„A pszichológus által történt jelentés tárgya a gyermekben visszatérően jelentkező korábbi emlékek rajzban és verbálisan történő megjelenésére vezethetőek vissza” - olvasható a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) Bűnügyi Főosztály Életvédelmi Osztály 2014. szeptember 26-án kelt, büntetőfeljelentés elutasításáról rendelkező határozatának indokolásában, amely nem egy születésnapi gyerekzsúr körülményeit tárta fel a nyomozóhatóságnak, hanem egy 5 éves kislánnyal szemben - a gyermek apja által - elkövetett szexuális bántalmazás gyanújáról tájékoztatta a rendőrséget. Normális országban ilyen esetben már vezetőszáron kísérnék a kihallgatószobába a gyanúba keveredett személyt. De Magyarország már régen nem sorolható a normális országok közé…
2014. május 6-án a DEOEC Gyermekgyógyászati Klinika gyermek szakpszichológusa jelzéssel élt a DMJV Gyermekjóléti és Családsegítő Központ felé egy - most - 6 éves kislány súlyos családi problémái miatt, ugyanis a gyermeknél verbálisan és rajzban kifejezett traumatikus élményekre utaló jeleket tapasztalt, amely alapján fizikai és szexuális bántalmazás gyanúja merült fel. A szakpszichológus írásos jelzését a BRFK részére is megküldték.
A feljelentés a rendőrfőkapitányság életvédelmi osztályára került, amely tavaly ősszel - bűncselekmény hiányában - megszűntette az ügyben 2013 januárjában, szexuális abúzus gyanújával indult büntetőeljárást. Anélkül, hogy akár az akkor 5 éves áldozatot, akár a gyanúba keveredett - korábban SZDSZ-es képviselőként, majd főpolgármesteri tanácsnokként tevékenykedő - apát kihallgatták volna…
Az azonban mégsem állítható, hogy a rendőröket ne érdekelte volna az ügy: kilenc olyan zsaru is belenézett az eljárás során keletkezett, a rendőrségi számítógépes rendszerben tárolt dokumentumokba, akiknek arra jogosultsága nem volt, mivel a nyomozásban semmilyen formában nem vettek részt.
És micsoda „véletlen”: a pedofília gyanújába keveredett, kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkező apa - aki sem tanúként, sem gyanúsítottként nem volt érintett a büntetőeljárásban - a bűnüldöző szerv szinte minden nyomozati cselekményéről tudomást szerzett… Egy idő után az eljárás menete olyan bizarr fordulatot vett, hogy a BRFK által másodikként kirendelt igazságügyi pszichológus szakértő a gyanúba keveredett férfi által „kidolgozott” kérdéssort tette fel a kislánynak! Összesen négy szakpszichológus vizsgálta a gyermeket: a sort Bíró Délia nyitotta, 2013. januárban. Az ő szakvéleménye és a gyámhatóság felé tett bejelentése alapján indult meg a nyomozás. Őt követte az aranykoszorús, sok hasonló ügyben eljárt igazságügyi szakértő, dr. Facsar Gézáné Werner Mária. Majd 2013 februárjában a BRFK - első alkalommal - kirendelte az ilyen ügyekben általuk rendszeresen szakértőként alkalmazott dr. Szigyártó Zsuzsannát. A három szakértő egybehangzóan és egyértelműen megállapította a szexuális abúzus apa általi elkövetését, annak élményszerűségét. Ezt követően egyedül a BRFK Életvédelmi Osztálya által - az apa kezdeményezésére! - felkért második pszichológus, dr. Galambosné dr. Szokoly Mária vélekedett úgy szakvéleményében, hogy: „..véleményem szerint ez a bűncselekmény nagy valószínűséggel nem történt meg. de ha mégis, akkor a gyermek elmondása alapján arra lehet következtetni, hogy Sophie nem tanúsított ellenállást.” Vagyis Galambosné sem zárta ki az abúzus lehetőségét, de azzal igyekezett „menteni” a helyzetet, hogy bűncselekmény megvalósulása esetén az 5 éves kislány „nem tanúsított ellenállást.” És nem szakadt rá a plafon erre a „szakértőre” egy ilyen vélemény megfogalmazását követően! Ahogy a nyomozóra sem, aki ezt elfogadta, és ezen „szakvéleményre” hivatkozással megszűntette a büntetőeljárást.
