Az egészben az a legdöbbenetesebb, hogy az ismert társadalompolitikai válaszlépések jelentős része teljesen hatástalan, a maradék hatékonyságának üteme pedig meg sem közelíti az ellentétes, a fogyás felé irányuló erők dinamikáját. Vagyis a fogyás megállítására jelen környezetben szinte semmilyen esély, ahhoz olyan társadalomlélektani, gazdaságfilozófiai forradalomnak kellene történnie a nagyvilágban, amelynek esélyei szintén nem túlzottan magasak.

A demográfiai csapdahelyzet másik vetülete pedig a cigány kisebbség elképesztő, a társadalom fenntartható fejlődése szempontjából robbanásveszélyes szaporulata. Rövidebben mondva, jóval több cigánygyerek születik, mint amennyit azok szülei eltartani képesek, és a megszülető gyermekek mögött nem csupán az anyagi, de a beilleszkedésre nevelő megfelelő szociokulturális háttér is hiányzik. A magyar társadalomra ezért kettős kényszer nehezül: egyrészről finanszíroznia kell ezen - megélhetési célokból vállalt - gyermekek felnevelésének költségeit, másrészt a szociokulturális problémák és a mindenkori kormányok rendvédelmi alkalmatlansága miatt el kell tűrnie azok tömeges kriminalizálódását. A népesség fogy, ezen belül a beilleszkedésre alkalmatlanná váló társadalmi réteg pedig rohamosan gyarapszik.

(...)

Szerintem sincs felesleges élet. Ez egyértelmű. Ilyet senki sem mondott, és remélem, nem is fog. Ha mégis, Orbán Viktorral együtt fogok tiltakozni ellene. Én arra céloztam, hogy a cigányság - a hibás szociálpolitikából fakadó - megélhetési gyermekvállalása olyan társadalmi probléma, amelynek, ha nem történik vele kapcsolatban érdemi változás, akkor szinte kötelező módon bekövetkező eredménye egy polgárháború. És a Jobbik nem azért emeli fel a szavát, mert polgárháborút akar, hanem éppen ellenkezőleg, azért mert a többi politikai párt felelőtlensége ahhoz vezet, amelyet minden erejével meg kíván akadályozni. (...)

Vona Gábor, a Jobbik elnöke, országgyűlési képviselő

(A teljes írást a Barikád e heti számában olvashatják.)