Mindhárom tanú egybehangzóan azt vallotta, hogy Kulcsár Attilának, a K&H Equities brókerének teljes körű meghatalmazást adtak a brókercégnél elhelyezett befektetéseik kezelésére, és őket igazából csak az érdekelte, hogy a hozamuk jó legyen. A vád szerint Kulcsár, a büntetőper elsőrendű vádlottja jogosulatlanul forgatta, és elsikkasztotta az ügyfelek pénzét.

Az egyik tanú, Katona Endre azt mondta, hogy a mai napig rábízná a pénztárcáját Kulcsárra, és minden tranzakció, amit Kulcsár a számláján végrehajtott, a beleegyezésével történt. A bíróság azonban különböző dokumentumokat, átvezetéseket bemutatva rendre a kályhához, a vádban szereplő állításokra tért vissza, egészen odáig, hogy többször is figyelmeztette a tanút a hamis tanúzás lehetséges következményeire. A bíró szerint a tanú kitért a lényegi válaszadás alól. Katona Endre ki is fakadt: „Ne tessék olyanokat a számba adni, amit én nem akarok mondani.”

A tanács elnöke Kulcsár védőjével is szakmai vitába keveredett. Kulcsár ügyvédjének az egyik tanúhoz intézett kérdését a bíró „megalázónak” nevezte, és a védő, Nagy Gábor ezt kifogásolta. A kérdés egyébként így hangzott: „Amikor be tetszett menni a pénzintézethez, és megkötötték a szerződést, akkor ön szerint kire bízta a pénzét?” A tanú erre azt felelte, hogy a bankra, a bíróság szerint azonban Kulcsár a vádban szereplő jogosulatlan tranzakcióival nem az ügyfeleket, hanem a brókercéget károsította meg.

A bíróság aztán felhívta Kulcsár Attila védőjének a figyelmét arra, hogy lehetőségük van elfogultsági kifogás benyújtására, s fontolják meg ezt a lehetőséget, ha nem értenek egyet a tárgyalás vezetésével.

A tárgyalás „békeidejében” meghallgatták a bank Back Office részlegének egyik dolgozóját is, aki megerősítette a szakértői véleményben írtakat, mely szerint az értékpapírszámlákon történő tranzakciókat az ügyfelek aláírása nélkül nem hajthatták végre.