- Novemberben találtam az interneten egy álláshirdetést: egy angliai cég keresett targoncavezetőt és raktárost - mesélte Hervai Richárd (30). - A valóság azonban gyökeresen eltért mindattól, amit a budapesti munkaközvetítő irodában ígértek, legyen szó a szállásról, a munkáról vagy a juttatásokról. A lakás igénytelen volt, a fűtés gyakorlatilag nem működött, ágyneműnk nem volt. A munka abból állt, hogy hulladékot kellett tömörítőkbe összegyűjteni. A szállás 85 perc gyaloglásra volt a munkahelytől. Amikor a hideg miatt már nem tudtunk munkába állni, hoztak három villanyradiátort.

Mivel többször panaszkodtak, végül is felmondtak a magyaroknak, s azonnal kipaterolták őket a lakásból. Megfenyegették őket, hogy szép szál litván legények jönnek, akik hamar elérik, hogy ne legyen maradásuk.

- Amikor hitetlenkedésünknek hangot adtunk, litván kísérőink már testi erőszakkal fenyegettek minket. Azonnal leléptünk, s panaszt tettünk. Észrevettük azonban, hogy volt „munkaadóink" figyelnek, követnek minket az utcán. Pénz híján jegy nélkül felültünk egy londoni vonatra, hogy minél messzebb meneküljünk, de Newarkban leszállított minket a kalauz. Az ottani rendőrségen meghallgattak, az őrs csarnokában aludtunk a padlón - emlékezett vissza Hartmann Miklós (35).

További kalandok után végül december elején sikerült hazajutniuk. A legmegdöbbentőbb tapasztalatuk mindezek ellenére a magyar nagykövetséggel volt.

- Több mint tízszer beszéltünk telefonon velük, hogy nagy bajban vagyunk, de legfeljebb azzal a tanáccsal tudtak szolgálni, hogy próbáljuk pénzzé tenni, amink van. Adjuk el az ékszereinket, ruháinkat, műszaki cikkeinket, sőt az útlevelünket, abból lesz útravaló - mondja Hartmann Miklós, akinek felháborodását csak fokozza, hogy egyik társuk, aki várandós feleségét hagyta itthon, Afganisztánban szolgált a Magyar Honvédség katonájaként. Ezért is döntöttek úgy, hogy elégetik útlevelüket a Külügyminisztérium előtt. Szerettük volna megkérdezni az üggyel kapcsolatban a nagykövetséget, de nem kaptunk választ.