A 2010. december végén indított polgári eljárásban a Békés Megyei Bíróság egy szabad felhasználású devizaalapú hitellel kapcsolatban adott igazat a felperesnek.
Az elsőfokú - tehát még nem jogerős - ítélet szerint a kezelési költség és a hitellel kapcsolatban felmerülő adminisztrációért felszámított díj devizában történő meghatározása semmis; illetve semmis az a szerződéses pont is, amelyik rögzíti, hogy a banknak joga van az általa megállapított deviza eladási árfolyamokon elszámolni ügyfele törlesztőrészleteit.

A vitatott szerződés rögzíti: a kezelési költség is az árfolyamváltozásra figyelemmel terheli a hitel felvevőjét. A bíróság szerint ez a szerződési feltétel azért tisztességtelen, mert "a benne megállapított kezelési költség svájci frankban történő elszámolása a pénzintézet részéről haszonelemeket tartalmaz, burkolt ügyleti kamatként jelenik meg, így a fogyasztó hátrányára a másik félnek teljesen indokolatlan, egyoldalú előnyt biztosít".

A bíróság szerint semmi sem indokolja, hogy a kezelési költséget svájci frankban tartsák nyilván, hiszen "az árfolyam változás következtében a pénzügyi intézmény oldalán felmerülő, a technikai-személyi feltételek biztosítására fordított kiadások nem emelkednek". Ezzel szemben a bank a gyakorlatban a kezelési költséget svájci frankban számolja, és az egyes törlesztőrészletek esedékessé válásakor az árfolyamváltozást ezen is érvényesíti.

Az első fokon eljáró bíróság azt is kimondta, hogy semmisnek tekintendő az a rendelkezés - amit lényegében minden bank alkalmaz -, miszerint az adós által fizetendő részlet a bank által meghatározott deviza eladási árfolyam függvénye. Az ítélet az eladási árfolyamok alkalmazását megsemmisíti, és kimondja, hogy a szerződés visszamenőleges hatállyal csak akkor érvényes, ha a bank az ügyfélnek kedvezőbb vételi árfolyamon számolja el a törlesztést.

Az indoklás szerint az OTP Bank a kölcsönt vételi árfolyamon adta oda a hitel felvevőjének, miközben "a vételi és eladási árfolyam közötti különbözet haszna ebben az esetben a pénzügyi intézménynél csapódik le, anélkül azonban, hogy e mögött bármilyen szolgáltatás állna".

Az ítélet szerint "a kölcsönszerződésnek nem célja a devizaértékesítés... a hitelnyújtó bank hasznának a megállapított kamatban, nem pedig a vételi és eladási árfolyam közti különbségben kell realizálódnia". Tényleges szolgáltatás hiányában a bíróság szerint ez a haszon "indokolatlan előny" a banknak, és "egyoldalú hátrány" a hitelfelvevőnek, ezért a Ptk.209/A.§(2) bekezdésére hivatkozva az ítélet semmisnek mondja a szerződésnek ezt a pontját is.

Az OTP fellebbezett az ítélet ellen, így az ügy másodfokon a Szegedi Ítélőtábla elé került.