Így szabadították meg teljes havi fizetésétől, csekély számú családi ékszereitől kiskeresetű ismerősömet fényes nappal, a lehető legprimitívebb módon befeszítve az első emeleti lakás műanyag ablakát „természetesen" anélkül, hogy bárki, bármit is látott volna az esetből. És a rendőrség helyszínre kiszállt, amúgy láthatóan agyonhajszolt emberei hiába próbálták lelkiismeretesen felgyűjteni a nyomokat, a nagy számok törvénye alapján előre tudható volt a kudarcos végeredmény.

Ezért szorulnak mifelénk a bűnösök helyett inkább az áldozatok rácsok mögé, s hasonlít ma már a legtöbb bérház udvara inkább valamely szigorú fegyházéra. És ezen a helyzeten aligha javítana valamit is a már kisebb haderővel felérő negyvenötezres rendőrség létszámának további növelése, itt valami más, komolyabb baj van.

Gondoljunk csak a minap Japánban történtekre, ahol a földrengés, a szökőár tarolta vidéken biztosan volna mit „böngészni", ám még csak véletlenül sem érkezett hír ilyesmiről az amúgy a világ legkeményebbnek mondott bűnszervezetének, a jakuzáknak is otthont adó országból. Bezzeg minálunk, a vörös iszap pusztítása nyomán Devecser környékén azonnal megjelentek a kétlábú hiénák, a fosztogatók, és még csak az sem biztos, hogy éppen a szakma hivatásos állományú tagjai...

Negyven év szocializmusának erkölcsi rontása ül még itt rajtunk, a közös, a társadalminak nevezett tulajdon hagymázas eszméje nyomán, amitől aztán a legszélesebb néprétegek érezték magukat felhatalmazván környezetük „spontán privatizációjára". Tisztes polgári múltú család, az éppen aktuális környezetéhez talán túlságosan is szaporán idomuló feje szegezte nekem a nem lehet tudni mennyire is komolyan gondolt kérdést, amikor frissen szerzett múzeumi állásomról beszámoltam anno, hogy na és ott ugyan mit lehet lopni...?

Az ugyanis nem lehet, hogy az ilyen nagy számban vitt bűnesetekről a tettesek környezete ne értesüljön, az ilyesmihez kiterjedt, akárcsak alkalmi orgazdák széles hálózata szükséges. Mégis szervesen épülhet e réteg a lebukás legkisebb veszélye nélkül is a nép egyszerű(?) fiai közé, ami pedig fontos figyelmeztetés.

Nem rendőri túlhatalom, de még csak nem is a kifejezetten egyszerű, hogy ne mondjam primitív megoldások hívei által erőltetett különféle gárdák vonulásai jelentenék itt a megoldást, hanem sokkal inkább az akár az egyházaknak visszajuttatott erkölcsi nevelés hagyománya. Mondjuk ama bibliai tízparancsolat hetedikének ismételten a köztudatba juttatása, hogy tudniillik: - Ne lopj!