Ma: 2018.06.22. Vissza a főoldalra
RSS
 
Keresés
 
Rovatok
Info







 
Hírmix
Exkluzív! A 8 milliárdos csalási ügy másodrendű vádlottja: „a nyomozók felállítottak egy elméletet és ahhoz gyűjtötték, gyártották a bizonyítékokat - a gombokhoz keresték a kabátot”
Privatkopo.hu 2018.06.22. 19:45:00

Egy éve született elsőfokú, nem jogerős ítélet a Fővárosi Törvényszéken abban a büntetőperben, amelynek szereplői az igazságszolgáltatás szerint - összesen - közel 8 milliárd forinttal károsítottak magánszemélyeket és cégeket, akik, illetve amelyek rendkívül magas (havi 10-20 százalék) hozam reményében fektettek be milliókat, tízmilliókat, sőt, százmilliókat a villanyszerelő szakmunkás Forgács Attilánál. A férfit - mint I. rendű vádlottat - a törvényszék 11 év, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, azzal a kikötéssel, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. A II. rendű vádlottat, Sándor Angelikát 9 év, ugyancsak fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélték, feltételes szabadságra ő sem bocsátható. A fiatal hölgy, aki 9 hónapot töltött előzetes letartóztatásban, majd további 5 hónapot házi őrizetben, exkluzív interjút adott a Privatkopo.hu bűnügyi portálnak.



                                           Az elsőfokú ítélet - 740 oldal

Hat éve, 2012-ben jelent meg a hír: „Kedvező befektetési lehetőség ígéretével, százakat becsapva, több milliárdos kárt okozhattak azok a - napokban előzetes letartóztatásba került - gyanúsítottak, akik ellen több rendbeli csalás bűntette miatt folytat eljárást a Nemzeti Nyomozó Iroda” - közölte az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálatának tájékoztatása alapján a hvg.hu. „Az előzetes letartóztatásba helyezett két budapesti lakos - a 32 éves F. Attila, a 47 esztendős H. Izabella - és a szabadlábon védekező 29 éves T. Szabolcs, valamint még ismeretlen társaik a gyanú szerint több száz sértettnek okoztak kárt azzal, hogy kedvező befektetési lehetőséget, kiemelt, 10-50 százalék közötti hozamot ígérve vettek át különböző pénzösszegeket a károsultaktól. A nyomozás adatai szerint a gyanúsítottaknak - akik egymillió forinttól tízmilliókig terjedő összegeket vettek át - a pénz befektetésére szándékuk, lehetőségük nem volt, valódi befektetői tevékenységet nem végeztek. A bűncselekmény elkövetésével okozott teljes kárérték több milliárd forint is lehet” - írta közleményében akkor a rendőrség.

A nagy port felvert ügyben bűnszervezetben elkövetett, többrendbeli csalás bűntette miatt a Nemzeti Nyomozó Iroda Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztálya folytatott nyomozást.

A Fővárosi Törvényszék 2017 júniusában hirdette ki elsőfokú, nem jogerős ítéletét a büntetőperben.

Forgács Attila egyszerű villanyszerelőként kezdte, Nagykátáról indult szerencsét próbálni. Budapesten a melós ruhát drága öltönyre cserélte, azt hazudta magáról, hogy bróker. A csaló extra, havi 10-20 százalék hozamot termelő befektetéseket ígért a hozzá forduló, pénzéhes ügyfeleknek. Akkoriban, 2010-2011-ben a banki kamat 5-6% körül mozgott - évente. Ehhez képest a havi 10-20 százalék elképesztő ajánlatnak tűnt. Nem csoda, hogy sokakat megbabonázott a mesés ígéret.

A befektetésre szánt összegeket általában éjszakánként a Bank Center előtti bokorban, vagy a WestEnd mögötti parkolóban, a Keleti pályaudvar mellett és a benzinkutak környékén adták át. Reklámszatyrokban hozták-vitték a pénzt, olykor százmilliókat, azután pedig borítékban kapták vissza a hozamokat. A sértetteket javarészt nem érdekelte, hogy milyen befektetésbe kerül a pénzük. Könnyedén adták át a 10-20-30-50 millió forintokat anélkül, hogy meggyőződtek volna arról, hová is kerül a pénzük. Csak arra koncentráltak, hogy mekkora havi hozamot ígérnek. A milliárdos pornóvállalkozó, Gattyán György testvérét például csaknem 109 millió forint kár érte. Az 1990-es évek „olajozásából” meggazdagodott Szűcs Attila 700 ezer eurót (mintegy 220 millió forintot) bukott. Ennél nagyobb összeget (240 millió forintot) csak egy volt bankszakember, Hartman Tamás vesztett - a Privátkopo.hu birtokába került ítélet szerint.

