Korábban csak a diákoktól, hallottam különböző rémtörténeteket, melyeket egy picit gyermeki túlzásnak éreztem és fenntartással fogadtam.
Azonban a napokban magam is szembesültem eme fiatalkorú bűnözők brutalitásával.

A következő történeteket mesélték el, amik már szeptember óta folynak Cegléd utcáin, a vasútállomáson, illetve aki feljut a vonatra, annak a vonaton.
Ugyanis aki iskola után úgy gondolja, hogy indulhat haza, koránt sem biztos, hogy épségben hazatér.
Ez a körülbelül 20 fős, 18-20 év körüli etnikai kisebbség (horda) rendszeresen, már az iskolák kapuinál, az utcákon várja áldozatait, akiket megfélemlítve, gyakran megverve, megalázva kényszerítenek értékeik átadására.
Akiknek sikerül eljutniuk a vasútállomásra, ők sem nyugodhatnak még meg, mert az állomáson tovább folytatódik az erőszakosság. Pénzt követelnek tőlük, cserébe azért, hogy verés nélkül felszállhassanak a vonatra.

Egyik alkalommal, amikor egy diáknak sikerült feljutnia a vonatra, a horda tagjai utána mentek, és ott az utazó közönség láttára nyakára lánccal összekötött botot tekertek, így fojtogatva tették védekezésképtelenné, miközben társaikkal kirabolták.
Ez első hallásra is borzasztónak tűnt, amiről azt gondoltam, ilyen mértékű brutalitás nem lehet kitaláció a diákok részéről.
A következő nap ebben meg is erősített, amikor közvetlenül több ismerősömtől értesültem, hogy pénteken iskola után 2-3 diákot és egy szülőt is megvertek a nyílt utcán.
A tanári körökből is kiderült, hogy ez a brutalitás már szeptember óta gyűrűdzik Cegléd utcáin, ahol már a tanárok nem tudják megvédeni diákjaikat.

Volt rá precedens, hogy az iskola előtt egyikük nyakához kést tartva fenyegették.
Napjainkra már olyannyira felbátorodtak, hogy beugrálnak az iskola területére is, ahol kiszemelt áldozataikat bántalmazzák.
Egy alkalommal észlelve az iskola udvarán zajló verést, a tanári vezetés értesítette a helyi hatóságot, akik öt perc után sem értek a helyszínre, ami körülbelül gyalogosan egy perc onnan, majd a második értesítés után sem mentek, a megérkező rendőrök elől menekülő tettesek után.
Ezen események hallatán elhatároztam, hogy amikor időm, munkám engedi, elkísérem gyermekem az iskolába, illetve elé megyek és hazakísérem onnan.
Egy ilyen alkalommal, miközben az állomáson vártuk a vonat indulását, láttam, hogy egy nagyobb, etnikumokból álló társaság vasúti töltéskövekkel felfegyverkezve érkezik a peronra, ahol kettő felszállni készülő felnőttre támadnak. Rövid időn belül közel 20-an vették körül őket, és mint a hiénák, egy személyre egyszerre 4-en, 5-en támadtak. Ezt követően kisebb dulakodás alakult ki, mely következtében az említett két utazó gyalogosan menekülni kényszerült, mivel azok, a kezükben lévő vasúti kövekkel dobálni kezdték őket, és csak a szerencséjükön múlott, hogy komolyabb sérülés nélkül el tudtak menekülni a helyszínről.

Reméltem, hogy médiakörökben ezek az események mind a rendőrségben, mind pedig a szülőkben legalább akkora mértékű figyelmet kapnak, mint a hétvégi showműsorok.
Sajnálattal tapasztaltam, hogy nem csak a rendőrség részéről nem került sor intézkedésre, de a szülők passzív hozzáállása sem érthető. Bár ez betudható annak, hogy a gyerek megfélemlítései célra vezetnek, így azok nem merik otthon elmondani az őket ért inzultálásokat.
Ezúton felhívnám a tisztelt szülők figyelmét, hogy a gyerek haza érkezése után, igenis érdeklődjenek értékeiknek (mobiltelefon, pénz, ruha stb.…) hollétéről, illetve eltűnésének valódi okáról, hiszen lehet, hogy gyermekük e horda áldozatává vált.

Ha ez bebizonyosodik, haladéktalanul értesítsék a rendőrséget, mivel lehet, hogy a feljelentések hiányában nem tud intézkedést foganatosítani a rendőri szerv.

Egy aggódó szülő