Négy hónappal Gamauf János alsóörsi kivégzése után körvonalazódni látszik a merénylet indítéka - állítja a Blikk.
A bulvárlap szerint az interneten felvette a kapcsolatot a rendőrséggel egy ember, aki azt állítja: valójában őt akarták megölni. A valódi célpont eszerint egy magánnyomozó volt, mégpedig azért, mert az interneten nyilvánosságra hozott egy történetet egy Svájcban élő, magyar diplomata szeretőről, illetve drog- és autómaffia-szálakról.
A gyilkos tehát feltételezések szerint - megbízásra - az ő kivégzésére készült, ám közben belebotlott egy rendőri ellenőrzésbe. Ekkor nyitott tüzet és ölte meg az igazoltatást végző rendőrt - Gamauf Jánost - illetve a megállított autó egyik utasát. A tettes alig egy kilométerre a helyszíntől - az eddigi vizsgálatok szerint - megölte magát. A magyar nyomozók az ügyben együttműködnek svájci kollégáikkal - számol be a lap.
Alsóörs-Bázel, drogdíler-konzulnő, titkosszolgálat-hírzárlat, és "ügyes" ügyvéd...
Alább közöljük azt a világhálón megjelent levelet, amelyre a Blikk híre utalt.
„Nem egy nagy rejtély, de idő kell az igazság eltüntetéséhez. Ki lesz a következő? A nagy hírzárlatok és a további találgatások mellett, vissza kell tekernem a témát, a kiindulási ponthoz, ha tetszik, ha nem. A sok éves, rutinszerű, nyomozó taktika ebben az esetben csak azért nem hozott még eredményt, mert alulról felfelé építkeznek és nem ellenkezőleg, felülről lefelé bontanak, kizárásos alapon. Elkezdik egy csatára beöltözött rambóval, aki szerelmi konfliktus miatt, lesorozza a homoszexuális rendőr barátját. Most ott tartunk - legalábbis, média szinten - hogy maffiakapcsolat áll a háttérben.
Elmondom: mind a kettő teória téves, annak ellenére, hogy természetesen szerepet kap a szervezett bűnözés is, de ez egy másik oldal. Nem kellene gondolkodni, ilyen filmbe illő fordulatokon. Inkább egyszerűbben megközelíteni az eseményeket. Ha azt a verziót választaná a nyomozó ügyészség, amikor egy felső pontról indulna lefele, akkor az Úr Isten sem állítaná meg az igazságig. Szabad esésben tarolna, mint az alpesi lavina. De ha alulról felfele manőverezik, akkor garantáltan soha nem ér a csúcsra. Valamelyik szinten, a nagy emelkedés közepette, légörvénybe kerülnek és lecsapódnak a mínusz 290 centire, aztán egy előléptetéssel, majd egy hősi halott elismeréssel, ejtik az ügyet.
 A konzulnő és a drogdíler egy zseniális kiinduló pont. Mára már nyilvánvaló, hogy a szerelmes diplomatanő, csak egy eszköz volt a bűnözés verandáján. Egy kulcs a belépéshez, valami korlátlan lehetőségek világába. Így ketté kell osztani a szerepet. A diplomáciai skandál, csak egy csúcs, amiről meg lehet kezdeni az ereszkedést. Most tegyük egy kicsit félre, ezt a neutrál csatakancát, annál is inkább, mert már Magyarország is, és Svájc is félretette a nevezett hölgyeményt, akit indián nyelven egyszerűen csak nevezzünk úgy, hogy Villám Lik. Továbbra is összpontosítsunk, a vibrátor helyettesítőre, a dílerre. Valahogy mintha mindenki ennek a figurának az ártatlanságát akarná érvényesíteni. Úgy a nyomozó hatóság azzal, hogy nincs adatuk, arra vonatkozóan, H. Szebasztián, szerepet játszott az alsóörsi ütközetben. Nos, ha aktívan nem is, de kulcsfontosságú a személye.
Miért kerülik a témát? A válasz nagyon egyszerű. A hatóságok részéről, súlyos mulasztások és figyelmetlenségek történtek a dílerrel kapcsolatban. Most már világos, hogy szándékosan. Fokról fokra ütközünk olyan személyekbe, akik kapcsolatban álltak, vagy csak kapcsolatba kerültek a bódító farkú dílerrel, mert ugye a makkján is kokainpúder pergett, a vele szemben hajlongók szájába. Nem beszélve a főrendőr szerepéről, aki rendelkezésére bocsátotta a hamis azonosító jelvényt, hogy rendőrnek adhassa ki magát a mi ártatlan angyalkánk, aki a szárnyai csapkodásával, olyan kokszfelhőt okoz, hogy össze sem kell tekerni a húszezrest ahhoz, hogy felszippantsuk.
