Három éve, amikor nyugdíjba vonult, pontosan megnevezte azokat a nagy horderejű gyilkosságokat, amelyeket bizonyítani tudna a rendőrség. Portik Tamást ma ezek közül hárommal - a Prisztás- és a Seres-gyilkossággal, az Aranykéz utcai robbantással - gyanúsítják, mint felbujtót. Jól gondolom, hogy nem jóstehetséggel rendelkezik, hanem foglalkozott Portik személyiségével is?

Tizenöt éve hallottam már róla. Portik Tamás számomra akkor vált érdekessé, amikor a Fenyő-ügyben közel jutottunk egy elkövetői körhöz, akiket ő nagyon jól ismert, ­szo­ros kapcsolatban volt velük. Könnyen megtudtam a számát, és felhívtam, ő pedig egyből ráállt arra, hogy találkozzunk. Utóbb rájöttem: azért, mert nagyon kíváncsi volt, hogy mi mit tudunk róla. Akkor már tíz éve olvasgattam a róla szóló anyagokat, felkészültem belőle. Tudtam a priuszát, a bűnözői kapcsolatait. Tudtam, hogy egy alulról jött, nagyon jó intellektusú, határozott, de tapogatózó, óvatos személyiség. Már akkor azt feltételeztük, hogy egyedül találja ki a balhékat, egy autokrata, énközpontú vezető, aki a hozzá közel állók előtt képtelen féken tartani az indulatait. Fegyelmet és rettegést kelt azokban, akik függnek tőle. Két hét alatt kétszer találkoztunk, tulajdonképp titokban. Akkor még nem volt bizonyíték ellene, így csak információt várhattam tőle.

Mit gondol, felvette Portik a beszélgetéseiket?

Nem tartottam kizártnak. A másfél órás találkozók alatt Portik többször elárulta magát. Nagyon nyugodtnak akart látszani, de olyan volt, mint a térdelőrajtban várakozó futó. Engem minden érdekelt, még az is, hogyan csajozik, milyen volt neki az intézetben, ahol felnőtt, megmaradtak-e az intézetis kapcsolatai, nyilvános helyen hogyan viselkedik, vannak-e, akik biztosítják. Nagyon sokat elárult róla a viselkedése, az, hogy mikor mit hazudott egy-egy olyan kérdés kapcsán, amiről tudtam, hogy mi az igazság; melyik volt az a téma, amit át akart lépni; melyik kérdésben adott leegyszerűsített magyarázatot, ferdített vagy tompított valamin.

Kikről hazudott?

Például arról az energolos volt üzlettársáról, akiről ma azt írják a lapok, hogy rá vallott vagy az albán katonáiról. Nyilván az sem véletlen, hogy egy volt gyilkossági főrendőrhöz fűződő kapcsolatát nem akarta kiadni nekem. (C. F. ? - privatkopo.hu) De nem mondtam meg neki, hogy tudom, hazudik, mert ezeknek a beszélgetéseknek nem ez volt a céljuk.

Biztos benne, hogy nem tévednek Portikkal kapcsolatban a volt kollégái?

Biztos, hogy nem alaptalanul gyanúsítják. És nem gondolom, hogy más mozgatta volna Portik Tamást. Ő leginkább önjáró volt. Ezeknek az ügyeknek a nyomozása egyébként ma már nagyban attól függ, ki ismeri fel a bűntársai közül azt a lehetőséget, hogy nagyon kedvező helyzetbe kerülhet, ha előbb beszél, mint a többiek.

(Kiemelések: privatkopo.hu)