A neve is hazugság, amit kérdés nélkül odakapart azokra a törvényekre, amelyekről utóbb rendre kiderült, hogy rájuk fért volna az avatott ellenőrzés. És hazudik (akkor is), amikor azt mondja, hogy nem is használta a címét: már készen volt az ő „Érdemérme”, amit be kellett zúzni.

Nem kell semmi különös képesség ahhoz, hogy államfő legyen valaki. Annyi az egész, hogy ilyen ügyei ne legyenek. Ne legyen papírja arról, hogy lopott. Hogy elmehessen egy iskolába az olimpiai eszményről és az élethosszig tartó tanulásról pofázni anélkül, hogy az alsó tagozatosok is szemberöhögnék.

                                   Paja és Kádár - csak a fenék változott

Erre Schmitt Pál nem alkalmas már. Az élethosszig tartó hazugság az ő szakterülete. Nem tudja a nevét leírni úgy, hogy ne jutna eszébe mindenkinek a tény, hogy ez a név bűzlik. Ez a bűzös név áll az alaptörvényen többek között, és rajta lesz az ezután megalkotott műveken.

Amikor Orbán Viktor a Sándor-palotába emelte Schmittet, még csak annyi volt a bűne, hogy egy bábot tett elnökké. Most már egy okleveles, jogerősen „elítélt” csalót védelmez, mert képtelen beismerni, hogy tévedett. Pedig a tévedés lenne a legenyhébb tényállás - éppen ezt az esélyt játssza el. Pénteken este kiderült: nem félreismerte ő Schmitt Pált, hanem kifejezetten ilyennek szereti. Hasonló a hasonlónak örvend.

„A sport világában a csalók ellen zéró-toleranciát hirdettek. Az aranyérmet természetesen elveszik azoktól, akik esküjüket megszegve akarnak jogtalan előnyhöz jutni. Nem ártana ezt a kifejezést megtanulni. Semmi engedmény a hazugság és a csalás számára. Azonnali, szigorú büntetést kell kilátásba helyezni, és azt maradéktalanul megvalósítani, hogy az kellőképpen elrettentsen” - mondta "dr." Schmitt Pál a Kossuth téren, 2006. október 15-én.