Ilyen és ehhez hasonló izgalmas kérdésekről beszélt a Kecskeméti Járási Ügyészségen múlt heti előadásában - ügyészek és rendőrök előtt - Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredes, a „döglött ügyek” szakértője. Szóba került a móri bankrablás, Szlávy Bulcsú meggyilkolása és megannyi régi, rejtélyes emberölés.

- A nyomozó igazi problémája az, hogy sokkal többet tud meg a nyomozás során, mint amennyit be tud bizonyítani - ezzel a felütéssel kezdi több mint háromórás előadását Kovács Lajos, aki 1970-ben került a BRFK életvédelmi és rablási alosztályára, és innentől kezdve 37 éven keresztül „gyilkossági vonalon” dolgozott (később az ORFK-n is). A ma már nyugalmazott ezredes számos nagy port kavart emberölés nyomozásában (például Farkas Helga, Pándi András, Szlávy Bulcsú ügye) vett részt. A kétezres években hét évig a Nemzeti Nyomozó Iroda „döglött ügyek” osztályának vezetője volt; ez az egység régi, megszüntetett gyilkossági ügyek felgöngyölítésén dolgozott. Itt 2010-ben nem hosszabbították meg szerződését - szerinte azért, mert A Mór megtette… című könyvében leleplezte, milyen hibákat követett el a rendőrség a 2002 májusában nyolc emberéletet követelő móri rablógyilkosság nyomozásakor, amelyben egyébként ő is részt vett. Kovács Lajos neve legutóbb a pécsi rendőrségi pszichológusnő, Bándy Kata meggyilkolásakor bukkant fel a sajtóban, miután tanácsadóként segítette az ügyben nyomozó pécsi zsaruk munkáját. Jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának Kriminalisztikai Tanszékén tanít.

Agy nélkül nem megy

- Nincsenek szupernyomozók, akik falra másznak, robbangatnak, és közben megoldják az ügyeket. A nyomozás nem egyéni, hanem csoportos műfaj. Mindig több detektív megfeszített munkája eredményezi a gyilkosságok felderítését, pláne, ha régi ügyekről van szó - jelenti ki Kovács Lajos.
A Bándy Kata-gyilkosság az egyik első olyan ügy volt hazánkban, amikor a DNS-nyilvántartás, adatbank alapján sikerült azonosítani a gyanúsítottat. Ennek kapcsán az exdetektív arról is beszélt, az elmúlt évtizedek mennyire megváltoztatták a nyomozásokat. Korábban, még az ő „kezdő” korszakában, a 70-es években is főként a kihallgatásokon alapult a büntetőeljárás sikere. Napjainkban viszont elég lehet egy rögzített ujjlenyomat, egy megtalált hajszál is.

- A bizonyítás súlya áttolódik a tárgyi bizonyításra. A kriminál-technika primátusának korát éljük, ez abból is látszik, hogy a tévé tele van a „hülye” helyszínelő-sorozatokkal - mondta, hozzátéve: persze a valóságban is így dolgoznak a „szíeszájos” rendőrök, csak Közép-Európában alacsonyabb technikai színvonalon.

A technikai fejlődés nyilvánvalóan előnyt jelent a nyomozók számára is, hiszen bővülhet a bizonyítékok beszerzésének eszköztára, és a tárgyi bizonyítékok kiküszöbölhetik a tanúk vallomásaiban jelentkező ellentmondásokat, tévedéseket is. Nem mellékesen pedig a korszerű informatika felgyorsíthatja az eljárást. Mégis, a sztárnyomozó úgy véli: ma is minden a kommunikáción múlik.
- A számítógép nem fog kihallgatási taktikát alkalmazni, nem fog nyomozási tervet írni. Ahhoz az emberi agy kell - mondja.

„Hibás” bírói ítéletek - és kié a felelősség?

Mindig voltak hatályon kívül helyezett, vagy megváltoztatott bírói ítéletek, amikor elmarasztaló döntés után felmentés született vagy fordítva, vagy utólag került elő az igazi tettes. Ezeknél természetesen felvetődik a kérdés, ki hibázott, tévedett: a rendőrség, az ügyészség vagy a bíró? Kovács Lajos érthetően rendőri szempontból közelíti meg elsődlegesen ezeket a problémás ügyeket, de nemcsak a bírákkal, ügyészekkel, hanem saját (volt) kollégáival, önmagával szemben is kritikus.

