Kilenc vádlottat végrehajtandó fegyház- vagy börtönbüntetéssel sújtott a törvényszék, hat vádlott hat-huszonnégy hónapos szabadságvesztésének végrehajtását pedig két-két évre felfüggesztette. A legtöbb időt az ügy elsőrendű vádlottjának kell rács mögött töltenie, ő hét év fegyházat kapott, de mellette a másodrendűt öt, a harmad- és ötödrendűt négy, a negyedrendűt három év hat hónap, a tizenharmadrendűt pedig két év hat hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélték.

A Balláné Szentpáli Edit által vezetett tanács mintegy 20 millió forint vagyonelkobzásról és a több mint nyolc milliós bűnügyi költség megfizetéséről is határozott.

Az ügy tizenöt vádlottjából nyolc debreceni illetőségű, a többiek a fővárosban vagy környékén élnek, közülük négyen foglalkoztak marihuána termesztéssel. Az elsőrendű vádlott tizenkét millió forintos tartozását akarta finanszírozni, ezért előbb egy lakhelyéhez közel eső erdőben alakított ki szabadtéri termőhelyet, majd miután az nem hozta az elvárt hozamot, 2010 őszén a másodrendű vádlott segítségével egy úgynevezett hidroültetvényt hozott létre. A másodrendű vádlott saját otthonában tanulta ki a módszert, szobájában, egy sátorban hozott létre egy hidrorendszerrel működtetett ültetvényt. Emellett készített és árult egy „csoki” nevű szert is. Az ötödrendű vádlott villanyszerelőként a villanyóra megkerülésével építette ki az elektromos rendszert. Neki is volt saját ültetvénye: az édesanyjával közösen lakott családi ház emeletén. A leszüretelt, kiszárított marihuánát a másodrendű vádlottnak adták el, aki aztán az ország több településén értékesítette, a drog áruházi, kórházi parkolókban, gyorséttermekben, vasútállomásokon cserélt gazdát. Egyik felvásárlója volt a Debrecenből származó harmadrendű vádlott, aki egy alkalommal például egyszerre két kg marihuánát vett át. Ő lett a fő kapocs Budapest és Debrecen között. Személyesen szállította Debrecenbe a telefonon lebeszélt mennyiséget. Mindenki virágnyelven kommunikált egymással: a marihuánát „film”-nek hívták, mennyiségét autómárkákkal helyettesítették: „a 124-es merci” 10 grammot, az „500-as merci” 50 grammot jelentett. A debreceni vevők fogyasztottak és értékesítettek is. A tizenkettedrendű vádlott például rendszeresen két debreceni szórakozóhelyen tartózkodott, vevői házhoz mentek, a szórakozóhelyeken adták-vették a marihuánát.

Több vevőt egyébként nem sikerült beazonosítani, csak keresztneveket, beceneveket lehet tudni, ilyen volt „Misi”, „Bohóc” vagy „Postás Peti”. Érdekes vonulata még az ügynek, hogy a debreceni tizedrendű vádlott a marihuánáért cserében felajánlotta, hogy morfin tablettákat tud beszerezni a helyi gyógyszergyárból, egy-egy szemet adott két vádlottnak, hogy ki tudják próbálni.

Az összehangolt rendőrségi akció során a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányságnak kiemelt szerepe volt. A legtöbb házkutatást 2011. január 28-ra időzítették. Ekkor az elsőrendű vádlott lakóhelyén például 650 tő marihuána növényt és 4163 gramm leszüretelt növényt foglaltak le. Előbbi a jelentős mennyiség alsó határának 6 és félszerese, utóbbi a jelentős mennyiség alsó határának 714 százaléka.

A Debreceni Törvényszék bizonyítási eljárását legfőképp a titkos lehallgatások anyagai segítették, amelyek egyértelműen igazolták a vádakat. Az elsőfokú ítélet nem jogerős, az ügyészség 3 nap gondolkodási időt kért, a vádlottak közül ketten tudomásul vették, kilencen három napot kértek, négyen viszont fellebbeztek a döntés ellen.