A globális felmelegedés, bizonyíthatóan Magyarországon kezdődött el, mert úgy a konzumladynek, mint a játékszerének, elkezdett égni a talaj a lába alatt. Annál is inkább, mert az első, ezzel foglalkozó, leleplező levelem, 2007 végén került nyilvánosságra. Hamarosan mind kettő elhagyja az édenkertet, ahol még a sperma is patakban folyik. A díler vállalva a mezei huszáros bokabilincset Svájcban, amit szinte alibinek használ fel az ártatlanságához. De ki értesíti a szerelmeseket, hogy fennforgás van, ami kellemetlen lehet, ha nyilvánosságra kerül? Sem a díler, sem a konzulnő nem mélyed annyira bele az internetbe, hogy kiböngésszen leleplező irományokat. Mivel mindenre kapható ember, így ebben az esetben is szóba jöhetne egy pár. De maradjunk csak egy személynél.
Most kapaszkodj, mert zuhanunk. H. Szebasztián jogi képviselője Magyarországon, dr. S. Norbert.
Kiemelkedő múlttal rendelkezik a sport világában, de kiemelkedő a privát élete is, mert nem igazán makulátlan az előélete. Mint jogász veszi pártfogásába a mi ártatlan szereplőnket.
Dr. S. úrnak elég széles körű tevékenysége van, amik nem minden esetben takarják a tisztességes munkát. Ezekhez az üzletekhez, nem jön rosszul egy svájci terepet jól ismerő, minden lében kanál, ártatlan csaló, díler, bűnöző.
Azonos karakternek, egy azonos karakterű védő. S. úr mindenről tájékoztatja a hétpróbás védencét, mert neki is érdeke, hogy ne kerüljenek felszínre bizonyos közös dolgok.
Furcsa, hogy a mi galamblelkű dílerünk, olyan gyenge jellemeket kattint magához, akik a munkájuk elvégzése után, véget vetnek a saját életüknek is.
Nézzük az időpontokat, a dátumokat, s ha eléggé belemerülünk, akkor érzékelünk némi összefüggéseket. Mi nyomhatta S. úr lelkét annyira, hogy már 2007-ben is megkísérelt kiszállni?
Ő ezt mondta:
„Csak a siker érdekelt, szinte mindent elértem, amit egy sportoló valaha is elérhet. Elhittem magamról, nincs más lehetőségem az életben, mint hogy nyerjek. Az élet azonban egészen másról szól. Itt, a hétköznapokban nincs teljesítménykényszer, ez az élet nem arról szól, hogy mindig minden egyes pillanatban, adott helyzetben nyerni kell. Én ezt nem tudtam feldolgozni. Az orvosaim szerint is tipikus élsportolói betegségben szenvedtem, hisz rettentően depressziós voltam. Szeretnék létrehozni egy alapítványt, amely azon hasonló sportolókkal foglalkozik, akik nem tudják kezelni és elfogadni az új helyzetüket” - mondta S. Norbert.
 Nem lepne meg, ha a sikerei esetleg a védence miatt szűntek volna meg, vagy a közös piszkos ügyletek miatt. A dílerrel S. úr már előtte kapcsolatba került.
De haladjunk szép sorjában lefele. Váltsunk országot, majd terpeszkedjünk egy kicsit svájci területen, ezen belül is Bázelban.
Egy csodálatosan szép város, ami két részben oszlik meg az őt kettészelő Rajna folyó partján.
Északról határos két országgal is. Németországgal és Franciaországgal. Amiről tudomásunk van kikötő, ahol a Balaton parti ámokfutó dolgozott, az ez az a háromszög.
