Kovács Tamás tanácsvezető bíró szerint nem sikerült egyértelműen megállapítani, miért kezdte a vádlott bántalmazni az idős nőt, egy korábbi vallomása szerint azon dühödött fel, hogy az asszony nem engedte használni a vonalas telefonját. Az elsőfokú ítélet szerint a férfi legalább másfél tucat erős ütést mért a 73 éves áldozat fejére és felsőtestére, majd tette elkövetése után magára hagyta áldozatát. A nő halálát a fojtogatás és az orrcsonttörésből származó vér légutakba kerülése okozta.

László Lajos mindvégig azzal védekezett, hogy nem akarta megölni az általa régóta ismert sértettet, így cselekménye csak halált okozó testi sértésként értékelhető. Majoros Gábor ügyész azt mondta, a tett elkövetésekor csak a sértett és a vádlott volt jelen, a tagadást követően tett beismerő vallomást teljes mértékben alátámasztották a szakértői vélemények, a testi sértés szándékát pedig megkérdőjelezi, hogy kihallgatása során a férfi úgy nyilatkozott, „egy halotthoz minek mentőt hívni”.

Az elmeorvosi szakvélemény szerint a férfi teljesen érzéketlen cselekedeteinek következményei iránt. „Elvettem egy emberéletet, de nem azt akartam, hogy meghaljon” - mondta az utolsó szó jogán a vádlott, azt emelve ki, hogy józanul nem tett volna ilyet, és nagyon megbánta tettét.

A bíró az elsőfokú döntést helybenhagyó ítélet kihirdetésekor elmondta: a védekezésre csak igen korlátozottan képes sértettre támadó, többszörösen büntetett előéletű László Lajos esetében nem volt ok az ítélet módosítására. A bíró a társadalom védelmének szempontját hangoztatva azt mondta, összességében nem aránytalan, nem eltúlzott és nem indokolatlan a tényleges életfogytiglan kiszabása.