Mondják, a tények, a számok makacs dolgok. Íme, 2010. bűnügyi statisztikája, a Belügyminisztérium honlapjáról:

Iszonyú mértékben emelkedett a vérfertőzések száma Magyarországon. Jelzésértékű a növekedés az uzsora-bűncselekmények, a lopások és a betöréses lopások terén - derül ki a Belügyminisztériumban elkészült 2010-es bűnügyi statisztikai adatokból.

Egy év alatt 15 ezerrel nőtt a lopás miatt indított büntetőeljárások száma, és tíz százalékkal csökkent a közlekedési balesetek, valamint az ittas járművezetők száma, derül ki a Belügyminisztérium által összesített 2010-es adatokból. Tizenhárom százalékkal nőtt a testi sértések száma, a növekedésben Tolna megye vezet 143 százalékkal. 28 százalékkal nőtt az emberrablások száma, miközben ugyanilyen mértékben csökkent az emberkereskedelem miatt indított ügyek száma.

Továbbra is évente 130 embert ölnek meg országosan, ebből 32-t Budapesten. Vélhetőleg a reptéri bombafenyegetések hatékony felderítése miatt, több mint felére, 9-ről 4-re esett vissza a légiközlekedés rendje elleni bűncselekmények száma. A gépjárműlopások száma enyhén csökkent, bár továbbra is naponta 16 autót lopnak el az országban, a legtöbbet a fővárosban, és a legkevesebbet Békés megyében. Duplájára emelkedett a számítógépes rendszerek elleni bűncselekmények száma.

Felére csökkent a jövedéki bűncselekmények száma, és szintén felére csökkent a bankkártya-hamísítások száma, viszont 17 százalékkal nőtt a betöréses lopások száma. Egy éve alatt közel megháromszorozódott a fogolyszökések száma. Drasztikusan csökkent a terrorcselekmények és a robbanóanyaggal való visszaélések száma, míg a szigorú tartási szabályok ellenére nőtt (121 százalék) a lőfegyverrel visszaélők száma.

Duplájára emelkedett a hivatali bántalmazási és kényszervallatási ügyek száma. A kriminálstatisztika adatai szerint a legdurvább emelkedést tavaly a vérfertőzés (382 százalék) és az uzsora bűncselekmények (1412 százalék) száma hozta.

(HP)

Olvasónk levele:

„Tisztelt Szerkesztőség! A ’90-es évek második felében - munkám miatt - az egyik dunántúli megyeszékhelyre kellett költöznöm. Munkaadóm egy 16 lakásos társasházban bérelt lakást nekem. A házban - egyetlen kivétellel - nem cigány családok éltek. Mégis: az „egyetlen kivétel” terrorizálta, félelemben tartotta a lakóközösséget. Apa (sokadik börtönbüntetéséből éppen akkor szabadult) kb. 130, anya csak 90 kg - egyikük sem dolgozott. Négy kezelhetetlen, elvetemült gyerek (10-17 évesek), mindegyikük többszörös osztályismétlő volt az általános iskolában, amit alig-alig látogattak. A lépcsőházat teljesen összefirkálták, cipőnyomaik a fehér falakon „virítottak”, a lámpatesteket összetörték, főbejárat üvegét bezúzták, az ajtózárat szétbarmolták, a csokoládés és chipses csomagolásokat szanaszét dobálták. Rendszeresen hajnali 2-3 óráig bömböltették a hifit, közben hangos veszekedések, útszéli stílusban. Aki vette a bátorságot és felemelte szavát a deviáns viselkedésük ellen, azt megverték, autóját összekarcolták, kerékgumiját kiszúrták, lakása bejárati ajtaját festékkel összekenték. Kiderült, hogy - a házban egyedüliként - nem saját tulajdonú, hanem önkormányzati lakásban „éltek”, közüzemi tartozásuk megközelítette a 300 ezer forintot, magyarul: hosszú ideje nem fizettek semmiért. Egész nap henyélés, alkoholizálás, dorbézolás, és pusztítás, rombolás - ez volt a „programja” a Balogh-családnak. Egy olyan lakókörnyezetben, ahol egyedüliként voltak cigányok, sőt még a városban sem volt jellemző a „cigányélet”. Ennek ellenére, mint a sáskák, mindent tönkretettek, mindent leamortizáltak, miközben csak híztak, híztak és híztak - családi pótlékból és szociális segélyből. A munkát hírből sem ismerve. Jól van ez így? És az véletlen csupán, hogy a börtönben büntetésüket töltő elítéltek mintegy 80-85 százaléka cigány?”

Most nézzük meg, miként oldják meg a cigánykérdést szomszédunkban, Szlovákiában, amely állam ugyancsak az Európai Unió tagja!

„A szegregáció és a gettósodás jelképei épülnek Szlovákiában

Hat és fél évvel a kelet-szlovákiai éhséglázadás után az indulatok most a térségben sokasodó betonfalak miatt szabadultak el. Először a Kassához közeli Gálszécsen (Secovce), majd Osztrópatakon (Ostrovany) kerítették körül a falu szélén levő romatelepet, idén pedig Nagymihályban (Michalovce) húztak fel több mint száz méter hosszú és három méter magas betonfalat, melynek hosszát augusztusban ötszáz méterre növelték. Ugyanilyen - ahogy a helyiek nevezik - védőfalakat követelnek a megyeszékhely, Sároseperjes (Presov), továbbá a magyarok lakta Nagykapos (Velké Kapusany), valamint Tőketerebes (Trebisov) polgárai is.