A váltóáram koronázatlan királyának, Forgács Attilának bejött az élet...

Forgács Attilának nem volt brókervizsgája (sőt, érettségije sem), nem állt mögötte semmilyen cég. A semmiből jött, de annyira hitelesen játszotta a szerepét, hogy az emberek hittek neki. Ráadásul kezdetben teljesítette, amit ígért és fizette az esedékes hozamokat. Tipikus beetetés, a csalók általában így csinálják.

A vádiratban foglaltak szerint közel 8 milliárd forintot tűntettek el Forgácsék. A büntetőeljárás során nem derült fény arra, hová lett ez a bődületes összeg, igaz, a nyomozó hatóság különösebb erőt nem is mozgósított ennek feltárására. Forgács Attila vallomásaiban azt állította, hogy az elcsalt milliárdokat szerencsejátékra, lottóra költötte. És a nyomozók ezen a ponton behúzták a kéziféket, elhitték a gyanúsított meséjét.

A bíró szerint sok olyan „károsult” akadt, akiről kiderült, hogy bűncselekményt követhetett el, és nagy szerencséjük, hogy nem állították bíróság elé őket. Így kapcsolódik össze a „szerencse” és az „igazságszolgáltatás” Magyarországon…

„Kellett húzni egy vonalat, hogy innen ne tovább, mert ha belegondolok abba, hogy 29 vádlott van ebben az ügyben, 450 tanút hallgattunk meg, 262 tényállásban összesítette a bíróság az ítéleti tényállását, ha nem szab egy határt a nyomozó hatóság, akkor tíz év múlva is ezt az ügyet tárgyaltuk volna, nyilván ez nem lehetett cél” - nyilatkozta a Kékfénynek 2017 júniusában dr. Hajba Krisztina bíró.

Sándor Angelikának nem volt szerencséje. Pedig állítása szerint ő is befektető volt, és károsult lett. 32 millió 400 ezer forintja vált kámforrá Forgács Attila kezei között. Gyakorlatilag mindenét elvesztette. Mégis a vádlottak padjára ültették. Ezek szerint az igazságszolgáltatás által meghúzott „vonal” felett helyezkedett el. Vagy csak oda helyezték?

Privatkopo.hu: Milyen kapcsolatban állt a közel 8 milliárd forintos csalási ügy I. rendű vádlottjával, a bűnszervezet vezetőjével, Forgács Attilával?

