgálataikért.

A jelek szerint ezt a parlament szakbizottságai sem kívánják kideríteni…