A legutolsó statisztika szerint, egy felmérés kb. 2200 magyart számlált a városban. Ebből, kétharmad rész elrejti magát, s egy olyan 5-600 fő, aki nyíltan vállalja a magyarságát. Persze azt hozzá kell, tegyem, hogy bármennyire is tiltakoznak a mostani kijelentésemtől, de egy olyan magyar nincs, akinek ne lenne valami sara. Ez készteti arra az embereket, hogy, vagy beolvadjon, elrejtve magát, vagy klikkekbe tömörüljön, ahol minden információt megtartanak. Ezért sem hiszek abban, hogy a bázeli ügyészség valami érdemlegeset fog felszínre hozni. Ha egy száztagú modern kommandó nem tud egy hét alatt elfogni egy ratyi nyugdíjas, fegyveres szédelgőt, akkor a dörzsölt magyar kolóniától, semmi érdemlegesre nem számíthat ebben az ügyben. Ezzel H. Szebasztián is tisztában van. Az a mindent tudó réteg, aki megfelelő tapasztalatokkal is rendelkezik Bázelre nézve, az nem fog segíteni a rendőrségnek, mert tudniillik ez egy kis nyugdíjas maffia. Mit takar ez? A kilencvenes évek előtt disszidált szélhámosokról van szó, akik úgy károsítják Svájcot, hogy megmanipulálva az egészségi állapotuk, mind leszázalékoltatta magát. Persze, egytől-egyig, majd kicsattan az egészségtől, feltéve ha józan, de behúzták a svájciakat, akiknek halvány fingjuk nincs, hogy egy magyar mire képes. Ez egy 10-12 főt számláló kemény mag. Ebbe a csoportba tartozik H. Szebasztián apja is, H. Róbert. A fiatalabbak, vagy feketemunkából, vagy drogból, vagy prostitúcióból élnek, így talán senkitől nem várható megbízható információ. Akiket sehova nem soroltam, azok nem is tudnak semmit és talán nem is akarnak létezni, csak pénzt keresni, hogy túl éljék és enyhítsék a Magyarország adta szenvedést.
A magyar klub, ahol H. Szebasztián is feltűnt, amit a videón is említ, egy alkoholfészek, amiben a magyar kártya a közös téma, feltéve, ha nem bérgyilkosi megbízásokról esik szó. Mint most Sz.-H.esetében. Svájcban ezek az emberek, csak kisstílű szélhámosok. A szervezett bűnözés attól a pillanattól lép életbe, ahogy beléptek Magyarország határán. Amíg itt csak szerencsétlen kis csoportok gyűlnek össze, addig veszélyt nem jelentenek. De ezzel ellentétben, már Magyarországon, igenis veszélyes bűnözőkké növik ki magukat, mert ott csapódik hozzájuk a valódi bűn, a hazaiak személyében.
Nem meglepő, ha kapcsolata van itt bárkinek is a magyar alvilággal. Mondtam, mindenkinek van sara. Így Sz.-nek, G.-nak, H.-nak, sőt nekem is. Aztán így elérkezünk lejjebb és lejjebb.
Amíg a nevezettek azon munkálkodnak, hogy minél sötétebb dolgokba keveredjenek, addig nekem a saram, hogy én információkat gyűjtök ezekről. Az én gennyem nem ütközik törvényekbe, de mégis büntetendő. Ha alvilági érdekeket sért, akkor egyértelmű, hogy egyszer kimondják rám is az ítéletet. Ha felvilági érdekeket sért, akkor a két világ összefogva, megteszi a lépéseket a dolgok elsimítására. Elérkeztünk a valódi megvilágításba, félretéve csempészést, drogot, maffiát. Kifinomult képességeim vannak arra, hogyan lehet bármely világot, villámgyorsan felbőszíteni.
Keresni kell egy pontot, ahol az alvilág összekapcsolható a felvilággal. Megtaláltam. Ez a konzulnő-drogdíler álomszerű romantikája. Megérintve mindenkit, alulról a tetejéig.
Tehát röviden összefoglalva így forrt ki a nem szerencsés találkozása a homoszexuális rendőrnek egy még szerencsétlenebb, gyenge jellemű vitézzel a balatoni éjszakában.
 Amikor elkezd keringeni a levél az interneten, S. ügyvéd úr azonnal tájékoztatja H.-t. Ezt meg is beszéli a magyarországi kapcsolataival, valamint a f.sztarisznyával, amin diplomata rendszám van. Lelépnek, de a magyarok még H.-t megbízzák egy kis külön munkával. Vagyis, beépítik, hogy információt nyerjenek a drogszállítmányok útjairól, valamint a terjesztőkről. Ezért nem terelnek rá semminemű gyanút, mert besúgója lett az magyar titkosszolgáknak. Svájcban, a konzulnő közbenjárására, enyhítenek a sok felhalmozódott cselekményein, s egyben, egy kulturáltabb terület is, ha esetleg börtönbe kerül. Kérdés, hogy a svájciak tudják-e a „külön megbízást”.