Sándor Angelika: Forgács Attilának nem voltam a személyi asszisztense, nem voltam az állandó titkárnője, nem voltam a barátnője, nem voltam az élettársa, nem voltam a közvetítője, és nem voltam az üzletkötője. Kérésére - segítségképpen - időnként titkárnői feladatokat láttam el mellette, de soha nem álltam vele munkaszerződésben, nem kaptam tőle sem fizetést, sem jutalékot. 2007-2009 között a Citibankban dolgoztam, call centeres voltam. Befektetésekkel soha nem foglalkoztam, banki ismereteim, tapasztalataim kizárólag folyószámlákra, hitelkártyákra, személyi hitelekre korlátózódtak. Egy egyszerű banki ügyintéző voltam, soha nem voltam semmilyen vezetői pozícióban. Tehát a banki tapasztalatom egy hitelkártya aktiválós múlt - 22 évesen -, és egy személyi hitel és hitelkártya igényléseket, folyószámla nyitási kérelmeket továbbító múlt volt. Ilyen sovány és szegényes banki szakértelemmel kizárt, hogy bármilyen pénzügyi, befektetési világban életképes lehettem volna. A vádirat azt tartalmazza, hogy ezeket az ismereteket - amelyekkel valójában nem rendelkeztem - Forgács Attila befektetései kapcsán felhasználtam. Nem használtam fel, nem tudtam volna felhasználni, ha ezeket az ismereteket Forgács Attila befektetései kapcsán felhasználtam volna, akkor Forgács Attila ügyfelei a Citibankban nyitottak volna egy folyószámlát, igényeltek volna egy hitelkártyát, vagy személyi kölcsönt. Vagy nekik ezekről a termékekről beszéltem volna. Én ezt nem tettem. Még a Citibanknál dolgoztam, amikor - 2010 augusztusában - megismertem Forgács Attilát, Siófokon, az egyik szórakozóhelyen. Szimpatikus, megnyerő személyiségnek tűnt, igényes, jól öltözött, jóvágású férfi volt, aki látszólag jó életkörülmények között élt. Odajött hozzám, beszélgettünk, aztán meghívott egy koktélra. Arra emlékszem, hogy sokat telefonált, elfoglalt üzletembernek tűnt. Amikor kérdeztem, mivel foglalkozik, elmondta, hogy befektetésekkel foglalkozik már több, mint hat éve. A befektetés lényegeként azt mondta, hogy ezek olyan befektetési programok, amelyek a hivatalos banki kamatoknál nagyobb hozamot termelnek. Valamilyen treasury-ügyleteket mondott és általam nem ismert vállalatokról, cégekről beszélt. Azt csak később mondta el, hogy van egy bennfentes Budapest Bank-os kapcsolata, F. Dénes, akinek köszönhetően érhetők el ezek a nagyon magas hozamok. Én soha nem találkoztam ezzel az emberrel, nekem Attila hiteles volt, akit megbízható, becsületes, őszinte és jó szándékú üzletembernek ismertem meg. Később láttam az életkörülményeit, autóit, a facebookos fotói azt sugározták, hogy jómódú és gazdag, mindig nagy összegek voltak nála, rengeteget szórakozott, mindig VIP részeken volt, luxus éttermekbe járt és luxus szállodákba. Ráadásul a Facebookon mindent le lehetett követni róla, posztjai nyilvánosak voltak, luxus autóinak rendszámtáblái is látszódtak, egyszerűen azt éreztem, bármit is csinál, az biztosan legális lehet, és komoly kapcsolatokat birtokol. Egyszer Forgács Attila azzal állt elő, hogy ha úgy gondolom, én is befektethetek. Én azért nem tudtam volna azonnal befektetni, mert nem volt semminemű szabad tőkém. Megismerkedésünket követően azonban folyamatosan írogatott SMS-eket, amiknek zömében érzelmi tartalmuk volt a részéről, teljesen úgy éreztem, érzelmileg próbál közelíteni hozzám, megtetszettem neki. Alig beszélgettünk, és már azt írta, hogy „Hiányzol!”, amit nem is értettem, hiszen egyszer találkoztunk. Őszintének tűnt, naiv voltam, elhittem, amiket mondott. Forgács tudta, hogy évek óta dolgoztam banki alkalmazottként, elég jó munkabérem volt, befektetendő pénzem viszont nem. Felvetette, hogy úgy is be tudok fektetni nála, ha felveszek személyi hiteleket. Mondta, hogy ebben segít nekem, mert neki már megvannak a kapcsolatai különböző bankok ügyintézőihez, akik könnyedén intéznek hitelt. Így kerültem Ceglédre, ahova ő vitt el autóval és indítottam el a hitelkérelmeket. A banki ügyintézőket valóban jól ismerte, barátságosan, kedélyesen beszélgettek vele és az is jól látszott, hogy nem először járt ott. 2010 októberében így jutottam összességében 7 millió forint személyi hitelhez, amit Forgács Attila segített felvenni, és amit én teljes összegben át is adtam neki, hogy befektesse. Befektetésemről egy „kölcsönszerződés” született, amiben Attila kölcsönbe vevőként, én pedig kölcsönbe adóként szerepeltem. A befektetésem után Attila havi 10% hozamot ígért, vagyis havonta 700 ezer forintot. A szerződést egy hónapra írtuk és 7 millió 700 ezer forint került bele átadott összegként. 

Privatkopo.hu: Miért „kölcsönszerződés” született önök között, amikor Ön valójában - csinos hozam reményében - befektetette a pénzét? Miért nem befektetői megállapodásba foglalták a pénzügyi viszonyukat? És miért csak 1 hónapra szerződtek?

