Lehetne akár helyre kis település is a Fejér megyei Sárkeresztúr. Remek talajú földek övezik, kertjeiben jóízű gyümölcsöt termő fák sorakoznak (már ahol), és kis buszozással Székesfehérváron elérhetők a nagyvárosi civilizáció vívmányai is. A településen keresztül vezető 63-as utat azonban jobbára romos épületek vagy hivalkodó színű emeletes házak tagolják (kerítésüket megmagyarázhatatlan sormintaként kőoroszlánok díszítik), hogy a Dankó utca közelében fekvő bűzös, mocsaras nádasban virító palackhegyeket ne is említsük.

Mégsem ez a legnagyobb baj a faluban. Napok óta rendőrautók köröznek a kétezer-hatszáz lelkes községben, a napokban ugyanis ismeretlen tettesek brutálisan megvertek, megkötöztek és kifosztottak egy 76 éves asszonyt, majd a rablók, mielőtt távoztak volna, újból ellátták a meglett korú nő baját. A községben mindenkit megdöbbentett a hír, noha az esemény nem előzmény nélküli.

A lakók azzal keresték meg lapunkat, hogy rettegésben telő napjaikra hívjuk fel a döntéshozók figyelmét. A polgármesteri hivatalban többen is összegyűlnek, hogy elpanaszolják: szeretett községük élhetetlen pokollá változott.

- Én Keresztúron születtem, most sem akarok elköltözni, itt akarok élni - szögezi le Ludányi Jánosné egyedül élő nyugdíjas, ám hozzáteszi: maradék értékét bevitte házába, mert udvaráról már minden mozdíthatót elloptak. - Nem félek, ha a házba bezárkózom, de nem tudok nyugodtan aludni, mint sokan hozzám hasonlóan - mondja.

A Csutiné Turi Ibolya vezette önkormányzat minden tőle telhetőt megtett a bűnözés visszaszorításáért. Kamerákat is telepítettek a község forgalmasabb pontjaira, ám azok képeit csak a rendőrség figyelhetné, a rendőrőrs azonban évekkel ezelőtt megszűnt a faluban. (A helyi polgárok most aláírásgyűjtésbe kezdtek az őrs visszaállításáért.) A cseles bűnözők egyébként is könnyedén kikerülik a kertek alatt a kamerák látómezejét, legalábbis ez derült ki, amikor egy-egy betörést követően visszanézték a környéket pásztázó lencse képeit.

Másra, többre nincs pénze az önkormányzatnak, de hogy is lehetne, amikor havonta 13 millió forintot fizet ki különböző segélyekre. Éves költségvetésük 300 millió, vagyis a rendelkezésre álló keret majdnem felét az ilyen jellegű kiadások viszik el.

Nincs jó hírük

Nem sokat segített a falun (ahogy szerintük az ország helyzetén sem), hogy a húszezer forint értékhatár alatti lopásokat már nem a jegyző vizsgálja. A bűnesetek számát az intézkedés nem kozmetikázta. - Rajtunk nem segít, ha egy áruházban fülön csípnek valakit és elítélik, amiért elemelt egy karkötőt - céloz a polgármester a közelmúlt egyik nagy port kavaró esetére. Nagy a munkanélküliség, állapítja meg az időközben érkező Kovács Mária, a cigány kisebbségi önkormányzat korábban tizenkét évig elnöklő tagja. - Biztosítson az állam munkát a romáknak, olyat, ami a tudásuknak megfelelő - jelenti ki. Állítja, korábban többször próbált Fehérváron és a környéken munkát találni a cigányoknak, ám hiába, amikor meghallották, hogy Sárkeresztúrról érkeztek, nem foglalkoztak velük tovább.

Nincs jó hírük a helyieknek a régióban. És itt vissza is érünk a kiindulóponthoz: a közbiztonság hiányához, a létbizonytalansághoz. A falu lakosságát egyes családok évek óta rettegésben tartják. Az itteniek már belefásultak az állandó feljelentésekbe és eredménytelenségbe: ha el is kapnak valakit a tolvajok közül, az őrizetbe vétel lejártával az ügyészség nem helyezi őket előzetes letartóztatásba, így újra a faluban garázdálkodhatnak. Az egyik, neve elhallgatását kérő, idős hölgy megjegyzi: a csirke- és terménylopásokkal már nem is törődnek, de látható, hogy egy ideje egy jól körbeírható kör a környék egyedülálló, idős embereinek kirablására specializálta magát. Fél, ezért nem vállalja arcát, mondja.

Kést szorítottak a nyakához

Nincs egyedül. Nagy Gábor annak a nyugdíjasnak az unokája, akit a napokban félholtra vertek otthonában. Meséli, nagymamája a sötétben csak azt hallotta, hogy artikulátlanul ordítoznak vele, pénzt, értéket követelve, miközben kést szorítottak a nyakához. Majd miután az egész lakást felforgatták, fejét többször is kegyetlenül a padlóba verték, kész csoda, hogy az idős asszony át tudott mászni a szomszédba segítséget kérni.