Ezzel párhuzamosan, a már kiiktatott szerelem rágja a fülét, hogy tegyen valamit annak érdekében, ne kerülhessen nyilvánosságra a volt kapcsolatuk. Nem tenne jót, a már új munkájára és az új környezetére nézve. H.-nak keresnie kell valakit, akivel megoszthatja a titkát, majd egyben meg is bízhatja egy kis jelentéktelen dologgal. Sz. a legalkalmasabb erre a feladatra. Elég hülye, elég gyenge és elég jól is lő. Na és fegyvere is van, valamint svájci rendszámú autója. H. elmondja, kiről van szó, de egy hatalmas hibába esik. Túlzottan nagy biztonságban érzi magát ezzel a háttérrel. Ha valaki ismerné ezt a személyt, úgy mint én, akkor tudná, hogy a díler is alapból egy hülye gyerek.
Teljesen meg kell cáfolni azt az állítást, hogy a magyar Tell Wili ismerte a rendőrt. A zsaru csak Sz. sikertelen vállalkozásának a végállomása volt. Különösebb ok nélkül. A gyilkos gyengesége miatt kellett meghalnia. Egyszerűen, amikor elindult, belebotlott az igazoltató rendőrbe. Lőtt és feladott mindent. Nincs maffia, nincs csempészet, nincs kábítószer, csak idegösszeomlás. H. Szebasztián engem akart eltetetni láb alól, és nem csak azért, mert nyilvánosságra akarom hozni a kapcsolatot, hanem azért is, mert tudja, felszínre kerül, hogy azt a nőt, aki kockáztatta miatta a becsületét, befogadta az ágyába, autót vett neki, ő egy retek cigány, drogos kurvával csalta meg a háta mögött. Megalázva a nő pozícióját és diplomata státuszát azzal, hogy egyenrangúnak tekintette egy koszos roma csajjal. Az egésznek szemtanúja voltam, amit jól tud H., ha ez eljut a konzulnő tudatáig, akkor H. kibukott nála, mint a kínai vonatból a csempész bolgár szatyor. A nő becsukatja egy örök életre és a plasztik lakat ráoxidálódik. Aztán ugye, ki tudja még hányszor sz.pta le a konzulnő a dílert, az események után? Annyira egy nő sem modern, hogy egy nála alacsonyabb kasztban élőt elfogadjon, mint vetélytársat. A többit gondoljuk, ugye?
Ilyen látszatra jelentéktelen dolgokból indulnak ki halálos ítéletek. Amikor elkezdődött ez az alsóörsi banzáj, én magam is féltem, főleg amikor megtudtam én lettem volna a célpont. Ez elég nyomós ok, egy bérgyilkost szabadjára engedni. Mára már csak óvatosabb vagyok. Nincs az az erő, aki eltántorítana a célomtól. Most, hogy tudom azt is, a kicsi díler még besúgó is, így esélye sincs még egyszer Magyarországon ártatlan embereket becsapni és az utolsó pénzüket elvenni röhögve. Bárkinek kiadom eme patyolat léleknek a tartózkodási helyét, hogy kapjon végre egy kis tisztességes nevelést, ha már a gengszter apja ezt elfelejtette. (…)
Ahogyan az ügyészség végzi a munkáját, úgy tárnak fel bűncselekményeket és egyéb törvénytelen dolgokat ezen a vonalon. Kérdés, mit fognak nyilvánosságra hozni? Ki ezért hal meg, ki azért. De a valós okát csak én tudom. Vártam a magyar nyomozó ügyészséget, hogy megjelenik Bázelban, de akkora magasságban lepkéznek, hogy szinte az igazság nem is érdekli őket, csak találjanak valamit és nehogy a kudarcuk kerüljön nyilvánosságra.
 Annak is itt van nagyon az ideje, hogy csaló korrupt bírók, ügyészek, ügyvédek harapjanak fűbe, mert S. úr környezetéből, a kamarából sokan érintettek. Aki a bűnt védi, az alapból nem alkalmas a jog gyakorlására. Elintéznek egy másodperc alatt dolgokat egymás között. Tehetséges, becsületes emberek vesznek el miattuk, mert a hatalommal élnek vissza és nem együtt élnek a törvénnyel. Felületességük és cinizmusuk ártatlan embereket bélyegeznek meg, de a valódi bűnösök tovább szennyezik a levegőt.
Forradalmat nem szavazó fülkékben kell csinálni, hanem az életben, de úgy, hogy életmódot váltunk, kiszűrjük a szemetjét és engedjük élni azokat, akik régóta élni akarnak. Nem eladni az embereket svájci bankok prédájának.