Sándor Angelika: Nem tudtam, miért írtunk „kölcsönszerződést”, Forgács annyit mondott, így szokta. Azért egy hónapra írtuk a „kölcsönszerződést”, mert havonta fel akartam venni a 700 ezer forint hozamot. Letelt az első hónap és Forgács Attila korrekten, napra pontosan hozta az ígért 700 ezer forint hozamot. Aztán jött a következő hónap és akkor is érkezett a 700 ezer forint hozammal, ahogy ígérte. Aztán a harmadik hónapban is megkaptam a 700 ezer forint hozamot a befektetett 7 millió forint után. 2011-ben - közös megegyezéssel - elhagytam munkahelyemet, a Citibankot, a Citibanktól kaptam 1,5 millió forint járandóságot, ezt szintén teljes összegben átadtam Attilának, hogy ezt tegye a 7 millió forintos befektetésemhez. Ekkor a bizalmam tovább erősödött Attilában, úgy éreztem, hogy egy hatalmas lehetőség talált meg általa és megfogtam az Isten lábát végre.. Ezt követően - 2011 nyarán - eladtam a lakásomat, amiből 3 millió forintot ismét átadtam Attilának, hogy kibővítsem az addigi befektetésem. Ekkor ő, mivel a befektetett pénzem meghaladta a 10 millió forintot, 20% havi hozamot ígért rá, ezt a 20%-os havi hozamot én már nem vettem fel teljes egészében, csak annak csupán egy részét, így a befektetésem - papíron - kamatos kamattal elkezdett duzzadni. Ezt a pénzösszeget több részletben adtam át Forgács Attilának, ezeket is befektettem nála. A befektetésem 2012. február 22-én kibővítettem további 2 millió 900 ezer forinttal, amit egy hölgyismerősöm adott kölcsön. Ezt követően, 2012. március 12-én további 15 millió forinttal növeltem a befektetésem, amit egy másik hölgyismerősöm kölcsönzött nekem. 2012 októberében meghalt a nagymamám, 10 millió forint családi örökséget adtam át Forgács Attilának, úgy, hogy azt másnap visszaadja. Ennél az összegnél már sem kamatról, sem hozamról nem volt szó. Az összeget nem adta vissza sem másnap, sem máskor. Így összességében 39 millió 400 ezer tőkét helyeztem el Forgács Attilánál, azzal a céllal, hogy ezt ő befektesse. Ebből 7 millió forint térült meg összesen. 32 millió 400 ezer forint nem térült meg, én ilyen összeg erejéig váltam sértetté, károsulttá.

Privatkopo.hu: Amikor a befektetésnek szánt tízmilliókat átadta Forgácsnak, hol dolgozott?

Sándor Angelika: 2011-2012-ben a Magyar Létesítménygazdálkodási Vállalat Kft. alkalmazottja voltam, személyi asszisztensi munkakört töltöttem be. Én ennél a társaságnál álltam alkalmazásban, nem pedig Forgács Attilánál, ahogy az a vádiratban - tévesen - áll. Fizetésemet a cég a banki folyószámlámra utalta minden hónapban, havi 150 ezer forintot. 

Privatkopo.hu: Azt tudta, hogy a magát sikeres üzletembernek láttató férfi csupán villanyszerelő szakmunkásképző iskolát végzett, még érettségije sincs?

Sándor Angelika: Akkor, amikor befektettem nála, nem tudtam. Ezzel csak akkor szembesültem, amikor kipattant ez a csalási ügy. Forgács úgy beszélt, úgy viselkedett, hogy fel sem merült bennem: nincs érettségije.

Privatkopo.hu: Az ítélet indokolásában az olvasható, hogy a bűnszervezet működése során folyamatosan kapcsolatban állt Forgács Attilával, rendszeresen egyeztetett vele az egyes „ügyletek” előkészítése, a sértettek adandó tájékoztatások vonatkozásában. Valóban Ön volt a főkolompos bizalmasa?

Sándor Angelika: Minden ügyfél Forgács Attilával volt szerződésben, hiszen mindenki tudta, hogy Forgács Attilánál van a pénze, mivel neki adták azt át. Attila nem véletlenül írta alá a szerződéseket, az eljárás során beismerte, hogy elvette az ügyfelek pénzét. Ahogy az előbb elmondtam: Attila személyi hitelt segített felvenni nekem, a felvétel körülményeit már részleteztem, ezt egy összegben valóban átadtam neki, hogy befektesse. Jutalékot valójában soha nem kaptam tőle, hiszen - és ez nagyon fontos az ügy megítélése szempontjából - egyetlen ügyfelet sem hoztam, nem közvetítettem a számára, senkit nem beszéltem rá, hogy fektesse be a pénzét Forgácsnál. Az általam átadott 7 millió forint befektetett összeg után havi 10%-ot, 700 ezer forint hozamot fizetett havonta nekem. Forgács Attila a saját befektetésem hozamain kívül nekem soha semmit nem fizetett. Nem voltam a pénzügyi közvetítője, nem voltam a személyi asszisztense, nem voltam a titkárnője, nem fizetett munkabért nekem, nem voltam alvállalkozója, nem voltam barátnője, nem voltam élettársa. Időnként segítettem neki az adminisztrációs munkákban - ingyen. Én soha, senkit nem akartam bemutatni neki, mert semmilyen anyagi érdekem nem fűződött ahhoz, hogy őt mások is megismerjék. Azonban aki csak fél füllel is hallott róla, mindenáron meg akarta ismerni őt.  Bizonyíthatóan sértettje vagyok az ügynek és nem az elkövetője! Én is saját pénzem, citibankos járandóságom, ingatlanomból származó pénzem, családom örökségét adtam Forgács Attilának, nem kerestem ügyfeleket, nem vettem fel jutalékot, soha semmilyen formában nem reklámoztam a befektetési lehetőségeit. A saját pénzem adtam oda, tehát nem próbáltam „letesztelni” más pénzével, hogy működik-e a pénzügyi módszer, hanem azonnal a sajátomat adtam át. Bárki kérdezte, nem mondhattam azt, hogy nem működik, hogy Attila nem fizet, mert hazudtam volna, hiszen láttam a saját befektetésem vonatkozásában, hogy működik, Attila rendben fizetett. 

