Az MNB az érintett szereplők bevonásával átfogó felmérést készített a hazai fizetési módok társadalmi költségének becslésére. A több mint 150 oldalas tanulmánynak ezúttal a készpénzfizetésre vonatkozó fejezeteit vizsgálta meg az Mfor.

1630 milliárd mozog a rejtett gazdaságban

A készpénzes műveletek száma 2009-ben 2,8 milliárd darab volt, összesen 51,4 ezer milliárd értékben. Az arány rendkívül rossznak tekinthető a nyugati országokhoz viszonyítva. Nálunk ugyanis a kiskereskedelmi fizetések mindössze 7-8 százaléka történik bankkártyával. Ezzel szemben Norvégiában 2007-ben a fizetések 76 százaléka történt kártyával.

A hazai összes tranzakció 92 százalékát a háztartások által a vállalatoknak kifizetett pénzek tették ki 2,6 milliárd művelet keretén belül. Értéke 7563 milliárd forint volt, de érthető módon nem ez a szektorok közötti pénzáramlás jelentette a legnagyobb forgalomértéket, hanem a vállalatok közötti készpénzforgalom, ami több mint 41,3 ezer milliárd forint értékű volt.

2009-ben a forgalomban lévő összes készpénz állományi értéke egyébként 2232,19 milliárd forint volt, amiből 304 milliárd a vállalatoknál, 168 milliárd a pénzforgalmi szolgáltatóknál (hitelintézetek, Magyar Posta), 2,78 az államnál tartott pénz volt. A háztartásoknál a becslések alapján 1750 milliárd értékű készpénz lehet, a felmérés alapjául szolgáló ezer háztartás megkérdezése alapján viszont mindössze 129 milliárd forint volt. Így a forgalomban lévő készpénz 73 százalékának (1630 milliárd forintnak) a holléte bizonytalan, vélhetően azonban ez az összeg a rejtett gazdasághoz kapcsolódhat.

A vállalatokra jut a legnagyobb költség

Az MNB elemzőinek becslése szerint a vállalati szektornak a készpénzhasználattal kapcsolatban felmerülő költsége 114,14 milliárd forint volt 2009-ben, míg a háztartásoké 37,39 milliárd forint (a készpénztartáson elszenvedett veszteség nélkül). Az állam költségét a tranzakciószámok és a vállalati fajlagos költségek alapján becsülték meg, így privát költségre 1,94 milliárd forint jött ki.

A készpénzes művelete lebonyolítása társadalmi szinten összesen 208,82 milliárd forintot generált, ami az éves GDP 0,8 százaléka. Az egy műveletre eső társadalmi költség pedig 73,66 forint volt. Az elemzésből kiderül, hogy összességében minden szektor esetében veszteséges a készpénzhasználat, hiszen a ráfordítások meghaladják a műveletek során elért bevételeket.

Struktúraváltással spórolni lehetne

A tanulmány szerint abban az esetben, ha a hazai 150 millió darab bankkártyás fizetést feltornásznánk 1 milliárdra, ezzel megközelítve a skandináv országok kártyahasználati arányát, akkor társadalmi szinten évente 11,35 milliárd forinttal lehetne csökkenteni a fizetések lebonyolításának költségét.

"Ez egy viszonylag kis szám a hazai GDP-hez viszonyítva, ugyanakkor jelentősnek mondható
a hazai fizetési infrastruktúra és iparág méreteihez képest. Ez a megtakarítás elsősorban abból adódik, hogy a készpénzes tranzakciók darabszámának csökkenése nagyobb mértékben csökkenti a készpénzes fizetés változó (tranzakció-darabszámtól és lebonyolított értéktől függő) költségeit, mint amilyen mértékben növeli a bankkártyás vásárlások változó költségeit" - indokolja a tanulmány, amely alig titkolja azt az óhaját, hogy a magyarok fizetési szokásaira is kiterjeszthessék hatalmukat a bankok.