A nemdohányzók védelméről szóló törvény szigorításával január 1-jétől tilos a dohányzás közforgalmú intézményekben, így a szórakozó- és vendéglátóhelyeken, a munkahelyeken, a közösségi közlekedési eszközökön és a megállókban, az aluljárókban, a játszótereken, valamint a megállóhelyek és a játszóterek ötméteres környezetében.
   
Dohányzóhelyet csak szabad levegőn, a bejárattól öt méterre lehet kijelölni, kivéve azokat a vendéglátóhelyeket, ahol erre kizárólag közvetlenül a bejárat előtt van lehetőség. Közoktatási, gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményekben, továbbá egészségügyi szolgáltatónál viszont szabadtéren sem jelölhető ki dohányzóhely.
      
Ezen a szabályozáson lazított a parlament december 30-án - mindössze két nappal a törvény hatályba lépése előtt - azzal, hogy az alkotmányügyi bizottság javaslatára a víziközmű-szolgáltatásról (!) szóló törvény elfogadásával az utolsó pillanatban módosította a nemdohányzók védelmét célzó jogszabályt. Így január 1-jétől dohányzóhely kijelölése nélkül is — tehát bárhol - lehet dohányozni a játékkaszinókban. A bizottság érdemi indoklást nem fűzött a javaslathoz, amelyet a parlament elfogadott.

Vajon milyen érvek szólhatnak amellett, hogy - például - a harmadosztályú kocsmákban (ahová szinte csak kétlábon járó nikotinbombák járnak) nem, viszont az úgynevezett „elit” réteg által látogatott kaszinókban megengedjék a füstölést? És miért csempészte az ezt lehetővé tevő kivételezést az utolsó pillanatban - sunyi módon - a víziközmű-szolgáltatásokról rendelkező törvénybe az országgyűlés?

- Már december közepén azzal nyugtatta kaszinónk munkatársait a tulajdonos képviselője, hogy semmi ok az aggodalomra, a kaszinókban jövőre is rá lehet majd gyújtani, erre mérget vehetünk - tájékoztatta a Privát Kopót, az egyik budapesti kaszinó, neve elhallgatását kérő, vezető munkatársa. - Azt mondta, ravasz mosoly kíséretében, hogy több kaszinó közösen fog „nyomós érveket” felsorakoztatni annak érdekében, hogy a kormánypárti képviselők úgymond „megengedőek” legyenek az ügyben…

A jelek szerint valóban nyomósak lehettek azok az „érvek”, amelyekkel a kaszinólobbi operált az egészséges nemzetért harcoló „forradalmi 2/3-nál”.

Bizonyára sokan emlékeznek még rá: 2000-ben a vesztegetési pénz átvétele közben tetten ért kisgazda országgyűlési képviselő, Székely Zoltán virágnyelven „20 dokumentumnak” nevezte azt a húszmillió forintot, amit egy vállalkozótól kért és kapott, azért, hogy ne tegye tönkre a cégét.

Tíz év alatt sokat változott a világ, kifinomultabbak lettek a korrupciós módszerek is: ma már „érvekkel” próbálnak a politikusokra hatni…