Ikercsalók: az I. rendő vádlott, Attila, és testvére, a VI. rendű vádlott, László 

Privatkopo.hu: Az ítélet szerint közös irodában tevékenykedett Forgács Attilával. Ez nem éppen azt erősíti, hogy semmi köze nem volt az I. rendű vádlott „üzleti” munkásságához…

Sándor Angelika: Az EMKE Irodaházba az EHTT (Első Hazai Tőkebefektetési és Vagyonkezelői Társaság) Kft. munkatársaként mentem, a cég termékeinek értékesítésével akartam foglalkozni. Az irodáról tudott az EHTT vezetője, többször járt bent. Az együttműködés aztán meghiúsult, mert nem értettem semmit az EHTT tevékenyégéből, nem láttam át a termékeiket és számomra az egész nagyon „kínai” volt, ezért egyetlen ügyfelet sem tudtam közvetíteni nekik, nem lettem alvállalkozójuk, nem lettem ügyfelük, számomra idegen és érthetetlen volt az az egyetlen előadás, amin részt vettem. Nincs és nem is volt alvállalkozói szerződésem velük.

Privatkopo.hu: Mégis az EHTT Kft. neve került bérlőként a szerződésbe.

Sándor Angelika: Valóban az EHTT került a bérleti szerződésbe, amit az iroda tulajdonosával, a Regus nevű cég képviselőjével kötöttem, de a szerződés megkötése előtt elmondtam a tulajdonosnak, hogy az EHTT-hez nekem semmi közöm nincs, csak tervben van, hogy esetleg nekik fogok dolgozni. Az ingatlan tulajdonosa nem tájékoztatott arról, hogy ez akadálya lehet az iroda bérlésének és nem kért tőlem semmilyen dokumentumot, ami igazolja a céggel való kapcsolatom. Úgy emlékszem, hogy magánszemélyként nem is vehettem volna bérbe irodát. Amikor láttam, hogy az EHTT-vel meg fog hiúsulni az együttműködésem, fel akartam mondani az irodát, de nem volt rá lehetőség, mert a bérleti szerződés határozott idejű, egyéves időtartamú volt. A vádirattól eltérően az ikertestvéremnek mindössze annyi köze volt az irodához, hogy a festményeit kiállítottuk bent, így ideiglenes galériaként üzemelt. A Sminkszoba, a Csendélet, a Szem, a Te és a Lovacska című festményeit helyeztük a falra. A kiállított festményeket több tanúvallomás is alátámasztja, csak az ikertestvérem festményei lógtak a falon, a baráti körünkből többen is feljöttek, és lefényképezték azokat. Forgács Attilának semmi köze nem volt az irodához, ennek ellenére nagyon sokszor megjelent ott, behozta az ügyfeleit, és később a vallomásaiban olvastam, hogy többször az sajátjaként emlegette az irodát. Én ezt azért engedtem meg neki, mert minden pénzem nála volt, emiatt függő- és kényszerhelyzetbe voltam és - akkor még - az EHTT-nek akartam ügyfeleket hozni. Illetve később, mivel úgysem tudtam felmondani az irodát az egyéves bérleti szerződés miatt, úgy voltam vele, nincs abban semmi bűn, ha időnként megengedem, hogy Forgács Attila használja.

Privatkopo.hu: A vádiratban az áll, hogy Ön irodát bérelt a Bank Centerben is, azzal a céllal, hogy a Forgács-féle befektetési lehetőség iránt érdeklődőkkel ott tárgyaljon. Ez megfelel a valóságnak?

