Például azok is, akiket az ellenük folyó büntetőeljárásban nem az általában szokásos módon idéztek meg a gyanúsítotti kihallgatásra, hanem hajnalban a lakásukon rájuk törtek, és - esetenként a sajtó nyilvánosságától kísérve - vasba verve vittek el, majd később is vezetőszíjon rángattak.

A tegnapi ügy előzménye: Nyári Zsoltot, a Zöld Baloldal szóvivőjét a rendőrség tavaly május 1-jén a Városligetben érte tetten bűncselekmény elkövetésén. A zakójára ugyanis vörös csillagot tűzött ki, és ezért felszólították, hogy vegye le a tiltott önkényuralmi jelképet. Nyári erre nem volt hajlandó, hanem felhívta a rendőrök figyelmét arra, hogy a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság korábban éppen azért marasztalta el Magyarországot, mert a vörös csillag viselése miatt másokat már elítéltek.

Az egyik rendőr erre csak annyit mondott, hogy őt „nem érdeklik az európai dolgok”. Ezután közölték a gyanúsítottal, hogy előállítják, amit Nyári tudomásul is vett, tehát semmiféle ellenállást nem tanúsított. Ennek ellenére az elszállítására kirendelt rabomobilba már bilincsbe verve ültették be, és a Gyorskocsi utcai fogdában is vezetőszáron vitték a kihallgatásra. A bilincset akkor sem vették le róla, amikor a mellékhelyiségbe kellett mennie, de még a rendőr sem hagyta magára.

Mindezek kapcsán Kovaliczky Ágota tanácsvezető bíró tegnap kihirdetett ítéletének szóbeli indoklásában kifejtette: teljes egészében osztja a felperes álláspontját, amely szerint az intézkedés során a rendőrök megsértették az arányosság és a fokozatosság elvét. Emiatt a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak kétszázezer forint nem vagyoni kártérítést is meg kell fizetnie, bár a felperes másfél milliót kért.

A rendőrségi törvény és a szolgálati szabályzat alapján egyébként bármilyen kényszerintézkedésre csak az intézkedés alá vont személy ellenszegülésének megtörése érdekében van lehetőség, és akkor is be kell tartani bizonyos sorrendet: elsőként testi kényszert lehetne alkalmazni, és csak utána jöhetne a bilincs. Ebben az esetben viszont ellenállásról szó sem volt, hiszen Nyári az intézkedés jogszerűségét ugyan vitatta, de az előállítása miatt nem tiltakozott.

Kende Péter ügyvéd, Nyári jogi képviselője hangsúlyozta: azzal, hogy a bíróság kimondta az előállítás során történt megbilincselés, majd a megbilincselt állapot fenntartásának jogellenességét, precedensértékű döntést hozott. Ha jogerősen is ilyen verdikt születik, mindazok jó eséllyel pert indíthatnak, akiket - az elévülési időn, tehát öt éven belül - hasonló körülmények között állítottak elő.

Ennek az ügynek lehetnek azonban további következményei is, hiszen az utóbbi néhány esztendőben nemegyszer előfordult, hogy büntető- eljárások érintettjeit - köztük volt állami vezetőket - az első gyanúsítotti kihallgatásra nem az általános szabályok szerint idéztek meg, hanem hajnalban értük mentek, s ugyan nem tanúsítottak ellenállást, mégis bilincsbe verve vitték be őket a rendőrségre, s később ugyancsak vezetőszíjon kísértek a kihallgatásokra. Kende szerint a mostani ítélet tükrében ezek az intézkedések is - különösen ha a megbilincselt emberek megaláztatását a széles nyilvánosság számára is megismerhetővé tették - alapul szolgálhatnak hasonló személyiségi jogi per kezdeményezésére.

Többek között Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. volt vezérigazgatóját, a sukorói telekcsere-szerződés miatt indult büntetőügy elsőrendű gyanúsítottját is hasonló körülmények között vitték be az első kihallgatásra, majd az előzetes letartóztatása alatt később szintén csak bilincsbe verve hagyhatta el a zárkát. Kérdésünkre Tátrai közölte: ismeri a Nyári ügyében meghozott ítéletet, és gondolkodik azon, hogy ugyanilyen okból - egyebek mellett azért, mert neki esetenként még lábbilincset is kellett viselnie - szintén keresetet nyújtson be.

Kende felhívta a figyelmet egy további visszásságra is. Az előállítandó személyeket a BRFK vezetőjének utasítása alapján kötelező megbilincselni, ami igencsak aggályos, hiszen egy jogszabálynak nehezen minősíthető belső normával nem lehet törvényeket felülírni. Ezért most keresi annak a lehetőségét, hogy ezt a rendelkezést miként lehetne megtámadni. Vagyis szeretné elérni, hogy a rendőrség kényszerintézkedést csak akkor alkalmazhasson, ha az a hatályos szabályok szerint - az érintett személyek tényleges ellenállása miatt, s nem valamilyen feltételezés alapján - valóban indokolt.