Az agressziókutató a társadalmi normák fellazulását látja a háttérben, a rendőr minden esetet külön vizsgálna, de megjegyzi, az elkövetők sokszor nincsenek olyan szellemi szinten, hogy tisztában lennének azzal, mit is tesznek.

Vélt sérelmek, alkohol...

A rendőrségi eljárásokban közfeladatot ellátó személy elleni erőszak tekintetében 2009-ben 451, 2010-ben pedig 562 esetet regisztráltak — közölte az MNO-val az Országos Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya. Megyékre lebontott statisztikával ugyan nem tudtak szolgálni, a bűnügyi híradásokban gyakran szereplő Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság kommunikációs osztályáról viszont további információkhoz jutottunk. Gaskó Bertalan szerint többnyire vélt egyéni érdeksérelem áll az esetek hátterében, de jelen van a túlzott alkoholfogyasztás, a nem kellő empátia és a türelmetlenség is. Például mentősök elleni támadásoknál a kézre kerített elkövetőkről kihallgatásuk során többször kiderült, hogy nem tudták felmérni, mi is történik.  A főkapitányság kommunikációs irodáját vezető rendőr alezredes elmondta, hogy volt, aki azt hitte, bántani akarják hozzátartozóját. (Emlékezetes az a tavalyi, bogácsi eset, amikor egy arra járó és az elgázolt gyereken segítő főorvosra támadtak rá.)

A helyzet egyébként súlyos, előfordult már, hogy a kiérkező mentősök csak a halál beálltát tudták volna megállapítani, de félve a hozzátartozók reakcióitól, azonnal életmentő tevékenységbe kezdtek, a holttestet később betették a mentőautóba és megkülönböztető jelzéssel távoztak a helyszínről. Más esetekben rendőri jelenlétet kérnek a mentéshez, testi épségük védelmében. Az is felvetődött, hogy biztonsági cégekkel kellene védetni bizonyos orvosi ügyeleteket.

Mi van a háttérben?

A közfeladatot ellátó személyek elleni támadások hátteréről Münnich Iván agressziókutatót kérdezte az MNO. A pszichológus úgy látja, az utóbbi években fellazultak azok a társadalmi normák, amelyek képesek biztosítani egy közösség vagy egy társadalom tagjai számára az együttélés kereteit. Münnich Iván szerint elveszett az iránytű, „az emberek össze vannak zavarodva, nem értik, mi történik körülöttük”. Holott — folytatta a szakember — igényelnék az útmutatást. Senki sem mondja meg, hogy merre kellene elindulni — teszi hozzá. A támadások már nem egyedülálló jelenségek.

„Akik életet mentenek, elvileg védettek, teljesen elfogadhatatlan, hogy munkavégzés közben éppen azok támadnak rájuk, akiknek az életét mentenék” — fakadt ki a pszichológus, aki szerint súlyos problémát jelent, hogy ugyan a közvélemény értesül ezekről a botrányos és veszélyes eseményekről, „ám valódi reflexió nem történt ezekre a támadásokra”. Ezért nem kevesen vannak olyan emberek, akiket ez abban erősít meg, hogy gyakorlatilag bármit meg lehet tenni mindenféle törvényi retorzió nélkül.

Ugyanakkor nem lehet ezeket az agresszív kitöréseket társadalmi státuszhoz kötni — jelentette ki a pszichológus, ám azt megjegyzi, hogy vannak olyan társadalmi rétegek és csoportok, amelyekben az agressziónak úgymond létjogosultsága van.

Mit lehet tenni?

A jogalkotók is érzékelték a problémát, ennek megfelelően a parlament még a nyári szünet előtt hozott törvénymódosításával a közfeladatot ellátó személyek közé sorolta a pedagógusokat is, decemberben pedig az egészségügyi alkalmazottak is megkapták ezt a státuszt.

Gaskó Bertalan arról is beszélt, hogy Borsodban tisztában vannak a helyzet súlyosságával. A tavalyi év idevágó statisztikáit nézve a megyében a személyszállítási cégek alkalmazottait érte a legtöbb támadás. (Az egyik legutóbbi esetben egy fiatal nő a villamosról rángattatott le és veretett meg barátjával egy buszsofőrt, aki korábban nem akarta ingyen fuvarozni az apját.) Utánuk következnek a pedagógusok és az egészségügyben dolgozók, közel azonos arányban. A sort jobbára egyedi esetként a polgárőrök, vadőrök, mezőőrök és postások elleni támadások zárják.

(Fotók: illusztráció)