Az iszapkatasztrófa óta eltelt időben folyamatosan kérdéses volt az iszaptározókkal kapcsolatos engedélyezési és ellenőrzési feladatokat végző hatóságok felelőssége. Egy, a laphoz most eljuttatott dokumentum szerint a sajátos építményfajták (mint például a vörösiszap-tározók) esetén az egész építési, illetve gátmagasítási eljárás a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőséghez tartozik. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség tavaly engedélyezte, hogy a most balesetet szenvedett iszaptározó melletti kazetták gátjait megmagasítsák, és a tározótereket „túltöltsék”, ami egyes szakvélemények szerint akár a gátszakadás egyik oka is lehetett. Egy másik, idén októberi vizsgálati jelentés pedig azt bizonyítja, hogy a baleset után elrendelt sürgősségi felülvizsgálatok során a környezetvédelmi hatóságok végezték el az országban a vörösiszap-tározók műszaki biztonsági felmérését — minden bizonnyal azért, mert ez a feladat az ő hatáskörükbe tartozik.

Az Európai Űrügynökség által készített műholdas felvételek elemzéséből kiderült, hogy az ajkai iszaptározó fala az elmúlt években jelentősen elmozdult. A mozgás sebessége és az elmozdulás kellően nagy volt ahhoz, hogy azt akár földi módszerekkel évekkel ezelőtt is detektálhassák. A geodéziai monitorozás felhívhatta volna a figyelmet a szerkezet szakadásának veszélyére. A vizsgálatot Grenerczy Gyula és Urs Wegmüller végezték az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kepler-űrteleszkóp közreműködésével. A kutatómunkában komplex űrgeodéziai eljárást alkalmaztak: műholdak radarjelekkel pásztázzák a Földet, s a visszavert jeleket detektálják. A műholdas mérések segítségével egyes objektumok mozgása nagy pontossággal meghatározható.