- Szó sincs romaellenes lépésről. Fokozatosan, félmillió euró ráfordítással újítjuk fel s tesszük élhetőbbé járási székhelyünk legnagyobb lakótelepét. Játszóteret, zöldövezetet alakítottunk ki. Nem engedhetjük meg, hogy hetek alatt mindezt tönkretegyék. Márpedig ez történt. Nemrég még szeméthalmazok, kidöntött kukák éktelenkedtek. Akadtak olyanok is, akik a bejáratok előtt végezték el kis- és nagyszükségletüket. Amióta felépült ez a zajvédő fal, sokat javult a helyzet — sorolja érveit Viliam Záhorcák nagymihályi polgármester. A negyvenezres lélekszámú kisváros szélén, az Angi-malomnak nevezett cigánypérón kétezer roma él.

Idős asszony panaszkodik Osztrópatakon: - Jó, hogy felépült az a fal. Özvegyasszony vagyok. Tavaly már nappal sem mertem kiengedni a baromfit, hogy jusson belőlük legalább a vasárnapi ebédre. Karácsonyra nem volt dióm, mert mind lelopták a fáról - harsogja Irena Gazdíková.”

(Népszabadság)

„Nagyobb rendőri jelenlét a romatelepeken

A szlovákiai belügyminiszter kedden bemutatta a közrend védelmére szolgáló új rendszert. Daniel Lipsic elmondta, hogy elsősorban a magas bűnözési aránnyal rendelkező körzetekben erősítik a rendőri jelenlétet. Főleg az olyan roma telepekről van szó, ahol nagyon magas a bűnözők és a bűncselekmények száma, és gyakran sértik meg a közösségi szabályokat.
 
A belügyminiszter az új szabályozásról egy romatelepen, a kisszebeni járásban lévő Jernyén (Javorince) számolt be. A rendőrség új szervezeti egysége megalakulását követően a bevezetés két részben várható, az első erősítés már ebben a hónapban megérkezik, míg a másik 2011 márciusában várható. A készenléti motoros rendőrök száma 175-tel növekszik, a kommandós egységeknél dolgozók száma 25-tel lesz több. Az új rendszer három kerületben fog működni, ez pedig az eperjesi-, a besztercebányai- és a kassai kerület.”

(Kitekintő)

A szlovákok tehát egyáltalán nem vacakolnak, ha a cigányokkal szemben kell fellépniük. Egy rövid összeállítás arról, miket is tesznek a cigányság kordában tartása érdekében:

- Bárkinek(!) engedélyezik az otthoni lőfegyvertartást és -használatot, azaz ott egy átlagember meg tudja védeni otthonát, magát a rátörő cigányoktól. Nálunk csak a cigányoknak van fegyvere, amit betöréskor, rabláskor használnak is…
- A segélyeket drasztikusan csökkentik, és ha emiatt lázadoznak a cigányok, akkor egyenesen a hadsereget vetik be ellenük (például 2004 elején).
- Hermetikusan elzárják magukat a beilleszkedni nem akaró, romboló cigányoktól, és még csak véletlenül sem bontatják le az ilyen „szegregáló” falakat.
- A rendőrök gondolkodás nélkül lelövi az ellenszegülő vagy menekülni próbáló cigányt. Nálunk? Fellépni ellenük? Ugyan már, ilyet tenni Cigányisztánban nem szokás.

A rasszista, kirekesztő, gyűlöletkeltő jelzőkkel semmiképpen nem illethető Tessedik Sámuel 1820-ban írta a cigánykérdésről:

„Amíg ezen emberfajtának megengedik, hogy fényes nappal házaljon, hogy ajtókat, zárakat, lakatokat fürkésszen, kolduljon, mindenféle mesterkedéssel zsebeket nyisson, pecsétnyomókat véssen, és hegedűvel, cimbalommal meg hárfával a falu előkelőinek házánál névnapiszerencse-kívánatokat komponáljon, óh! jam satis est!, addig ez az emberfaj nem javul meg! És ez Szarvason 1807-ben még inkább így van, sőt 1820-ban is. Miféle szerencse lehet az, amit egy derék, becsületes embernek neve napján vagy újévkor egy csapat feslett cigány kívánhat? Inkább fordítva! A becsületes embernek, ahol és ahogyan tudja, át kell alakítania a cigányt dolgos, tevékeny, derék emberré, szolgává, cseléddé, családapává és családanyává, és csak azután kívánhatnak egymásnak kölcsönösen szerencsét, és örülhetnek szerencséjüknek. Nem kellene-e a magyar közönségnek oly sok körözött rendelet után egy egyértelműen hozott határidőre komolyan megfogni a dolgot, s ezt az állam terhére, kárára és szégyenére szolgáló csavargófajt végre a köznek hasznára, csatorna-, híd-, zsilipépítésnél, vízszabályozásnál alkalmazni, és ezáltal az emberi társadalom hasznos tagjává fogadni?"

Úgy tűnik, a Fidesz (és Kósa Lajos) fordítva ül a lovon: azokat akarják elhallgattatni, akik felemelik szavukat a cigánybűnözés ellen, azokat akarják kiiktatni, akik veszik a bátorságot és rámutatnak a bajok okaira, hátterére - ahelyett, hogy az egyre brutálisabb cigányterror ellen lépnének fel végre. Tény, hogy az előbbi könnyebb, egyszerűbb, gyorsabb, „európaibb”. Míg az utóbbi „csak” emberéleteket menthet(ne), biztonságérzetet, nyugalmat teremthet(ne).

Orbán Viktor: „Helyreállítottuk a jogrendet az utcán!”

Aki nem hiszi, sétáljon végig Budatest XII. kerületének Cinege nevű utcáján…