De nem nyugodt Sz.-né, Tuba Ferencné és Györke Csaba sem, őket is többször kirabolták már. - Miért nem nevezik meg a romák azokat, akik elkövetik ezeket a gaztetteket? Ők, illetve önök ugyanis ismerik ezeket a családokat! - fordul a feldúlt Györke úr Rácz Antal kisebbségi önkormányzati alelnökhöz és Kovács Márkihoz. - Én nem vagyok, soha nem is voltam rasszista, már a nagyapám vendéglőjében is cigány muzsikusok játszottak, tiszteltem őket. De az mégis förtelmes, hogy minduntalan betörnek hozzám, pozdorjává verik szét az ajtómat, szétbarmolják a zárjaimat, legutóbb pedig az ablakrácsot is kibontva hatoltak be a házamba. A szobákban szétdobáltak minden holmit, az elhunyt feleségem ruháit is. Ilyen barbárságot még a bevonuló orosz katonák sem követtek el. Itt kérem háborús állapotok uralkodnak - jelenti ki elcsukló hangon.

Rácz Antal erre úgy reagál, hogy az iskolával és az egyházzal karöltve kellene programokat indítani, mert a mai fiatalok nagy része tiszteletlen és kezelhetetlen. Ludányiné megjegyzi: a mai fiatalok nemcsak tiszteletlenek, de maguk is rendkívül fiatalon válnak szülővé. - Két és öt év közötti gyermekeik szaladoznak felügyelet nélkül az utcán, mit várunk így, kiről vegyenek példát? - állapítják meg közösen.

A drogra előteremtik a pénzt

- A másik nagy probléma, hogy hiába akarnánk mi az iskolával együttműködni, amikor a pedagógusoknak már semmi tekintélye nincs, amikor arra vetemednek tanulók, hogy nekimennek a tanárnak. A jogaikkal ők is, szüleik is nagyon jól tisztában vannak, de a kötelezettségeikkel nem. Így fordulhat elő, hogy ha rászólok egy gyerekre, délután már jön is a szülő az iskolába és felelősségre von, hogy merek én az ő gyerekével ilyen hangon beszélni, amikor az a gyerek mindent tud - ömlik a beszéd, a panasz Ludányi Jánosnéból.

A diákokkal más gond is van, tudniillik drogoznak, a nyílt utcán. Az első ciklusát töltő Csutiné elmondja, gyerekvédelmi felügyelőktől tudják, hogy a gyerekek füvet szívnak, speed tablettát szednek, mások szipóznak. És a kör bezárul, mert a drogra, az újabb adagokra valót a föld alól is előteremtik, hogy a lopástól, rablástól, erőszaktól sem riadnak vissza, valószínűsítik a megjelentek. - Ez nem igaz, mert tavaly ősszel az óvoda konyháját is kirabolták, az étel az éhezőknek kellett - reflektál Kovács Mária. Közbevetem, hogy egy drogfüggő bármit képes eltulajdonítani és pénzzé tenni, amire a volt elnök nem reagál.

A falubeliek úgy vélik, a rendőrség is tehetetlen a szaporodó esetekkel kapcsolatban, meglátásuk szerint nemcsak a tanárok kezéből vették ki a fegyelmezés lehetőségét, a rend őreinek sincs tekintélyük, a hosszú éveken át tartó országrombolás megtette a hatását - Azt üzenjük az országgyűlési képviselőknek: szeretnénk, ha mi is fontosak lennénk, élni szeretnénk, nyugalomban - összegez Ludányiné. Györke Csaba nem lakik messze a polgármesteri hivataltól, mégis ötször törtek be hozzá. Kutyáját lefújták gázspray-vel, pedig a jószág egyébként sem bánt senkit, az angol vadászeb még bízik az emberekben.

A hatalmas porta végében autó áll, érdeklődésemre Györke úr felvilágosít: gépkocsit soha nem visznek el a tolvajok, talán azt nehezebb értékesíteni, véli. A különböző raktárakba és gazdasági épületekbe minduntalan behatoltak, számos szerszámát elvitték már. - Valószínű, hogy először lajstromba vették értékeimet, és azokért térnek vissza folyamatosan, amelyekre találnak vevőt - morfondírozik, miközben imbuszkulccsal nyitja ki bejárati ajtajának különleges, maga készítette zárját. Ám a tolvajokat az elmés szerkezet sem tartotta vissza, kibontották a falat, úgy „látogatták" meg.

- Még azt is el tudom képzelni, hogy kifigyelték, mikor mennek el a helyszínelő rendőrök, mert a betörést követő este pimasz módon újra visszatértek, elvitték, amit korábban itt hagytak - emlékszik vissza. Nem ért egyet a polgármesternél megjelentek többségével, szerinte a rendőrség sem áll a helyzet magaslatán. - A Horthy-korszak csendőrei, ha végigmentek az utcán, mindenki vigyázzba állt, de nem is volt ilyen fokú bűnözés, mint most - kesereg, miközben kikísér. Fuldoklik, segítségért kiált egy falu, merengünk a hepehupás úton, rogyadozó viskók, utcán kószáló gyerekek, iskolaidőben focizó tanulók mellett haladva. Még látjuk, amint délben tizenévesek flangálnak ráérősen egymásba karolva a napsütésben, az egyik kertben pedig cigány férfiak kártyáznak pár sör mellett jó hangulatban. Mintha minden rendben volna…

(Fotók: illusztráció)