„A Pécsi Egyházmegye vezetése bűncselekményt nem követett el, ezért már most bejelentjük, hogy az esetleges büntetőeljárás természetszerű megszüntetése esetén a bejelentőkkel szemben (...) a büntetőjog eszközeivel fogunk fellépni” - írta tavalyi közleményében Mayer Mihály.

A pécsi katolikus püspök akkor élt e szigorú szavakkal, amikor nyilvánosságra került, hogy negyven rendbeli anyagi visszaélés vádjával őt, valamint vagyonkezelőjét feljelentették, és szexuális visszaélés gyanúja is megfogalmazódott. E kijelentés mindjárt más megvilágításba került, amikor a múlt héten a püspöki kar bejelentette: a pápa - az Egyházi Törvénykönyv 401. kánonjának 2. §-a értelmében - elfogadta Mayer Mihály idő előtti visszavonulási kérelmét. E paragrafus szerint az a püspök, aki még nem lépte túl a 75 éves nyugdíjkorhatárt, "de betegség vagy más súlyos ok miatt már kevésbé alkalmas hivatalának betöltésére, nyomatékosan fel van kérve, hogy nyújtsa be hivataláról való lemondását".

Ötmilliós kártérítés

Mivel a püspöki kar közleménye nem utalt betegségre, Mayer döntése mögött "más, súlyos okot" lehet keresni; sőt a lépés az időközben elindult rendőrségi nyomozás közepette hovatovább felért egy beismeréssel. Legalábbis annak kinyilvánításával, hogy nem mind alaptalanok azok a vádak, melyek szerint az egyházmegye, illetve annak vagyonkezelője - a katolikus pap létére régóta homoszexuális vádakkal illetett Wolf Gyula - gazdasági bűncselekményekkel, ingatlanok elkótyavetyélésével, zsarolással és okirathamisítással hozható összefüggésbe. Erre már akkor mutattak jelek, amikor tavaly szeptemberben a vádakra reagálva Mayer Mihály húsz év után (hivatalosan egészségügyi okokból) elbocsátotta vagyonkezelőjét, sőt úgy tudni, az illetőt papi hivatásának gyakorlásától is eltiltották.

Azt, hogy valami nincs rendben az egyházmegyében, a három évvel ezelőtti pécsi iskolabotrány is jelezte. Történt, hogy a püspökség, illetve a katolikus Szent Mór Iskolaközpont vezetése között az intézmény gazdálkodása körül kirobbant vita folyományaként Mayer Mihály felmondott Pécsi Rita igazgatónak. A kollégái és a szülők által is támogatott pedagógus munkaügyi pert indított, melyben a bíróság végül kimondta, hogy jogellenesen bocsátották el, ezért ötmillió forintos kártérítést ítélt meg neki.

Helybeli hívők régóta próbálták értesíteni a hazai, illetve vatikáni katolikus elöljárókat a kétes ügyekről. Az Egyházfórum című folyóirat pécsi főszerkesztője, Wildmann János már 2006-ban baráti levélben figyelmeztette Ternyák Csabát, a Szentszék papi kongregációjának akkori titkárát a tudomására jutott visszaélésekre. "Az időközben egri érsekké kinevezett Ternyák azonban nem intézkedett, viszont a pécsi egyházmegye vezetésének tudtára hozta a levelet" - mondja a Heti Válasznak Wildmann. Miután a HVG tavaly újra elővette az ügyet, Ternyák közleményben tudatta, hogy "vádaskodó, bizonyítékokat be nem mutató, pletykálkodó, először bizalmaskodóan fülbesúgó, majd a médiát a nyomásgyakorlás és hitelrontásra hitelrontás eszközévé alacsonyító" üzenetekre nem óhajt reagálni. "Az esetleges, papságunkat is érintő, törvénysértést vagy bűncselekményt megfogalmazó vádakkal legyen szíves közvetlenül a nyomozó hatóságokhoz fordulni" - javasolta a főszerkesztőnek.

Holott Wildmann, ahogy mondja, éppen a "szolgálati utat" akarta betartani. Arra hivatkozott, hogy Mayer Mihálynak is igyekezett szólni, és az egyházi dokumentumok az általa feszegetett kérdéseket belügynek tekintik, nem egy esetben tiltva az állami hatóságok bekapcsolását. Meg aztán, bizonyos cselekedeteket, mint például a homoszexualitás gyakorlása, a civil jog nem, az egyházi törvények viszont büntetni rendelnek.

Sikkasztás gyanúja

Kérdés persze, hogy a pécsi botrány mennyiben szűkíthető Wolf Gyula tevékenységére, és a szálak mennyiben vezetnek el a püspökig. "Eddigi információim alapján az elsődleges felelősség a volt vagyonkezelő tevékenységével kapcsolatban merülhet fel. Mayer Mihály esetében leginkább az a kérdés, hogy mit tudott Wolf üzelmeiről" - vélekedik lapunknak Wildmann János.

Mármost az egykori vagyonkezelő viselt dolgairól - legalább áttételesen - nemhogy Pécsett tudhattak, de információink szerint annak híre az egyházmegye határain túlra is eljutott. Erre szolgálhat példának egy két évvel ezelőtti eset. Amikor az ügynökmúlttal terhelt Keresztes Szilárd hajdúdorogi görög katolikus püspök lemondott tisztségéről - s ezzel a püspöki kar gazdasági bizottságának elnökségéről -, utódjaként Mayer Mihály neve is merült. Úgy tudjuk, többen azzal ellenezték a kinevezést, hogy nem akarják, hogy ezzel a pécsi főpap nagy hatalmú bizalmasaként Wolf Gyula az egész magyar egyház pénzügyeinek közelébe kerüljön. (A bizottság vezetője végül Ternyák Csaba lett.)

A tavalyi év egyik híre pedig arról tanúskodott, hogy a pécsi nem egyedi eset. Júliusban ugyanis Pápai Lajos győri katolikus püspök tett feljelentést, mert - az értesülések szerint több százmillió forintos - sikkasztás gyanúja merült fel az egyházmegye számvevőszékének volt elnöke és helyettese ellen. Az érintetteket előzetes letartóztatásba helyezték, és a rendőrség azóta is nyomoz az ügyben. Tudomásunk szerint mostanra több püspökségen szigorítottak a gazdálkodás ellenőrzésén, sőt nemrég menesztették egy másik dunántúli egyházmegye vagyonkezelőjét is.

Kockás füzetben

A pécsi botrány az egyház belső ellenőrzésének fogyatékos voltára is rámutat. Tévedés volna azonban a megoldás lehetőségét valamiféle központi kontrollban keresni. A katolikus egyházban ugyanis három szervezeti szint létezik: a pápa, a püspök és a plébános. A kánonjog szerint így minden egyházmegye önálló, és a püspöki kar, ritka kivételektől eltekintve, nem rendelkezhet felette. Bennfentesek szerint egy másik tényező is nehezíti az egyházi vezetők eligazodását gazdasági kérdésekben. Míg 1990 előtt nem sok pénz felett rendelkeztek, ma már többmilliárdos tételekkel kell dolgozniuk. E feladatra viszont több esetben nem szakembereket, hanem plébánosokat alkalmaznak, akik olykor még - kis túlzással - kockás füzetes módszerrel végzik a könyvelést.