Jelentősen emelkedett az elmúlt években az autófeltörések száma Budapesten. A Budapesti Rendőr-főkapitányság adatai szerint a fővárosban 2009-ben 5510, tavaly viszont már 6475 autófeltörés történt.

Arra nincs statisztikája a hatóságnak, hogy mely autók a legkedveltebbek a tolvajok körében, az viszont tény, hogy a legjobban érintett városrészek a XIII., X., XIV., VIII. és IX. kerület.

Sánta László, az ORFK Bűnügyi Főigazgatóságának autóvadásza szerint az autófeltörők nem autótípus szerint válogatnak, hanem aszerint, mennyit „remélhetnek” az adott kocsiból. „Ha bármi látható helyen marad az autóban, akár egy üres nylonszatyor, az rögtön felkelti a bűnözők figyelmét” - mondja.

Mint a sportolók

Persze vannak olyan autófeltörők, akik nem a kocsiból akarnak lopni, hanem magát a kocsit. Ők gyakorlásnak fogják fel a zárkihúzást vagy az üvegbetörést. Sánta szerint normaidők vannak, akár az élsportolóknál, a 15-20 másodperces feltörési szintidőt pedig csak megfelelő edzéssel lehet elérni.

Az eszközigényük nem túl nagy, néhány autótolvaj a nyakláncán hordja azokat a gyémántkeménységű köveket, mellyel egy pillanat alatt betörheti az ablakot, de egy közönséges gyújtógyertya porcelán része is megteszi, ha nincs más kéznél.

A profibbak persze komplett zárkihúzóval érkeznek bűnözni, azokról nem is beszélve, akik szó szerint sokkolják a kocsikat, típusonként tudva, hogy hol vannak azok a pontok, ahová 16 ezer voltot vezetve iktathatják ki a kocsi elektromos riasztórendszerét.

A legfőképp lopott autók megtalálásával foglalkozó autóvadász arra figyelmeztet, hogy a legtöbb autótolvaj gépkocsi-feltörőként kezdte. „Csak a börtönben továbbképezték magukat” - teszi hozzá.

A börtönökben pedig olyan profik is ülnek, mint az az autótolvaj, aki komoly pszichológiai jártasságról tett tanúbizonyságot, amikor felismerte a német autótulajdonosok precizitását. Ő ugyanis csak német rendszámú Audikat szeretett lopni, állítása szerint 10 német tulajból 8 ugyanis Magyarországra is magával hozta a kocsi szervizkönyvét, benne a műanyag szervizkulccsal. A kocsitolvajnak elég volt az ajtót kinyitni és a kesztyűtartóból kikotorni a kulcsot, az autót már a saját lábán vitte el.

Igazolványra mennek

Egyre gyakrabban érkezik hír olyan autófeltörésekről, amikor a mozgássérült-igazolványon kívül mást nem visznek el az autókból. A feketepiacon 50-100 ezer forintot is érhet a rokkantkártya, amellyel ingyenes a parkolás. Nem árt tudni, hogy az ORFK autóvadászai a lopott kocsikon túl a mozgássérült-igazolványokat is ellenőrzik.

Sánta László a legutóbb egy XIII. kerületi portyája során bukkant az egyik szélvédő mögött lopott igazolványra. Kihívta a kerületi járőröket, akik azonnal trélert rendeltek és elszállíttatták a lopott papírokkal parkoló kocsit.

A tulajdonost az első sokk akkor érte, amikor azzal szembesült, hogy ahol parkolt, ott már egy másik kocsi áll. A második trauma pedig akkor következett be, amikor bement a rendőrségre bejelentést tenni a „lopott” autójáról, ám az adategyeztetés után sértettből egyből gyanúsított lett.

Rabosították, kihallgatták, majd jó félnapnyi tortúra után válthatta ki kocsiját a rendőrség Mélyfúró utcai telepéről. A lopott igazolványt megvásárlókat ráadásul orgazdasággal és okirat-hamisítással is megvádolják.

Transzparencia

A rendőrök szerint a megoldást elsősorban az jelenti, ha semmit nem hagyunk a kocsiban, még a GPS tartójának nyomait is eltüntetjük a szélvédőről. A kesztyűtartót pedig kinyitva hagyva jelezzük az értékek után kutatóknak, hogy nincs értelme feltörniük a kocsit, ugyanis nincs benne semmi.