Sándor Angelika: A Bank Centerben lévő irodát a Magyar Lobbi Vállalat Zrt. bérelte, ez a cég úgy kapcsolódott a Magyar Létesítménygazdálkodási Vállalat Kft.-hez, hogy az előbbinek és az utóbbinak is Kováts Gábor volt az ügyvezetője. Én akkoriban a Létesítménygazdálkodási Vállalat Kft-nél dolgoztam, szerintem Kováts Gábor nem akart külön irodát bérelni a Létesítménygazdálkodási Vállalat Kft.-nek, ezért ültem a Magyar Lobbi Vállalat Zrt. irodájában. Az iroda bérleti díját tudomásom szerint átutalással teljesítette a Magyar Lobbi Vállalat Zrt. A szerződésből, a Regus nevű társaság által számlákból is az látszik, hogy a Magyar Lobbi Vállalat Zrt állt szerződéses viszonyban a Bank Centerben található iroda vonatkozásában. Az erre vonatkozó szerződést és számlákat benyújtottam a vádhatóságnak. Tehát valótlan a vádirat azon állítása is, hogy én irodát béreltem a Bank Centerben. Az biztos, hogy Forgács Attilának ahhoz az irodához, amiben én voltam, semmi köze nem volt, ennek ellenére sértetti vallomásokban olvastam, hogy saját irodájaként emlegette, „reklámozta”. A Bank Center egy nívós, exkluzív, reprezentatív hely volt. Én soha senkit nem kerestem meg Forgács Attila befektetésével és hívtam be ebbe az irodába - ahogy más irodába sem. Szerintem Forgács Attila és az úgynevezett üzletkötői terjesztették el, hogy Forgácsnak ott van a Bank Centerben irodája. K. Csaba tanú, akit én nem ismerek, ő sem engem, vele soha nem beszéltem, nem találkoztam, vallomásából szó szerint idézve: „Attila akkor ért rá, ezért éjszaka találkoztunk a parkolóban. Ez a része annyira nem volt bizalomgerjesztő, hogy éjjel találkoztunk a parkolóban, de Attila és Péterék által elmondva volt egy irodája a Bank Centerben.” K. István Csabáné tanú, akit én nem ismerek, ő sem engem, vele soha nem beszéltem, nem találkoztam, vallomásából szó szerint idézve: „Mondta a fiam (K. Csaba), hogy ez hivatalos, a Bank Centerben kell intézni… Azt mondta, hogy a Forgács Attila a Budapest Bankban dolgozik, a Bank Centerben van az irodája, minden jónak tűnt…Azt mondta, hogy egyszer bent volt a Bank Centerben, megnézte, hogyan működik, úgy néz ki, hogy minden valós, ki vannak írva a nevek, mint egy komoly bankban, ahol ez így szokás.” Megjegyzem, K. Csaba abban a Bank Centerben lévő irodában, amelyikben én voltam, biztosan nem járt, vele én soha nem találkoztam.  Forgács Attila - sem más személy - neve az irodára kiírva soha nem volt, a Magyar Lobbi Vállalat Zrt.-én kívül más név a táblán nem szerepelt. Újabb példa arra, hogy ez az iroda, hogyan került felhasználásra ismét Forgács érdekében, szerintem a leendő ügyfelek meggyőzése céljából. Én azt sem tudtam, hogy kik voltak ezek az emberek. Attila valóban megkért, hogy segítsek neki adminisztrációban a befektetési üzletében, de erről a főnököm, K. Gábor is tudott, sőt, azt mondta, hogy utánanézett Forgács Attilának és rendben találta. Ez is megerősített abban, hogy Attila üzlete legális. Én egy találkozót sem szerveztem a Bank Centerbe, egy embert sem hívtam oda. Egyébként azt Forgácstól kellene megkérdezni, hogy amikor a Bank Centerre hivatkozott, mire gondolt, a Magyar Lobbi Vállalat Zrt. irodájára vagy az ismerőse, T. Szabolcs irodájára? Illetve, mire gondoltak a közvetítők, amikor a Bank Center nevével dobálóztak és mire alapozták, hogy ott van Attilának irodája? De az is lehet, hogy csak pletyka szinten terjedt a hír. Dr. B. Zsuzsanna tanúvallomásából szó szerint idézve: „A Bank Centerbe elmentem, elmondtam neki (Sándor Angelikának), hogy segítsen, könyörögtem Angelikának. Elutasított egyszer, kétszer, háromszor, mondta, hogy nem foglalkozik ezekkel a dolgokkal.” 

Privatkopo.hu: A sértettek milyen jelekből juthattak arra a következtetésre, hogy Ön Forgács jobbkeze?

