Seres István (fotónkon), a Hungária cégcsoport vezetője és felerészben tulajdonosa a bíró kérdésére, hogy gyakorolta-e ellenőrzési jogköreit, azt válaszolta: ezeket szinte 100 százalékban delegálta munkatársaihoz.

„Aláírtam, amit a szakemberek elém tettek. Nem győződtem meg arról, hogy valós adatokat tartalmaznak-e. Megbíztam kollégáimban”- mondta Seres.

Arra kérdésre, hogy ugyanakkor miért nem szerepel az aláírása a szerződéseken, a vádlott úgy reagált: mert a cégcsoportban a hierarchia így épült fel. Mint mondta, munkatársai tájékoztatása alapján úgy gondolta: rendben mennek a dolgok.

A cégcsoportnál sok esetben közös döntések születtek - mondta a vádlott, hangsúlyozva, hogy nem igyekezett a vezérigazgatói szerepet „erőszakosan” betölteni. Az irányítás nem kézi vezérlésre, hanem együttműködésre épült. Amikor az ügyész arra emlékeztette a vádlottat, hogy a nyomozás során egyes tanúk ellentmondást nem tűrő vezetőként jellemezték, Seres István annyit mondott: „nem ismerek magamra”.

A védő kérdésére, hogy igaz-e a vád lényege, miszerint egy 1990-es évek végén kialakult 400 milliós hiány elfedésére követtek el különféle bűncselekményeket, az elsőrendű vádlott kijelentette, nem tud róla, hogy erre a célra fordítottak volna ügyfélpénzt.

A bíró a kötvénykibocsátások kapcsán idézte a tőkepiaci szakértő véleményét, amely a cégcsoport több tagjával kapcsolatban megállapította: érdemi gazdasági tevékenységet nem végzett, se a kamat, se a tőke visszafizetésére nem volt reális esély. Egyes beszámolók adatai nem a valóságos adatokat tükrözték, folyamatos volt a pénzkivonás.

A védő ugyanakkor kifogásolta a tőkepiaci szakértő véleményét, továbbá a nyomozás egyik súlyos hiányosságaként említette, hogy nem követték a pénz útját. „Nem létező pénzt pedig nem lehet elsikkasztani” - jegyezte meg az ügyvéd.

A vádlott hangoztatta, hogy a törvények alapján visszafizetésre kötelezhetők feltűnően nagy értékaránytalanság miatt azok, akik extrakamathoz jutottak. „Ha itt nem látunk tisztán, akkor a károsultak a töredékét se kapják vissza a pénzüknek” - fűzte hozzá.

A hiányok hasonló nagyságrendűek, mint az extrakamatok, illetve a cégcsoport ingatlanai, „rajtam felesleges keresni” - mondta az elsőrendű vádlott.

Seres István számos kérdésre úgy reagált: „ezt a kérdést meg kívánom válaszolni, csak nem most. Még nem tudok válaszolni, de, ha lesz elegendő információm, megteszem, senki ne mondja, hogy mindennek tanúja voltam, mindenre emlékeznem kell, a kollégáim erre jobban tudnak válaszolni, vannak nálam illetékesebbek”.

A tárgyaláson szóba került az a 400 milliós vagyonvesztés, amely a vádirat szerint az 1997-98-as válság nyomán alakult ki, és későbbi bűncselekmény-sorozathoz vezethetett. Ezzel kapcsolatban az elsőrendű vádlott azt mondta: nagyon kínos történet, ugyanis vezető- és tulajdonostársát, a másodrendű Kecskés Lászlónét zsarolhatták meg, életveszélyes fenyegetéseket kapott, és mire az elsőrendű vádlott minderről tudomást szerzett, már megtörténtek kifizetések.

„A titkosszolgálatok segítségét kellett kérnem, hogy valakit kivonjanak a forgalomból” - jegyezte meg Seres István. A további bírói kérdésekre, így azzal kapcsolatban, hogy tettek-e feljelentést a zsarolás miatt, csak azt ismételgette: „ez nagyon kényes téma”.

Az elsőrendű vádlott az eljárás során javarészt tagadta bűnösségét és leszögezte, hogy nem dézsmálta az ügyfélszámlákat, a cégcsoport nevében nem kötött olyan szerződést, amiről úgy vélte, nem tudja teljesíteni. A források felhasználásáról nem rendelkezett, az ellenőrzés elmulasztása vagy akár a gazdasági sikertelenség pedig nem bűncselekmény.

A vád szerint az 1997-1998-as gazdasági válság következtében az első- és a másodrendű vádlott tulajdonában és irányítása alatt álló, ceglédi székhelyű cégnél a befektetett ügyfélvagyonban négyszázmillió forintos hiány alakult ki. Ezután a vádlottak alapítottak egy másik befektetési társaságot, ahová a piaci átlagot meghaladó, fix hozam ígéretével csábítottak új ügyfeleket. Az így szerzett bevételekből, majd pedig tízmilliárdos nagyságrendű fedezetlen vállalati kötvénykibocsátásokból fedezték likviditási gondjaikat, 2008-tól azonban már nem tudták kigazdálkodni az esedékes tartozások kiegyenlítését, ezért hozzányúltak az ügyfelek pénzéhez.

A cégcsoport önkormányzatok pénzét is kezelte: Százhalombattát kétmilliárd, Alsónémedit egymilliárd, Fótot kilencszázmillió forint kár érte. Az ügy sértettje sok száz kisbefektető is. A két tulajdonos, cégvezető mellett a cég további négy dolgozóját vádolta meg az ügyészség.

A büntetőper következő tárgyalásán várhatóan folytatódik a vádlottak meghallgatása. Elsőfokú ítélet hozzávetőleg egy év múlva lehet.