F. szerette a pókert és a rulettet, a szerencsejáték vitte bűnbe. Utoljára rablásért ítélték el 6 év 8 hónapra.

- Az áldozataimat meghívtam egy kávéra, de altatót kevertem bele. Elvettem a pénzüket, és vittem is a kaszinóba - mondja a többszörösen büntetett előéletű férfi. A szolnoki börtön négyágyasában kezdte, ott agyvérzést kapott, ezért a tököli rabkórházban kezelték.

- Felépülésem után kerültem Állampusztára, egy 14 fős zárkába. 1,7—2,4 négyzetméter jutott egy elítéltre a börtönben. Tiszalök volt csak kivétel, öt hónapot töltöttem ott egy egyágyas szép új zárkában, nem volt gond az elhelyezéssel. Ott a kaja volt nagyon rossz - kesergett a rabló úr, aki aztán a Kozma utcai régi börtön zárkájába került. - Nagyon kis hely volt, és büdös. Napi egy óra séta volt az összes mozgás - ecsetelte sanyarú rabsorsát.

- Állampusztán - ahonnan májusban szabadultam - velem egy cellában ült egy kétdiplomás sikkasztó közgazdász, ő járatta a börtönbe a napilapokat és gazdasági újságokat. Olvastam, hogy zsúfoltak a börtönök, és ha a rabok perelnének emiatt, az sokba kerülne az államnak. Gondoltam, én megpróbálom. Közgazdász zárkatársam megfogalmazta a beadványt, hogy milyen embertelenek a körülmények, erre most kaptam 3,5 milliót - mesélte a kivételesen bűn nélkül gazdagodott rabló.

- Nem gondoltam, hogy ennyit adnak. Törlesztem belőle az egymilliós adósságomat, adok az unokahúgomnak is, aki befogadott - költötte gondolatban a millióit a bűnöző, akinek fogvatartási költsége börtön­élete során már így is több 10 millió forintjába került az államnak.

- Az ítélet végén a bíróság szokatlan módon felszólítja a magyar kormányt, hogy haladéktalanul javítson a fogva tartási körülményeken. Ügyfelem 12 ezer eurós (közel 3,5 millió forintos) nem vagyoni kártérítést kap, ezenfelül a perköltséget is a magyar állam fizeti meg - mondta F. ügyvédje, dr. Magyar Gábor.