„Tisztelt Igazságkereső Emberek!

Ötgyermekes családapaként rabosított a BRFK III. kerületi Rendőrkapitányság! Néhány perc figyelmet kérek csupán. A történetem valós, velem történt meg.

Kiadtam a panellakásomat. Az albérlő 2 havi kauciót fizetett, így indult. Aztán csak hitegetett, és sem a bérleti díjat, sem a felmerülő költségeket (víz, villany, szemétdíj, közös költség) nem fizette ki. Többször felszólítottam szóban, sms-ben, személyesen is felkerestem, de mindhiába.

Az albérlő megtagadta nekem, mint tulajdonosnak a lakásomba való bejutást. A tájékoztatásom nélkül zárat cserélt, és nem adott kulcsot. Kizárt a lakásból. Rendkívüli felmondással felmondtam neki, amit tanú jelenlétében kézbesítettem, illetve ajánlott levélben is feladtam. A rendőrséghez fordultam tanácsért, ott közölték velem, hogy ez polgári peres ügy, ők nem avatkoznak be. Az ELMŰ-höz fordultam, hogy kapcsolják ki az áramot, de azt mondták, hogy harmadik fél érdekeit sérti, így nem tesznek semmit.

Ezek után vettem egy lakatot és egy lakatpántot. Felszereltem a villanyóraszekrényre. Kikapcsoltam az internetet, a kábeltévét és az áramot a lakáshoz tartozó szekrényben, és lelakatoltam. Az albérlő lefűrészelte azt, és tovább használta a szolgáltatásokat. Az internetszolgáltatónál tiltást jegyeztettem be a lakótelepi Digi-irodába. Többször felszólítottam az albérlőt, hogy hagyja el a lakásomat.

2012.11.14-én, szerdán elmentem a lakásomra, leolvastam a villanyóraállást, majd becsöngettem a saját lakásomba. Az albérlő édesanyja nyitott ajtót nekem. Az albérlő megkérdezte, ki az, és mit akar. Én elmondtam, hogy a 4 db vízóra állását jöttem felírni. Az albérlő elkezdte kikiabálva a számokat mondani, mire én azt feleltem neki, hogy ezt a szerződésben foglaltak szerint közösen kell leolvasnunk. Ő is sok mindent szeretne, de nem így van - válaszolta flegmán. Én ekkor kezemmel megtoltam az ajtót, és bementem - azzal a mondattal, hogy most már elegem van az egészből. Leolvastam a vízóraállásokat, majd kifelé menet leakasztottam a saját lakásom ajtaját, és távoztam a lakásomból.

Egy óra múlva visszatértem szerszámokkal és edzett zárbetétekkel. Bementem a saját lakásomba, és a fürdőszoba- és WC-ajtókon zárat cseréltem. Ezek után leültem a lakásom előszobájába és tanultam. Az albérlő kihívta a rendőrséget. A rendőrség az iratok és az albérleti szerződésre hivatkozva azt mondta, hogy mindenkinek joga van a lakásban maradni. Az albérlőnek a szerződés miatt, nekem meg az a lakcímem. Próbáljuk meg békésen átélni a napokat, ne legyen testi sértés és rongálás sem - ez volt a rendőrök tanácsa felénk.

Az albérlő bement a kerületi rendőrségre, és feljelentett engem. Kiszálltak újra a rendőrök, és újra meghallgatták külön-külön a két felet, de nem intézkedtek. Felhívták a kapitányságot, ahol a nyomozók mindkét felet behívatták. Az albérlő a lányával BKV-val ment, én, a gyanúsított, rendőrautóval érkeztem a kerületi kapitányságra.

A kapitányságon elzártak, ami azt jelentette, hogy minden dolgomat számba vették, ami nálam volt, cipőfűzőimet és nadrágmadzagomat is le kellett adnom, majd egy 2 m²-es cellába zártak, ahol kb. 3 órát vártam. A nyomozóval elmehettem aztán WC-re, majd kihallgatás következett.

Kihallgatás után a rabosító eljárás során egy külön helységben 4 fotó készült rólam, mint a bűnözőkről.

Utána minden ujjamról, tenyeremről és kézélemről ujjlenyomatot vettek, mint a bűnözőknél szokás. Ezek után újra pár órát a cellába zártak, ahol kértem, hogy a több mint 5 óra fogva tartás miatt részemre ételt hozzanak. Kaptam ételt, majd este 22 óra magasságában elengedtek a kerületi rendőrök.

A rendőrségen elmondták, hogy magánlaksértést követtem el. Ha újra bemegyek a saját lakásomba, vagy csak ha a villanyórát is lekapcsolom, akkor megismétlem a vétséget, amiért a Gyorskocsi utcai helyre 30 napra becsuknak.

Összefoglalva: egy köztiszteletben álló 5 gyermekes Európa-bajnok edző, tanárember, aki jóhiszeműen kiadta a lakását, azért követ el vétséget, mert a saját lakásába, ami a tulajdona, ahová a lakcímkártyája szól - bement. Ezért a bűnügyi nyilvántartásba bekerült 4 fotóval, ujjlenyomatokkal. A rendőrök az eljárás során többször elmondták, hogy nekik nem ez a véleményük, de a törvény szerint járnak el, és nap, mint nap találkoznak hasonló esetekkel.

Nagyon kérek mindenkit, hogy segítsen nyilvánosságra hozni ennek az ügynek a részleteit, azért, hogy mások is okuljanak belőle, és talán a jogalkotók is felfigyelnek a hibáikra.

Tisztelettel:

Ébend Gábor”