Sándor Angelika: Senki nem nézett utána az irodának, szerintem nem is akarták látni a cégtáblát a lifttel szemben, mert nagyon akarták Attila befektetését! Szerintem egyszerűen megszédültek a Forgácsot körbe lengő pozitív tapasztalatoktól, a lelkes közvetítőktől és vérszemet kaptak a lehetséges nagy haszon reményében, teljesen meg volt őrülve mindenki. Eltéríteni sem lehetett volna őket, akarták és hinni akartak. Azt pedig, hogy Attila titkárnője voltam, azért gondolhatták, mert ha bejöttek az irodába, többször ott láthattak, de a háttérben maradtam, keveset beszéltem, ha kérdeztek, válaszoltam és általában csinosan voltam felöltözve és - Attila kérésére - valóban olyan feladatokat láttam el, pusztán szívességből, ami titkárnői feladatoknak felelt meg. Azonban soha nem mutatkoztam be sem Forgács Attila személyi asszisztenseként, sem titkárnőjeként, sem másként, ez a bejövő emberek agyszüleménye volt, hogy szerintük ki lehetek, mindenki kigondolta magában, hogy szerinte az, de ez egy rólam alkotott vélemény volt, nem pedig tény. Szerintem nem tudták meghatározni igazán a szerepem, a nyomozók kihallgatások alkalmával felvetettek egy-egy „pozíciót”, a meghallgatott sértettek pedig rájuk hagyták, amit a rendőrök nekik sugalltak.

Privatkopo.hu: A vádhatóság azt állítja, hogy Ön névjegykártyát is készíttetett magának, amin az állt: „üzletfejlesztési manager”. Az ügyészség szerint ezzel is a befektetők bizalmát akarta erősíteni, valamint ez is alátámasztja a vád azon feltételezését, hogy szoros munkakapcsolatban állt az I. rendű vádlottal. Milyen névkártya volt ez?

Sándor Angelika: 2012 novemberében - Forgács Attila letartóztatása után - voltam egy állásinterjún az Otthonportál nevű cégnél, ahova aztán felvettek. A cég vezetője készítetett nekem névjegykártyát, amin „üzletfejlesztési manager”-nek jelölt meg engem. A névjegykártyán szerepelt az Otthonportál logója, de ennek a cégnek semmi köze nem volt Forgács Attilához, aki akkor már egyébként is előzetes letartóztatásban volt. A névjegykártya másolatát már korábban becsatoltam a bíróságnak.

Privatkopo.hu: Az elsőfokú ítélet szerint több alkalommal pénzt vett át a „befektetőként” jelentkező ügyfelektől? Mi lett a sorsa ezeknek az összegeknek, hová kerültek?

Sándor Angelika: Soha nem tagadtam, hogy néhány alkalommal valóban vettem át különböző összegeket, különböző személyektől - kifejezetten Forgács Attila kérésére. Az átvett pénzeket a lehető legrövidebb időn belül maradéktalanul átadtam neki, ezt egyébként a nyomozás során elismerte. Az egyes vádpontoknak egy sora sem tartalmazza azt, hogy én úgy vettem volna el a sértettektől a pénzt, és úgy továbbítottam volna azt Forgács Attilának, hogy tudatában voltam annak, Forgács nem folytat semmilyen befektetői tevékenységet. Nincs ilyen bizonyíték a teljes nyomozati anyagban sem. A vádpontok nem tartalmazzák azt, hogy amikor a pénzeket továbbítottam Forgács Attilának, akkor azt abban a tudatban tettem, hogy ő nem folytat semmilyen befektetési tevékenységet. Az átvett összegeket abban a tudatban továbbítottam Forgácsnak, hogy befektetési tevékenységet folytat, a saját tapasztalatom is az volt, hogy a pénzemet Forgács Attila befektette, mert hónapokon keresztül határidőre megfizette a megállapodás szerinti hozamot. Én soha senkit nem tévesztettem meg és senkinek nem okoztam kárt. Engem mindig a jó szándék, a becsület vezérelt. Mindig jóhiszeműen jártam el. Hittem Forgács Attilának, elhittem, hogy ténylegesen befektetési tevékenységet folytat, hiszen a körülmények is erre utaltak. Hol van leírva az a vádiratban, hogy nekem akkor mi járt a fejemben erről a befektetésről? Nincs leírva, a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozóinak gondolatai, feltételezései olvashatók abban, de azok nem az én gondolataim, hanem az övék. Senkit nem kerestem fel Forgács Attila befektetési ajánlatával és soha senkit nem győzködtem arról, hogy nála helyezzék el a pénzüket. A teljes vádirat - és immár az elsőfokú ítélet is - feltételezéseken alapul és arra épül, hogy megmagyarázzák, hogy én mit gondolhattam, mi járhatott a fejemben. 2012-2013-ban valótlan hírek jelentek meg rólam az internetes portálokon. A negatív tartalmú cikkek, a sajtó hatására alakultak ki olyan vélemények rólam, amelyek engem nagyon kedvezőtlen képben tüntettek fel a nyomozás során. Sokakat kizárólag a Nemzeti Nyomozó Iroda sajtóban megjelent valótlan és megalapozatlan közleménye befolyásolt a hátrányomra. Szerintem önszántából egy sértett sem fordult volna az NNI-hez, úgy hívták be őket. A nyomozás egészére jellemző volt, hogy a rendőrök felállítottak egy elméletet és ahhoz gyűjtötték, gyártották a bizonyítékokat, amely adatok, vallomások pedig gyengítették ezt a teóriát, azokat egyszerűen nem vették figyelembe az eljárásban. A gombokhoz keresték a kabátot. Az engem kihallgató nyomozók végig komoly pszichikai nyomás alatt tartottak, és emellett csak az iratismertetést követően észleltem, hogy a jegyzőkönyvben sokszor tévesen rögzítették az általam elhangzottakat.