Várom a hivatalos verziót, amiben megcáfolják ezt az írást. Ha ilyen nem fog létezni, akkor ezzel le is zárhatnánk, hogy egy új témát nyithassak. Az elkövető meghalt. A kapcsolat meghalt. Ártatlan emberek meghaltak. A szóban forgó díler beépült, amivel kizárták a gyanúsítottak listájáról. Tehát semmi akadálya egy nyilatkozatnak a nyilvánosság felé.
Vagy még maradt valaki, aki útban van? Ok. Megvárjuk”
Politikai szálak?
A következő olvasói levelet a kuruc.info portál hozta nyilvánosságra 2010 augusztusában:
„A rendőrgyilkossággal kapcsolatban szeretnék egy pár gondolatot megosztani a szerkesztőséggel. Érdekessége folytán, minden bizonnyal felkelti a figyelmét, nem csak az olvasóknak, hanem, talán a hatóságnak is. Habár, nem kizárt, hogy nagyon jól tudják, de megvan a nyomós okuk arra, hogy inkább tereljenek, mint nyilvánosságra hozzanak kényes dolgokat.
Engedjék meg, hogy elsősorban részvétnyilvánítás helyett, ne minősítsem G. János és Sz. Bálint halálát. Bűnözőkkel szemben, nincs szánalom, sajnálkozás, kompromisszum. A rendőr alapból vállalta a veszélyt, s duplán, ha hozzá még a zavarosban is csámpázik. Egy fegyverkereskedő, drogdíler meg ne várjon semmiféle megbocsátást, még akkor sem, ha az életét veszti. A tisztességtelen élet tele van veszélyekkel, amibe bele is lehet halni. Ez esetben ez történt. A melegség legfeljebb öngyulladást okozhat, de nem bosszút, amiben meghal egy ártatlan és egy volt partner. Itt sokkal többről van szó.
Ezzel szemben leírhatatlan sajnálatom a vétlen harmadik áldozatnak H. Ádámnak.
De térjünk a mondandóm lényegére. Az elhalálozott Sz. Bálintra, sem a megtörténtek, sem a leírtak nem illenek a profiljába. Persze részese volt egy sötét világnak, de ennek ellenére nem Ő, vagy Ők a főszereplői. Leginkább keresendő a megoldás, Bázel város és Magyarország között az alábbi sorok alapján.
Bázel kitermelt magából egy magyar szülőkkel rendelkező, de Bázelban született nagy kaliberű bűnözőt. A neve H. Szebasztián. Nem ismeretlen sem a svájci, sem a magyar hatóságok előtt.
Apja H. Róbert, aki éveken keresztül autókereskedéssel foglalkozott Bázelban, s minden sötét tudományát bevetve verte át a mit sem sejtő vevőket. Anyja H. Lúcia, aki egy szenvedélyes nagy kártyás leánya.
E két jó vérnek a terméke Szebasztián. Egyedüli gyerekként minden meg volt neki engedve, csak a gázcsap nem. Hat évesen már gyerekbandában, feltörte és kifosztotta a trafikot némi édességért. A gyerek csínytevések után, egyre színvonalasabb bűnöket követ el, amíg el nem érkezik, az üzletszerű drogterjesztéshez és a nagy értékű autók, jogszerűtlen értékesítéséhez és biztosítási csalásokhoz.
A kiemelkedő, fáradhatatlan munkájáért, a bázeli hatóságok kivonják egy pár évre a forgalomból.
El kell mondanom, itt még 18-21 éves körül van, de már olyan köröket mozgat meg, hogy az hihetetlen. Első börtön évei letöltése után, újra a jól jövedelmező drogterjesztéshez nyúl, de paralel, már körözi is a bázeli ügyészség, mert újabb díjazható cselekményekre derült fény a múltból.