Akkor egy fontos momentum még egyszer: négy szakpszichológus közül három kétséget kizáróan megállapította a szexuális bántalmazás gyanúját, egy pedig nem zárta ki egyértelműen annak megtörténtét. A BRFK Életvédelmi Osztály (már az is nonszensz, hogy életvédelmis rendőrökhöz került a gyermekkel szemben elkövetett szexuális bűncselekmény gyanúját felvető ügy - a szerk.) mindebből arra a következtetésre jutott, hogy nem történhetett bűncselekmény… A nyomozás felügyeletét ellátó Budapesti I.-XII. Kerületi Ügyészség pedig - minden különösebb fenntartás nélkül - azonosult ezzel a konklúzióval.
Ügy „elintézve”… Tipikusan „magyarosan”.
Következzen egy részlet az édesanya 2014. szeptember 17-én kelt feljelentéséből:
„(…) Abban az időszakban, amikor az apjával volt egyedül a Balaton-felvidéki nyaralóban, állítólag vele kellett többször fürdeni, ilyenkor meg kellett fognia a nemi szervét, majd a saját nemi szervét a kislányunkéhoz nyomta. Ilyenkor állítólag a kádban fel kellett állnia a kiskánynak, hogy össze tudják dugni a kislányunk nemi szervét az apja nemi szervével. Állítólag az apa nemcsak a lába közé tette a saját nemi szervét, hanem be is dugta a kislányéba, közben mozgatta a csípőjét. Kislányom azt mondta nekem később, hogy az apja azt is mondta neki, hogy ezt ne mondja el senkinek. Ez nemcsak a fürdőkádban volt, hanem a Balatonban is többször odadugta a nemi szervét a gyermek nemi szervéhez. Sőt, ekkor meg is puszilta a nemi szervet. Mint mondtam, ezeket nem mondta el akkor nekem a kislányom, csak az elmúlt 1 évben kezdett nekem is megnyílni. A titkolózás oka az volt kislányom elmondása szerint, hogy az apja azt mondta neki, ne mondja el senkinek, meg azt is mondta, hogy ha elmondja, akkor anya börtönbe kerül.
Állítólag a balatoni nyaralóban az apa barátja, T. Ferenc is többször ott volt, ilyenkor neki is meg kellett fognia a nemi szervét a kislányomnak. Kislányom arról is beszélt, hogy éjszakánként a nyaralóban többször látta, hogy az apja és T. Ferenc együtt alszanak, egymáson fekszenek meztelenül és ilyenkor furcsa hangokat adnak ki magukból. (...) A kislányom által elmondottak egyébként azt valószínűsítik, hogy az őt ért szexuális abúzus több éven keresztül jellemzően akkor történhetett, amikor apjával és annak barátjával kettesben vagy hármasban voltak a balatoni nyaralóban. (…)”
A BRFK Bűnügyi Főosztály Életvédelmi Osztály 2014. szeptember 26-án kelt határozatában nem látott okot a nyomozás elrendelésére, mert: „A korábban, a szexuális abúzus vonatkozásában indított nyomozás 2013. október 11. napon megszűntetésre került, amely ellen az akkor meghatalmazott jogi képviselő panasszal élt. A panaszt a Budapesti I. és XII. Kerületi Ügyészség elutasította, így a megszüntető határozat jogerőre emelkedett. Tekintettel arra, hogy az újabb feljelentés tárgya a már jogerősen elbírált bűncselekményre vonatkozik, ezért a feljelentést elutasítom.”
Világos: ha egyszer - szándékosan? - trehányul dolgoztak, akkor legalább ragaszkodjanak hozzá… Még abban az esetben is, ha a BRFK nyomozója maga veti papírra, hogy „a pszichológus által történt jelentés tárgya a gyermekben visszatérően jelentkező korábbi emlékek rajzban és verbálisan történő megjelenésére vezethetőek vissza”.
Mert Magyarországon a mundér „becsületének” védelme mindennél fontosabb.
Még egy kislány életénél is…
(Fotó: illusztráció) |