Bérbeadónak lenni jó, gondolná az ember, de napjainkban ez sem biztos, hogy így van, mert könnyen rémálommá válhat a főbérlő-albérlő viszony. A történet főszereplői történetesen újra csak a nevén nem nevezhető, a társadalmi normákat semmibe vevő „polgártársaink”, akik már azzal sem elégszenek meg, hogy eltartjuk őket, hiszen egyenesen otthonainkba settenkednek be, hogy azt állatias életmódjukkal tönkre tehessék.
Egy kétségbeesett állampolgár kereste meg a barikad.hu-t, akinek az egyetlen bűne az, hogy egy lakás tulajdonosa, amit jóhiszeműen kiadott egy „hölgynek”, akit nevezhetnénk akár előőrsnek is. Előőrse egy olyan társaságnak, akiket egyikünk sem szeretne beengedni a saját lakásába. Nos, ez a drága jó asszony jelentkezett egy hirdetésre, aminek tárgya egy Gyöngyösön bérbe adandó lakás volt. A „hölgy” egy viszonylag jól szituált szőke, magyar nő, akiről az ember nem is feltételezné, hogy egy mocskos, előre kitervelt akció főszereplője. A nő jött, érdeklődött, majd közölte kiveszi a lakást és ő kész ezt, egy albérleti szerződés megkötésével hivatalossá tenni. A szerződés minden apró részletre kitért, ezt a nő készségesen aláírta és átadta a megbeszélt összeg felét (!), mondván, hogy a többit néhány nap múlva pótolja. Ez már nem következhetett be, hiszen a kulcs átadásával elkezdődött a rémálom.
A költözködés során ugyanis egy népes pereputty vette birtokba a lakást (12-16 fő). A közös képviselő elmondása szerint (akinek volt „szerencséje” a lakásba bejutni) még a konyhában is aludt egy-két díszpolgár (a leterített szivacsokból következtetve). Persze ettől kezdve a „hölgy” már egy fillért sem volt hajlandó fizetni, sőt hamarosan a fenyegetés eszköztárát alkalmazva próbálta a mindvégig törvénytisztelő polgárként viselkedő bérbeadót sakkban tartani. A szerződésben foglaltakat többszöri kérés ellenére sem teljesítette, így a bérbeadó felszólítást küldött a bérlő(k)nek a tartozás kiegyenlítésére, vagy ennek nem teljesülése estén a lakás elhagyására. Közben a lakásfoglalók dőzsöltek, élvezték a távfűtés melegét, használták az áramot és a szomszédok elmondása szerint, „állandóan folyatták a vizet”. Nem nagyon törődtek a rezsivel, hiszen eszük ágában sem volt azt rendezni. Tudták, hogy a jelenleg hatályos törvények szerint, úgyis a tulajdonoson hajtják be a jövőbeli tartozásokat. Tudták, hiszen minden jogi kiskaput ismernek, amivel a törvényeket kijátszhatják és a társadalmi normákat semmibe vehetik.
A tulajdonos mindhiába küldte a felszólítást, a lakásfoglalók nem tágítottak. Törvényes megoldást keresve a rendőrséghez fordult segítségért, de ott azt mondták, csak polgári peres úton szerzett bírósági végzéssel lehet kilakoltatást alkalmazni a renitensekkel szemben. Zsákutca! Az ügyvédek közül, akiket megkeresett, volt, aki nem vállalta az ügyet, volt, aki azt tanácsolta: köttesse ki a villanyórát. Közben, mit ad Isten, tulajunkat felhívta az ombudsman, de nem azért, hogy segítsen neki, hanem, hogy a tudomására jutott információk alapján lerasszistázza szerencsétlen bérbeadót. Rasszista! Álljon már meg a menet! Hol élünk? Kellene már egy ombudsman nekünk, magyaroknak is, mert lassan semmihez nem lesz jogunk a saját hazánkban, amiért őseink évszázadokon át vérüket hullatták. Valószínűleg forognak a sírjukban, amikor ezt látják.
Nos, valós történetünk főszereplője, ezek után végső elkeseredésében felajánlotta a bérlőknek, hogy eltekint minden tartozásuktól, keres nekik egy másik albérletet, kifizeti azt, fizeti a költöztetés költségeit, csak hagyják el a lakást. Ez így is lett. Ez idő alatt tulajunk megtudta, hogy ez a forgatókönyv többször, másokkal is megtörtént, csak nem mindenki jött ki ilyen „jól” a dologból. Volt, akinek amellett, hogy lelakták a lakását, pénz fizetett nekik, még a mozdítható dolgait is elvitték (csaptelep, mosdókagyló, stb.). Volt, hogy egy szerencsétlen szívbeteg emberrel művelték ugyanezt, mert megtehették. Mindent megtehetnek velünk, mert a magyar jogrendszer ezt lehetővé teszi számukra. A rendőrség nem intézkedhet velük szemben, lassan feltehetjük a kérdést: akkor minek van a rendőrség? A szóban forgó esetben ez nem történt meg, mivel a bérbeadónk jelen volt a költözésnél. Az ő lakásába csak bútorokat törtek össze, csikkeket tapostak bele a padlószőnyegbe és más, civilizáltnak nem nevezhető nyomokat hagytak maguk után…
(Fotó: illusztráció) |