- Makacsul ragaszkodtam az igazamhoz, ezért perújrafelvételt követeltem, bár ne tettem volna! - kezdte történetét József, a mezőkövesdi Zsóry Hotel Fit egykori tulajdonosa, aki évek óta perli a végrehajtót, T. Ákost. - Időközben a bíróság kiadta a végrehajtónak, hogy hajtsa be a milliós tartozást, neki viszont esze ágában sem volt a munkabéremből részletekben levonni az összeget, és inkasszót sem tett a számlámra.

Józsefnek a luxusszállodán kívül még hét több tízmilliós ingatlan is a nevén volt, a végrehajtó azonban éppen a négycsillagos hotel üzletrészét adta el.

- Azzal védekezik, hogy csak a komplexum üzletrészét árverezte el, hiába figyelmeztette az ügyvédem, hogy ezzel együtt a hotel is más kezébe kerül. Már önmagában egy-egy ingatlan is fedezte volna a követelést, ő viszont csak azért is a hotelt akarta elárverezni - folytatta a panaszos. - Nem elég, hogy az üzletrészt mindössze kétmillió forintra becsülte, végül 500 ezer forintért adott túl rajta. Ezek után már azon sem lepődtünk meg, hogy az árverésre egyetlen egy licitáló érkezett, akiből öt perc alatt lett boldog szállodatulajdonos.

- Az árverési jegyzőkönyvben az üzletrész szerepel - zárta szűkszavúan a beszélgetést T. Ákos, aki arra sem volt hajlandó válaszolni, miért nem tartotta be a fokozatosság elvét. De mi alapján választja ki a végrehajtó, hogy melyik ingatlant árverezi el?

- Semmilyen jogszabály nem határozza meg a választást, de a végrehajtónak természetesen be kell tartania a fokozatosság elvét. Vagyis a követelés összegével arányos értékű ingatlant kellene kiválasztaniuk és elárverezniük - magyarázta Schmidt Zoltán, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnökségi titkára. - Ha ez nem így történt, az adós kifogást nyújthat be.