Privatkopo.hu: A védője nem tett észrevételeket az eljárás nyomozati szakában?

Sándor Angelika: A vallomásaimra - a rendőrökön kívül - éppen az akkori védőm gyakorolt igen komoly hatást. Mivel soha nem voltam még ehhez hasonló helyzetben, így naivan követtem dr. Muskovszky Gábor védelmi stratégiáját, teljes mértékben megbíztam benne. A részére adott ügyvédi megbízást 2013 augusztusában visszavontam, elképesztő ügyvédi hibáit jeleztem a Budapesti Ügyvédi Kamarának. Többször támadt olyan érzésem, hogy a jogi képviselőm valójában nem az én, hanem a nyomozó hatóság érdekeit képviseli. Egyébként dr. Muskovszky is súlyos összegeket fektetett be Forgács Attilánál a zsíros hozam reményében, tehát károsultként nem is láthatta volna el a védelmemet. Később, már bírósági szakban, a tárgyalások alkalmával pedig - főleg a per kezdeti időszakában - sokszor azért nem tettem észrevételeket, mert a kirendelt védőm azt javasolta, csendben üljek, ne reagáljak semmire... 

Privatkopo.hu: Első fokon, nem jogerősen 9 év, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélték, és mivel a bíróság szerint bűnszervezet tagjaként követte el a terhére rótt cselekményeket, feltételes szabadságra nem bocsátható. Ez nagyon durván hangzik. Mire számít másodfokon?

Sándor Angelika: Büntetlen előéletű vagyok, korábban szabálysértésért sem vontak felelősségre. Arra számítok, hogy az ítélőtábla kellő alapossággal vizsgálja meg a nyomozati iratokat, és nem csupán azokat a „bizonyítékokat” veszi figyelembe az ítélethozatalnál, amelyek a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársainak képzelgésén, színes fantáziáján alapulnak, hanem azokat is, amelyek azt támasztják alá, hogy ez a vád, ez az ítélet megalapozatlan. Ez az eset úgy, ahogy a Fővárosi Törvényszék ítéletében áll, egyszerűen nem történt meg!

További friss információk
Olvasó: Lapis Andrásék pókhálóként működő szervezete az egész országot behálózta - a CIB Banktól is „megszöktettek” legalább 150 fedezeti ingatlant
Kerecsenden terjesztették a kábítószert a cigányok
Bűnügyi őrizetbe vették Dlusztus Imre újságírót
300 forintot rabolt egy 13 éves fiútól a 20 éves cigány
Majdnem halálra verte az élettársát
 
Top cikkek
Kilógó lóláb: 12,5 milliárd forint közpénzzel bélelték ki az ugyanazon a napon alapított, azonos székhelyű, offshore hátterű cégeket
Nulladik típusú találkozások: Pintér Sándor és a furcsa véletlenek
Titkok és szolgák: a hülyének nézett ország
Lázár János „zseniális” üzleti húzása: bannerekért adta el a vásárhelyi iskola épületét egy szexiparban (is) érdekelt internetes cégnek
Egy úr a zűrből: százmilliókkal károsíthatott meg magánszemélyeket (is) az Electro World vezére!
Friss cikkek




 
           
ImpresszumKapcsolatMédiaajánlat