- Azt hittük, megfogtuk az isten lábát, amikor a kiadandó házunkra egy nyugdíjas rendőr jelentkezett - kezdte a történetet Tóth Mihály.

- Gondoltuk, ő aztán biztosan törvénytisztelő ember, nem lesz gondunk vele. Hát óriásit tévedtünk.

A család elmondása szerint az albérlő öt hónapig rendesen fizetett, majd elmaradozott a pénzzel. Egy ideig arra kérte e-mailben a tulajdonosokat, adjanak haladékot, mert nincs munkája, de hirtelen hangnemet váltott.

- Azt írta, hogy már régen fizetett, nem érti, milyen pénzt követelünk tőle - vette át a szót Tóth-Pahota Szilvia, a feleség.

- Állítását pedig egy papírral akarta igazolni, amin csak az ő és egy tanúja aláírása szerepelt, miszerint átadta a pénzt. A valótlan tartalmú irományon a mi szignónk természetesen nem volt rajta.

Tóthék ügyvédhez fordultak, mindent megpróbáltak, amihez törvény szerint joguk van: felbontották a szerződést, felszólításokat küldtek, de a nyugdíjas rendőrnek esze ágában sem volt elmozdulni.

Közben a közüzemi díjakat sem fizette, így félő volt, hogy előbb-utóbb olyan hatalmas tartozást halmoz fel, hogy a család házát elárverezik.

- Október 13-án a szüleinkkel együtt odamentünk a házunkhoz, leütöttük a lakatot, és megpróbáltunk birtokon belül maradni. Ám ő magánlaksértésért feljelentett, így már a rendőrségen kellett megjelennünk, ahol rabosítottak minket, még a 63 éves apámat is - mondta Mihály.

- Az vigasztal, hogy azért végül elértük a célunkat: az albérlőnk kiköltözött. Sajnos elvitte szinte minden bútorunkat, a kifizetetlen számlákkal együtt közel egymillió forintos kárt okozott. A telefonszámát megváltoztatta, fogalmunk sincs, hová tűnt.

A rendőrök tehetetlenek az ilyen szituációkban.

- A rendőröknek különböző tulajdoni és birtokviták kérdé­sében nincs döntési lehetősége. A hatáskörükbe csak az ehhez fűződő bűncselekmények tartoznak, ezek miatt kötelesek intézkedni, de a helyszínen talált birtokviszonyokat nem változtatják meg, a birtokba nem helyezhetnek vissza - közölte az ORFK sajtóügyelete.