A vád szerint a korábban rakodómunkásként dolgozó, családjával Dunavecsén, a Dózsa György utcában lakó, 41 éves J. István nevelt kisfiát már 5-6 éves korától, 2001-től rákényszerítette nemi vágyainak kielégítésére, illetve meg is erőszakolta. A zaklatás három-négy évig napi rendszerességgel zajlott. Ha a gyermek tiltakozott, akkor a férfi megpofozta, illetve veréssel fenyegette.

A kisfiú sokszor sírt a fájdalomtól, de a brutális apa csak annyit mondott neki, hogy maradjon csendben. A gyermek hiába panaszolta el a férfi erőszakoskodását anyjának, ő nem tett semmit, mondván, az apa tartja el őket. Akkor sem kelt gyermeke védelmére, mikor hallotta, hogy fia a szomszéd helyiségben fájdalmasan kiabál. A szülők közömbösségét jól mutatja: székletvisszatartással küzdő fiukat nem vitték el orvoshoz, ehelyett viszont rendszeresen kigúnyolták.

Az apa saját édes gyermekét sem kímélte. 2005-től az akkor ötéves kislánnyal is heti rendszerességgel fajtalankodott és közösült, noha a gyermek sokszor sírva könyörgött neki, hogy hagyja békén. Az anya ekkor sem fordult a hatóságokhoz. A kislánynak azt tanácsolta: „rúgja tökön” az apját, ha molesztálja.

A gyermekek kiszolgáltatottságát súlyosbította, hogy anyjuk sokszor hetekig nem főzött, mondván, a gyerekek az iskolában úgyis kapnak enni. Az éhező kisfiúnak gyakran pénzt vagy ennivalót kellett kérnie a szomszédoktól, osztálytársaktól. Volt olyan szomszéd, aki rendszeresen áthívta és megetette az éhező gyermekeket. A szülők a gyerekek szeme láttára éltek szexuális életet, pornófilmet néztek, illetve állandóan ordítoztak, veszekedtek, az apa verte az anyát.

Végül a kisfiú az iskolában elmondta barátjának az átélt borzalmakat, kérve őt, hogy szóljon nevelőjüknek. A feljelentés után vették őrizetbe, majd tartóztatták le az apát tavaly februárban. Az anya az eljárás során lakhelyelhagyási tilalom alatt állt, majd ő is előzetesbe került. A két gyermeket kiemelték a családból, és egy gyermekotthonban helyezték el.

Az apa a per során nem tett vallomást. A nyomozóknak kihallgatásán azt mondta: feleségétől nem mindig kapott szexuális kielégítést, és nem mérlegelte, hogy saját gyermekeivel szemben erőszakoskodik. A férfi a veréseket és a fajtalankodást mindkét gyermek esetében elismerte, az erőszakos közösüléseket viszont tagadta.

Sárközy Szabolcs kijelentette: az asszony a per során végig azt a látszatot akarta kelteni, hogy beszámíthatatlan, de a bíróság szerint csak szimulálta ezt. J. Istvánné mindent tagadott, egyszer még azt is, hogy együtt élt volna családjával. Azt állította, a gyerekeket féltő gonddal nevelte. Az utolsó szó jogán azt indítványozta, hogy a bíróság indítson pert az ügyész ellen hamis vád ismertetése miatt, és kérte teljes felmentését a bíróságtól. A bizonyítékok azonban ellene szóltak. A bíróság kiemelte az asszony rendkívüli közönyét.

A bíróság által megállapított tényállás gyakorlatilag megegyezett a vádiratban foglaltakkal. Sárközy Szabolcs büntetőtanácsa a szakvélemények és a vádlottak, sértettek, illetve tanúk vallomásai alapján bizonyítottnak ítélte az apa által elkövetett bűncselekményeket és az anya bűnsegédletét is. A tanácselnök kijelentette: a sértettek valósághűen vallottak a velük történtekről, igazmondásukhoz nem férhetett kétség, ezt a pszichológus szakértő is megerősítette. A kisfiú egy füzetbe le is írta az átélt borzalmakat, így azt is, hogy apja megerőszakolta őket. A szakvélemény szerint a gyerekeket egész életükre kiható pszichés trauma érte.

J. Istvánt végül tizennégy év fegyházra ítélte a bíróság, mégpedig nevelése alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére fenyegetéssel, folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak és kiskorú veszélyeztetése miatt. Az anya mint bűnsegéd négy év börtönt kapott. Súlyosbító körülmény volt számukra a hasonló bűncselekmények elszaporodása. Az ítélet megszüntette a vádlottak szülői felügyeleti jogát is.

Az ügyésznő súlyosbításért, az apa védője az erőszakos közösülés miatt felmentésért, illetve enyhítésért fellebbezett. J. István szívbetegsége miatt kérte a bíróságot, hogy segítsen neki visszailleszkedni a társadalomba.

— Én önt húsz év börtönre ítélem. Ön bűnös. Én teljesen tisztességes életet éltem, ez a fiatalember nem volt a férjem. Nincs ok a tárgyalásra — mondta a hallgatóság nem kis megrökönyödésére az anya, mikor Sárközy Szabolcs megkérdezte, fellebbez-e az ítélet ellen. Védője is kérte szabadlábra helyezését, ám ezt elutasította a bíróság, és az ülést végül berekesztették.