Szavaiból kitűnik: furcsállja például, hogy Pusoma Dénest mindössze három bizonyíték alapján ítélték börtönre. Szlávy Bulcsú gyilkosságának büntetőpere viszont számára éppen ellenkező előjelű: rengeteg volt a bizonyíték, mégis, az elmarasztaló ítéletet hatályon kívül helyezték, majd felmentették a vádlottakat (a per a harmadik körnél tart jelenleg). Ez az ügy sok álmatlan éjszakát okozott Kovács Lajos számára. Főleg, hogy úgy tűnt: hét évvel a „Balaton császárának” nevezett bűnöző eltűnése után sikerrel le lehet zárni a döglött aktát. A nyomozó 2004-ben személyesen vezette az akciót, amikor az egyik vádlottat tetten érték: éppen Szlávy holttestét próbálta „kivésni” egy 70 centi vastag betonréteg alól. Ennek is már több mint nyolc éve, és azóta sincs jogerős ítélet.

- Nyolc-tíz éve voltam már rendőr, amikor kezdtem továbblátni a nyomozás határain. Addig csak az érdekelt, hogy megfogjuk a tettest, aztán hogy mi lesz a bíróságon, egyáltalán az ügyészség vádat emel-e a gyanúsított ellen, hidegen hagyott. Főnököm pedig mondta: a tárgyaláson derül ki igazán, jól nyomoztunk-e, és ha felmentik az illetőt, megtudhatjuk, mit rontottunk el. Innentől kezdve rengeteget jártam a bíróságra - mondja Kovács Lajos. Az évek során azért rájött, és ezt őszintén ki is jelenti: ő nem menne bírónak.

- Azt a felelősséget, amely a bírót terheli, kevés ember tudja bevállalni. Valahol megértem az emberölés miatti felmentő ítéleteket is, hiszen a bírónak százszázalékosan meg kell győződnie a vádlott bűnösségéről, egy pici kétsége sem lehet a döntés meghozatalakor. Az igazi kérdés számomra az, hogy az egyes bíróknál hol húzódik a kétség határa? Miért van, hogy egy adott bizonyíték mennyiség egyik bírónál elegendő, a másiknál meg nem? - veti fel Kovács Lajos. Egyértelmű választ ő se ad. Nem is lehet adni, hiszen ez már a pszichológia területe. Minden bíró szigorúan sorra veszi a bizonyítékokat, a jogszabályok szerint dönt - de személyiségük nyilván különbözik.

Amikor a zsaruk hibáztak

Szó esik aztán a rendőri felelősségről is. Előkerül ismét egy régi akta, Kirják Jánosé, aki egy fiatal lány meggyilkolása miatt ült ártatlanul 11 évet, és akinek a vallomását vélhetően a nyomozók adták a szájába, irányított kérdésekkel. És ott van a véres móri bankrablás, ahol a helyszíni nyomozócsoportot Kovács Lajos vezette. Aztán később levették az ügyről, mert kételyei voltak Kaiser Ede és Hajdú László bűnösségével kapcsolatban. Kovács Lajos könyvében részletesen ír a politikai, társadalmi és a sajtó nyomásáról, a súlyos rendőri tévedésekről, köztük saját hibáiról (Nagy Lászlót és Weiszdornt a bankrablás után nem sokkal Mór határában gyorshajtás miatt megállították a rendőrök, majd továbbengedték őket, de mindezt nem ellenőrizték le később). Előadása során is kijelenti: ebben az ügyben nem az ügyészségnek, nem a bíróságnak, hanem a rendőrségnek volt a legnagyobb sara.

- Ezzel a véleményemmel örök ellenszenvet vívtam ki a rendőrség egyes tagjaiban, de máig így gondolom. Hiszen a nyomozás elején, amikor a történésekhez legközelebb vagyunk időben, mi hallgatjuk ki a tanúkat, rendeljük ki a szakértőket. Amit a rendőrség megállapít, abból dolgozik az ügyészség, bíróság. A bíró ugyan kihallgatja a vádlottat, de ha évek telnek el a bűncselekmény és a tárgyalás között, már kevés új információ hangzik el a perben - véli Kovács Lajos.

Privát Kopó: Az önkritika továbbra is „hiánycikk” a rendőri vezetők körében. Ez a „ki, ha mi nem” szemlélet vezetett Kovács Lajos eltávolításához is, ami - szerintünk - óriási hiba volt.