Az elfogására alakult, bázeli különítmény elől, több emelet magasságból, az ablakon keresztül elmenekül, s meg sem áll Magyarországig. Azonnal hozzálát valami pénzkereseti lehetőséget megteremteni, amikor létre hozza a munkaközvetítő irodáját, természetesen semmi háttérrel. Így a magyar állampolgárokat és a magyar államot kb. 250 ezer euróval vágja át. Érezvén, hogy forrósodik a talaj a lába alatt, visszaszökik Bázelba, ahol időközben az ügyvédnője elsimítja a dolgait, vagy is nem kell börtönbe vonulnia. Újra a szülőváros ismert íze, kihagyhatatlan lehetőségeket hoz számára és egy régi török ismerősével, megnyitja társként a Havanna diszkó bárt. A drogterjesztéssel most sem hagy fel, mert egyetlen dologkén és csak kizárólagosan a pénz érdekli. Minden más számára jelentéktelen és természetes. Sokáig nem élvezhette a hazai levegő izét, mert a török partnerével könnyelműen Németországba akart átlépni, csakhogy Magyarország rég kiadta elfogására a nemzetközi körözést. Így az éber határrendészek lekapcsolták, majd Magyarországra szállították. A törvény által meghatározott jutalmát Kőbányán ülte le, ahol hihetetlen ismeretségre tett szert a magyarországi alvilág hírhedt tagjaival. Egyre jobban fejlesztette magát a magyar színvonalhoz, de nem csak az alvilágban. 2006 végétől már a svájci magyar konzulnő ágyasa, aminek az előnye, hogy magas szintű politikai személyeket ismer meg közelebbről.
Élve a helyzettel, egy fekete Jaguárt rendel meg Svájcból, amire hamarosan diplomata rendszámot kap. Így egy zöld út nyílik mindenféle sötét ügyletek lebonyolításához. Mindannyian tudjuk, mit jelent a diplomáciai mentesség. Lehetőséget ad egy zökkenőmentes drogszállításra, és nem utolsó sorban fegyverek beszállítására is. H. Szebasztián, attól hogy Magyarországon működik tovább, legkevésbé sem hagyott fel a bázeli alvilági kapcsolataival. Egy rendkívül zseniális helyismerettel rendelkező menekülő művész, akinek semmi nem szent és semmi nem rettenti vissza. Most az országunkban tevékenykedik, nagyon jó ráérzéssel összekapcsolva az alvilágot a felvilággal. Genetikailag érzéketlen mindennel és mindenkivel szemben, ha drogról, vagy pénzről van szó. A működési területébe beletartozik minden olyan, ami könnyű milliós hasznot hozhat. A fegyver nem egy idegen eszköz a kezében. Az összefüggés Sz. Bálinttal kézenfekvő. Svájcban fegyvereket olyan könnyű beszerezni, mint Magyarországon egy kiló cukrot a kis közértben. Továbbiakban ne feledjük, hogy H. Szebasztiánnak megmaradtak azok a közép kategóriás kokainkereskedők Svájcban, akikkel továbbra is üzletelhet, de már Magyarországról.
Tehát, kizárt, hogy Sz. Bálint csak azért tartózkodott volna országban, hogy a kakilóját tágítassa egy mundérba öltözött aszfaltrajzossal. G. János szerepe sokkal fontosabb és veszélyesebb volt ebben a láthatatlan körforgásban, mint az, hogy halála után csak egy egyszerű kis b.zinak titulálják.
Számomra minden nagyobb fenntartások nélkül normális, ha a hatóságok nem akarják az igazat felszínre hozni. Svájc önmaga egy csodálatos ország, de hajlamos az utcán heverő kutyaszart, egy százfrankossal letakarni, hogy minden szépnek és gazdagnak lássék. Így nem fog bele menni egy olyan ügybe, ami ránézve csorbíthatna a szépségén. Magyarország meg nem szeretné fellebbenteni a leplet, mert ki tudja, milyen súlyos következményekkel járhatna a konzulnőre nézve, vagy egyáltalán a magyar-svájci kapcsolatra nézve. Nem beszélve azokról a magas szintű politikai gennyekről, akiket H. Szebasztián megismert és kontaktusban áll velük. A magyarországi drogpiacra is egy gigantikus veszélyt jelentene. Ne feledjük, hogy a kábítószer kereskedelmet nem azért tiltják főképp, mert hülyíti a fogyasztókat, hanem mert óriási pénz van benne, amiből részesülni akar minden korrupt senkiházi. Legyen az rendőr, politikus vagy bűnöző. Habár ez mind egy tőről fakad.
Ha reálisan nézem, akkor belátom, hogy az olvasónak azért nem mindent szabad tudnia, mert az önkárosodást is okozhat. De ezt az ügyet nem szabad csak úgy elfelejteni. A lelkiismeretes operatív eljárás nagyon sok dolgot felszínre hozna, s ezzel is a bizalmat növelhetné azokban az emberekben, akik azért fizetik az adójukat, hogy tisztán lássanak, biztonságba élhessenek, felkészülhessenek ilyen esetekre. Ezt csak úgy lehet elérni, ha nyilvánosságra kerül az igazság.”
|
Kapcsolat